Diagnózis | Ételallergia

Diagnózis

Diagnosztizálásakor ételallergia, egy részletes kórtörténet rendkívül fontos. Ebben a folyamatban hasznos lehet egy napló, amelyben dokumentálják az elfogyasztott ételeket és a beteg panaszait. Fontos továbbá a gyanús étel eltávolítása a diéta egy ideig.

A tünetek 2 héten belül megszűnnek. Háziorvosa, dermatológusa vagy allergológusa bőrtesztet használhat (szúráspróba), hogy ellenőrizze a gyanúját. Ritka esetekben úgynevezett provokációs teszt alkalmazható.

A provokációs tesztben a testet úgymond provokálják, ami azt jelenti, hogy az intoleráns ételt kifejezetten elfogyasztják. Fontos, hogy erre csak orvosi felügyelet mellett kerüljön sor, mivel súlyos anafilaxiás reakciókhoz vezethet, amelyek végzetesek lehetnek. Normális esetben az élelmiszer-elvonási tesztnek elegendőnek kell lennie a ételallergia: Ez azt jelenti, hogy egy ideig kerüljük a gyanús ételt, és elemezzük, hogy ez az elkerülés pozitív hatással van-e az allergiás tünetekre.

Ha ez a módszer nem ad elég jó eredményt, a vér teszt is elvégezhető. Erre a célra a vér az érintett személyt általában laboratóriumba kell küldeni, ahol ezt követően megvizsgálják az úgynevezett E típusú immunglobulinokat. Ezek az immunglobulinok döntő szerepet játszanak az allergiás reakció, és léteznek ilyen típusú specifikus immunglobulinok is a különböző molekulák számára, ha allergia van jelen ezekre a molekulákra. Az immunglobulinok ezen altípusainak meghatározásával a ételallergia bizonyos élelmiszerekre való megerősítése akkor megerősíthető.

Az ételallergia diagnosztizálása különböző módokon történhet. A legegyszerűbb, de ugyanakkor a leghatékonyabb módszer az a diéta és panasznapló. Ez lehetővé teszi a közvetlen időbeli összefüggés megállapítását egy potenciálisan allergén étel fogyasztása és a betegség későbbi jelei között.

Ha egy bizonyos ételről feltételezik, hogy allergiát vált ki, több hetes kizárás diéta későbbi provokációs étrenddel. Az ételallergia diagnosztizálásának további lehetősége a különféle tesztek elvégzése. Az úgynevezett szúráspróba, amelyet az allergia más formáira is alkalmaznak, nagyon gyakori.

Itt a feltételezett allergéneket tartalmazó speciális oldatokat csepegtetnek a bőrre, és lancettel helyezik a bőr epidermise alá. Ezzel egyidejűleg úgynevezett üres teszteket hajtanak végre, amelyekben bevezetéssel pozitív kontrollt hajtanak végre hisztamin negatív kontroll pedig tiszta sóoldat bevezetésével a bőrbe. Az első bőrreakciók körülbelül negyed óra elteltével értékelhetők.

Pozitív reakció esetén tipikusan lokalizált bőrpír jelentkezik, amely a teszt területére korlátozódik. Az ételallergia tesztelésére használt harmadik általános módszer a vér tesztelés. A legegyszerűbb módszer az, hogy egyszerűen teszteljük a szabad IgE-t antitestek.

Ez az alcsoport antitestek különösen allergiás reakciók és a limfociták parazitafertőzése összefüggésében termelődik. Ez azonban azt a problémát vet fel, hogy hamis pozitív vizsgálati eredmények érhetők el, ha a vizsgálati személyt olyan parazita fertőzte meg, mint a galandféreg. Emellett bizonyos hematológiai betegségek, mint például az IgE-plazmacitoma, az IgE szintjének növekedéséhez vezethetnek.

Manapság azonban allergén-specifikus IgE antitestek mérhető is, és értékeiket más betegségek nem hamisíthatják meg. Ezen laboratóriumi vizsgálatok mellett ma már elérhető az élelmiszerallergiák diagnosztizálására szolgáló új vérvizsgálatok széles skálája. Ezenkívül továbbra is alkalmazzák a vér különböző gyulladásos paramétereinek jól bevált mérését.

A szöveti hormon hisztamin, amely egy an folyamán szekretálódik allergiás reakció és számos tünetéért felelős, elsősorban meg kell említeni. A triptáz enzim és az úgynevezett leukotriének szintén megemelkednek egy allergiás reakció, hogy ők is információkat nyújtsanak az ételallergia általános jelenlétéről. Meg kell azonban jegyezni, hogy vérvizsgálatok is rendelkezésre állnak, amelyek önmagukban nem alkalmasak az ételallergia diagnosztizálására. Például a German Medical Journal (Deutsches Ärzteblatt) nagyon kritikusan értékelte az úgynevezett ALCAT-vizsgálati eljárásokat, amelyek a nem allergia-specifikus IgG antitestek meghatározásán alapulnak.