Túlstimulálás (masszírozott konfrontáció, áradás) Egy adott szorongás terápiája

Túlstimulálás (masszírozott konfrontáció, áradás)

Ennek az eljárásnak az a feltevése, hogy az érintett csak akkor veszíti el félelmeit, ha többször szembesül a szorongással terhelt helyzettel, és így rájön, hogy a helyzetnek nincsenek súlyos következményei. Az érintett személy szembesül az erős félelem kiváltásával, lassú megközelítés nélkül. Mielőtt ezt a lépést megtennék, a kezelő terapeuta intenzíven tájékoztatja az eljárást az eljárásról, és felkészül rá. A félelem okozta ingerrel való közvetlen szembenézés során a terapeuta mindig elérhető távolságban van, hogy szükség esetén beavatkozhasson.

Így a páciens megtudja, hogy a legrosszabb félelem is csökken, ha valaki a helyzetben marad és nem keres menekülést. Feltéve, hogy ezt a módszert az érintett személy beleegyezésével hajtották végre, a korábbi félelem kiváltó tényező szinte hatástalan. Ennek a módszernek a célja a félelem beismerése, de az embert továbbra is a félelmet kiváltó helyzetben hagyja, és gondoskodjon arról, hogy semmi ne történjen, ami árthat neki.

Prognózis

A specifikus fóbiák az egyik legjobb kezelési lehetőséggel rendelkeznek, mivel nem korlátozzák annyira az érintettek életét, mint az agorafóbiák vagy a szociális fóbiák. Az érintettek közül azonban sokan úgy látják, hogy nincs szükség kezelésre, vagy nem fogadják el a segítséget. A specifikus fóbiák korai felnőttkorban fordulnak elő gyakrabban.

In gyermekkor, a szorongások csak rövid ideig tartó „fázisoknak” tekinthetők. Emiatt még nem lehet feltételezni, hogy a gyermekek fóbiában szenvednek. Minél később fordul elő fóbia, annál nehezebbé válik a kezelés.

Felnőttkorban a specifikus fóbiák gyakran hajlamosak krónikussá válni. Egy adott fóbia kezelésének jó prognózisához több tényezőt is figyelembe kell venni: Ez csak néhány tényező vezethet pozitív kezelési esélyekhez.

  • Azonnali kezelés
  • A fóbia kapcsolata a jelenlegi életvitellel
  • Családi támogatás a fóbia kezelésében

Óvintézkedésként az érintettnek tisztában kell lennie azzal, hogy a biológiai folyamatok is visszaeséshez vezethetnek.

Minél hosszabb ideig nem érintkezik a fóbiából gyógyult személy az előbbi félelmi tárggyal, annál nagyobb a reakcióküszöb a agy megint leesik. Az egykori félelem tárgyával való hirtelen konfrontáció ezért nagyon gyorsan visszaeséshez vezethet. Ezért minden érintett személy óvintézkedéseket tehet, ha rendszeresen folytatja a mindennapi életben a terápiában tanultakat.

A tanultak révén kikapcsolódás módszerekkel az érintett személy szabályozhatja szorongását adott helyzetekben, így a normális viselkedés megvalósítható. A terápiában az érintettnek új perspektívákat is meg kell tanulnia. Különösen fontos, hogy az érintett személy ne érezze magát „a félelem kegyében”, hanem aktívan küzdhessen a félelem ellen.

A félelem beismerése nagy lépés a helyes irányba. A korábbi félelem tárgyával való találkozás megmutatja az érintettnek, hogy nem lesz katasztrófa, és a félelem megalapozatlan. Mindezek a félelem elleni aktív lépések megerősítik az érintett személy önbizalmát is.

A terápia során elsajátított összes megelőzési módszer esetében fontos, hogy ne tegye ki magát időbeli nyomásnak. A tanultakkal kikapcsolódás módszerekkel lehetővé kell tenni, hogy az érintett személy meglátogassa a legintenzívebb, félelmet kiváltó helyzeteket is, és menekülés nélkül átélhesse azokat.