Amikor monoklonális antitestek említik, hivatkoznak fehérjék nagyon specifikus sejtvonal vagy klón termeli. Specifikus tulajdonságaik közé tartozik, hogy csak egyetlen antigén determinánsuk van. Az immunizáláshoz felhasznált anyag előállítása egyetlen B-limfocitából származik.
Mi az a monoklonális antitest?
Amint az antigént egy rá irányított antitest elkapja és kötést képez vele, epitópnak nevezzük. Normális esetben egy vírusos, bakteriális vagy más kórokozó felszínén több struktúra van jelen egy epitópon, így mindegyik nagyon specifikusan reagál antitestek és védelmi rendszert okoznak a szervezetben. Ennek eredményeként a antitestek, beleértve a különféle B limfociták kúpok kialakulásához, amelyeket aztán aktiválnak és megsokszoroznak. B limfociták a fehér részei vér sejtek, és egyedül képesek antitesteket megkötni a szervezetben. Ezért ezek a program lényeges részét képezik immunrendszer. Ebben a folyamatban információhordozók az ellenreakció kialakulásához, és amikor a testtől idegen antigének aktiválják őket, plazma sejtekké alakulhatnak, amelyek aztán elegendő antitestet termelnek. Monoklonális antitestekmásrészt nagyon specifikusak csak a kórokozó egyik meghatározójával szemben, ezért hibridóma technológiával egy B limfocitából származnak. Itt, monoklonális antitestek közötti sejtfúzióval jönnek létre limfociták és a tumorsejtek, és az utóbbiak a végtelenségig képesek osztódni. Ez pedig a termesztést és végső soron hatékonyságot eredményezi szerek és a antibiotikumok lehetséges egyszer ember monoklonális antitestek például ellen fertőző betegségek. Az ilyen antitestek hasznosak lehetnek a daganatok diagnosztizálásában is, ahol a degenerált sejtek megváltozott felületen keresztül detektálhatók.
Farmakológiai hatás
Diagnosztizálni kórokozók, meg kell határozni az immunvédelem bizonyos jellemzőit. Ezek a felszínen kimutathatók. Miután egy szervezet felhasználja immunrendszer a védekezési reakciók megindításához B-limfocitákat animálunk antitestek termelésére. Ebből különböző tulajdonságú antitestek gyűjteménye képződik, míg a megfelelő osztódás viszont egy B-sejt klónt képez, amelynek antitestjei reagálnak egy lehetséges antigénre. A monoklonális antitestek előállításához a Nobel-díjas Cesar Milstein és Georges Köhler által kifejlesztett és Niels Jerne-nel közösen 1975-ben közzétett módszert alkalmazzák. Az általuk kifejlesztett módszer alkalmazásával lehetővé vált egy specifikus antitesttípus előállítása, amely viszont a kémcsőben történő tenyésztést nemcsak bármilyen mennyiségben, hanem az antitestek nagyon specifikus jellemzőivel is megvalósíthatóvá tette, amelyek felhasználásra alkalmasak ban ben szerek. A folyamat eredményeként az immunsejtek robusztusabbak, és kötődő kultúraként is fennmaradhatnak. Mivel a daganat és az immunsejtek fúziója figyelemre méltóan korlátlan növekedési sebességet eredményez, ezt a sejtet hibridóma sejtnek hívják.
Orvosi alkalmazás és felhasználás
Miután a B-sejtek degenerálódtak, és állandóan képesek osztódni az antitesteket termelő B-sejtekkel, akkor genetikailag azonos monoklonális antitestek keletkeznek. Az ilyen hibridómák szerkezetileg megegyeznek, és csak egy nagyon specifikus tulajdonság felismerésére szolgálnak, ezért a „monoklonális” kifejezés. A gyógyszergyártás nagyon nehéz, és főleg egereken tesztelik a kutatás során. Ebben a folyamatban antigéneket injektálnak az állatba az immunizálás kiváltására. Különösen érdekes a B-limfociták a lép, amelyeket sejtként tenyésztenek és fúzióban vannak myeloma sejtekkel. Az utóbbiak azok a degenerált limfociták, amelyek daganatot képeznek. A nukleinsavat hibridizáló enzim ezután biztosítja a hibrid sejtek kialakulását. A halhatatlan tumorsejtek és a B-sejtek fúziója antitesttermelésük során óriási mennyiséget eredményez, amelyet aztán sejtkolóniákként növesztenek különböző sejtklónok szelektálásával, és újra és újra egy és ugyanazon antitestet alkotnak. Ezeket orvosi célokra lehet használni terápia célzott módon, például rákkeltő anyagok és daganatok diagnosztizálására. Monoklonális antitesteket alkalmaznak a transzplantátum kilökődésének kezelésére is.
Kockázatok és mellékhatások
A monoklonális antitestek alkalmazása már évek óta klinikailag bizonyított, és új és növekvő területet képvisel a gyógyszerfejlesztésben. Ezek között passzív vakcinák sikeresnek bizonyultak, például kígyóméreg immunszérumok, tetanusz immunglobulin vagy digitalis antioxin. Az ilyen antitestek komplex keverékét és extrakcióját nem a vér önmagában, hanem a molekuláris biológiai szintéziseként fehérjék. Csak az immunglobulin G alkalmas szerek, mivel ypsilon alakú, és így megkönnyíti az antitestek fejlődését. Ban ben rák terápiaA monoklonális antitestek célja, hogy a degenerált sejtek oldódását okozzák, blokkolva a növekedési faktor jelátviteli utakat, ideértve az új sejtek képződését is. vér hajók. Ha terápia nem reagál, a B-sejteket ezután ismét eltávolíthatják a beteg véréből a rituximab infúzió. Ízületi megbetegedéseknél, például reumatoid arthritis, a gyulladásos folyamatokat az antigének is kiváltják és fokozzák, ami végül a csont és az ízületi szövet feloldódásához vezet. Egy új egyensúly antitestek hozzák létre, amelyek kifejezetten beavatkoznak a gyulladásos folyamatba. Végül a monoklonális antitestek alkalmazását a mikrobiológiai diagnosztikában is alkalmazzák. A parazita, bakteriális vagy vírusos fertőzések így jobban felismerhetők és azonosíthatók, mivel a kórokozók felcímkézheti őket. A rekombináns szereket csak akkor engedélyezik a kezelésre, ha a terápia korábban sikertelen volt, és szükségessé vált a betegséget módosító szerek. Fennáll annak a kockázata, hogy a kezelés lehetséges vezet az új fertőzések fokozott előfordulásához. Noha a monoklonális antitestek a specifikus fehérjeszerkezeteket utánozva ismerik fel, maradnak fehérjék csak infúzióval vagy injekcióval adják be az orvos. A fellépő reakciók mellékhatások az injekció beadásának helyén, beleértve például bőr reakciók vagy allergiák.
