Burnout szindróma

Szinonimák

• Burnout
• Kimerültség
• Kiégés / kiégés
• A teljes kimerültség állapota
• Kiég

Meghatározás

A „burnout” elnevezés az angol „burn out” szóból származik: „burn out”. Ez az érzelmi és fizikai kimerültség állapota, amelyet a hajtás és a teljesítmény hatalmas hiánya kísér. A szociális szakmákban dolgozó embereket, például ápolókat, orvosokat és tanárokat különösen érinti a kiégés.

Ezek gyakran olyan emberek, akik odaadóan hivatásuknak szentelik magukat, és gyakran kevés elismerést kapnak. A kiégés veszélye fenyegeti azokat az embereket is, akik elsősorban a hivatásuk és az elvégzett megerőltető munkájuk révén határozzák meg magukat, és minden mást, például a társadalmi kapcsolatokat és hobbikat, háttérbe szorítanak. Ha ezek az emberek csalódást tapasztalnak a munkahelyükön, az eredmény végső soron egy meghibásodás, mert nincs joguk egyensúly.

Gyakran a kiégés szindróma a korábban elhúzódó túlterhelés vagy túlterhelés utolsó szakasza. A kiégéshez vezető út néha több évet vesz igénybe. A kiégési szindróma általában a kötelességtudat, a motiváció, az ambíció és a perfekcionizmus kombinációjából adódik, amely folyamatos stresszel, erős teljesítési nyomással és / vagy túlzott igényekkel párosul.

A kiégés kiváltó okai A kiégés általában alattomos módon alakul ki, és gyakran több hónaptól évig tart. Végül azonban mindig teljes fizikai és mentális lebontással végződik, ahol a legegyszerűbb feladatok sem tűnnek már megvalósíthatónak. Az orvostudományban a kiégés szindrómát nem ismerik el önmagában betegségként, hanem csupán a Nemzetközi Betegségek Osztályozása (ICD) -10 kulcsába sorolják, amely az „élet megküzdésének nehézségeivel kapcsolatos problémák” kulcsát tartalmazza.

• Túl nagy igény önmagára, valamint túl sok elkötelezettség
• A munka hajlandósága megállás nélkül
• A saját igények és a társadalmi kapcsolatok elhalasztása
• A pihenésről és a kikapcsolódásról való lemondás

Reprezentatív vizsgálatok szerint az alkalmazottak körülbelül 7% -a szenved kiégési tünetekben. Az összes munkavállaló 20-30% -a veszélyben van. Elvileg a kiégés bárkit érinthet.

Még a nem dolgozó embereket is, például iskolásokat, nyugdíjasokat vagy munkanélkülieket is érinti a kiégési szindróma. Ennek ellenére bizonyos foglalkozási csoportok (pl. Tanárok, vezetők, ápolók, szociális munkások, lelkészek, orvosok) betegség-aránya különösen magas, megfelelő diagnózisokkal. Azonban nem a heti munkaórák száma a meghatározó, hanem a teljesítésre gyakorolt ​​nyomás, a mentális stressz, az egyéni tényezők és a munkakörülmények, amelyek végül teljes kimerültséghez vezetnek.

Nincsenek pontos adatok az éves új betegségesetekről, mivel a kiégési szindróma nem egyértelműen meghatározott betegség, hanem változatos és olykor nagyon különböző tünetekkel járó klinikai kép. Tudományosan nagyon nehéz meghatározni az új esetek tényleges számát minden évben. Bizonyos azonban, hogy az új esetek száma évről évre növekszik, és hogy a kiégési szindróma mára minden foglalkozási csoportra kiterjed.