A vizuális érzékelés módja
Alapvetően a „látás” folyamata különböző szögekből tekinthető meg és írható le. A fent leírt nézet neurobiológiai szempontból tekinthető meg. Egy másik érdekes szempont a pszichológiai nézet.
Ez 4 szakaszra osztja a látás folyamatát. Az első szakasz (fizikai-kémiai szakasz) és a második szakasz (fizikai szakasz) nagyjából hasonlóan írja le a vizuális érzékelést neurobiológiai kontextusban. A fizikai-kémiai szint inkább a sejtben lejátszódó egyedi folyamatokra és reakciókra utal, és a fizikai szint ezeket az eseményeket teljes egészében összefoglalja, és figyelembe veszi az összes egyedi folyamat lefolyását, kölcsönhatását és eredményét.
A harmadik (mentális szint) megpróbálja leírni az észlelési eseményt. Ez nem túl egyszerű, mert a vizuális élmény sem energetikailag, sem térben nem ragadható meg. Más szavakkal, a agy „Kitalál” egy új ötletet.
A vizuálisan érzékelt ötlet, amely csak a vizuálisan tapasztalt személy tudatában létezik. A mai napig nem sikerült tisztán fizikai folyamatokkal magyarázni az ilyen észlelési tapasztalatokat, például elektromos agy hullámok. Neurobiológiai szempontból azonban feltételezhető, hogy az észlelési tapasztalatok nagy része az elsődleges vizuális kéregben zajlik.
Az észlelés kognitív feldolgozása ezután a negyedik szinten zajlik. Ennek legegyszerűbb formája a megismerés. Ez fontos különbség az észlelésben, mert itt történik az első hozzárendelés.
Az ebben a szakaszban érzékelt dolgok feldolgozását egy példa szemlélteti: tegyük fel, hogy az ember képet néz. Most, hogy a kép tudatos lett, megkezdődik a kognitív feldolgozás. A kognitív feldolgozás három szakaszra bontható.
Először egy globális értékelés zajlik. A képet elemzik és az objektumokat kategorizálják (pl. 2 személy az előtérben, egy mező a háttérben). Ez először általános benyomást kelt.
Ugyanakkor ez is a tanulás folyamat. Mivel a vizuális élmény révén a tapasztalatokat összegyűjtik, és a látott dolgoknak prioritásokat rendelnek, amelyek megfelelő kritériumokon alapulnak (pl. Fontosság, relevancia a probléma megoldása szempontjából stb.). Új, hasonló vizuális érzékeléssel ez az információ hozzáférhető, és a feldolgozás sokkal gyorsabban haladhat.
Ezután folytatódik a részletes értékelés. A képen lévő tárgyak megújult és pontosabb megfigyelése és beolvasása után a személy elemzi a kiemelkedő tárgyakat (pl. A személyek (párok) felismerése, cselekvés (karon tartva egymást)). Az utolsó lépés a bonyolult elemzés. Az elképzeléshez hasonlóan kidolgoznak egy úgynevezett mentális modellt, amelybe a agy most is beépül, például a képen felismert személyek emlékei.
Mivel a vizuális érzékelési rendszeren kívül számos más rendszer is befolyásolja az ilyen mentális modellt, az értékelést nagyon egyéninek kell tekinteni. Mindenki másképp fogja értékelni a képet tapasztalatai és tanulás folyamatokat, és ennek megfelelően bizonyos részletekre fog koncentrálni, másokat pedig elrejteni. Érdekes szempont ebben az összefüggésben a modern művészet: Képzeljünk el egy egyszerű fehér képet, amelynek csak egy piros foltja van.
Feltételezheti, hogy a színes folt az egyetlen részlet, amely minden néző figyelmét felkelti, tapasztalattól függetlenül tanulás folyamatok. Az értelmezés viszont szabadon marad. És még ha arról a kérdésről van szó, hogy ez felsőbb művészet-e, biztosan nincs olyan általános válasz, amely minden nézőre vonatkozna.
