Kapcsolódó tünetek
A vizeletáradás mint tünet nem jelentkezik egyedül, hanem gyakran polidipszishez is vezet (görögül a „nagy szomjúság”), azaz fokozott szomjúságérzethez. Ennek oka az, hogy a szervezet megpróbálja kompenzálni a megnövekedett folyadékveszteséget. Ha azonban nem iszunk eleget, ez kiszáradáshoz (= a test kiszáradásához) vezethet, ami életveszélyes problémát jelenthet, különösen az idősebb emberek számára.
Egyrészt a hangerő hiánya alacsony szinthez vezet vér nyomásnak és ezáltal a zuhanás nagyobb kockázatának. Másrészt ennek a súlyos folyadékvesztésnek ellenkező hatása van, nevezetesen az, hogy kevesebb vizelet termelődik. Fennáll annak a veszélye, hogy a test mérgező salakanyagai, amelyeket ki kell választani, a vesén keresztül már nem ürülhetnek ki.
A vizeletáradás másik kísérő tünete másodlagos a fokozott szomjúság és folyadékbevitel miatt. Ennek eredményeként a vér viszonylag alacsony nátrium koncentráció (úgynevezett hyponatremia) és más sók és ásványi anyagok hiánya. Az alapbetegség összefüggésében az adott betegségre jellemző további tünetek is jelentkeznek.
Időtartam
A kezelésnek elsősorban oksági jellegűnek kell lennie, vagyis meg kell kísérelni a vizeletáradás okának kiküszöbölését. Ehhez a legfontosabb egy előzetes alapos vizsgálat a helyes diagnózis megtalálása érdekében. Például a cukorbetegség mellitus, az első cél a kisiklott helyreállítása lesz vér cukorszint a normál értékekhez.
Továbbá, amennyire csak lehetséges, kerülni kell a vizelethajtó anyagokat, például az alkoholt vagy a koffeintartalmú italokat. Ha az ok kezdetben nem világos, hormonterápia alkalmazható. Erre a célra, DHA szubsztituált, ADH-analógot (dezmopresszint) adnak, amelynek hatása hasonló a szervezet saját hormonjához, és ezáltal ellensúlyozza a fokozott folyadékkiválasztást. Ha a só és az ásványi anyag egyensúly változásokat, a normál értékeket újra meg kell célozni. Általános intézkedésként segíthet például az éjszakai meleg takaró, mivel ez lehetővé teszi a vér jobb eloszlását az egész testben, és eljut a test perifériás területeihez, például a karokhoz és a lábakhoz.
A sorozat összes cikke:
