Az osteolysis a csontvesztés folyamata. Ez általában a normális anyagcsere részeként megy végbe. Amikor azonban a egyensúly a csontreszorpció és a csontképződés között zavart, a csontanyag kóros elvesztése fordulhat elő.
Mi az osteolysis?
Az osteolysis a csontreszorpció folyamata. Az osteolysis a csontreszorpció tudományos neve, amely normális és szükséges folyamat a csontanyagcserében. E folyamat során csontok folyamatosan átalakulnak a meglévő csontanyag lebontásával és máshol történő újjáépítésével. A csontanyagcsere hormonálisan szabályozott ebben a folyamatban. Két sejttípus létezik a csontban. Ezek egyrészt az oszteoblasztok, másrészt az oszteoklasztok. Az oszteoblasztok felelősek a csontképződésért. Az ásványosítás után oszteocitákká (csontsejtekké) alakulnak, amelyek már nem képesek megosztódni. Az oszteoklasztok viszont szabályozzák a csontreszorpciót. Ezek többmagú sejtek, amelyeket makrofágszerű sejtekké alakítottak át a sejtekből származó őssejtek fúziójával csontvelő. Feladatuk úgynevezett hulladéksejtként feloldani a csontanyagot. Az osteolysisnek két formája van. Az egyik az osteolysis a csont átalakításával összefüggésben, a másik a körülírt osteolysis. A csont átalakítása olyan általános folyamat, amelyben a egyensúly a csontreszorpció és a csontképződés között. A körülírt osteolysis során helyi csontfelszívódás lép fel, de kóros.
Funkció és feladat
Az oszteolízis szükséges folyamat a szervezetben, amely egyszerre lát el különféle funkciókat. A csontok átalakításának folyamatában a csontanyagot folyamatosan másutt kell lebontani és újjáépíteni. Ezt a folyamatot csontszövet átalakításnak nevezzük. A csont és a csontrendszer a test legnagyobb támogató szerve. Az állandó feszültség ezen a támogatási rendszeren strukturális károkat okoz a csontok, amelyet mindenkor kompenzálni kell az izom-csontrendszer megfelelő működésének fenntartása érdekében. Ez csak a sérült csontanyag folyamatos lebontásával és új csontanyag felépítésével érhető el. Továbbá ez a folyamat megtartja a kalcium és a foszfát szintek állandóak. A csontrendszer a legnagyobb víztározó kalcium és a foszfát. Ha például túl kevés kalcium a diéta, ez fokozott csontvesztéshez vezet. Így ingadozó kalcium és foszfát a szinteket gyorsan kompenzálni lehet. Összességében a csont- és kalcium-anyagcsere hormonális szabályozás alatt áll. Például, mellékpajzsmirigy hormon biztosítja az állandó kalciumszintet a vér fokozott csontfelszívódás kiváltásával az oszteoklasztok stimulálása révén. Ugyanakkor, ha a vér a kalciumszint túl magas, az oszteoblasztokra is hat, amelyek felelősek a csontképződésért. Egészséges felnőtt emberben, aki még mindig képes szaporodásra, a csontreszorpció és a csontképződés benne van egyensúly. Ez az állandó csont-átalakítási folyamat biztosítja az egészséges mozgásszervi rendszert.
Betegségek és betegségek
Amikor az oszteolízis és az osteogenezis (a csontképződés, más néven csontosodás) zavart, károsodás következik be a csontszerkezetben. Ezekben a rendellenességekben a csontreszorpció és a csontképződés aránya a csontreszorpció javára tolódik el. Nagyon ritka esetekben fordított összefüggés is előfordul, a csontképződés dominál a csontreszorpcióval szemben. Ez a helyzet például a genetikai osteopetrosisban (márvány csontbetegség). Az általános csontvesztés gyakoribb esetei sokféle okból származnak. Többek között az egyensúly az osteoblastok csökkent aktivitása miatt elmozdulhat, ebben az esetben a csontépítési folyamat zavart okoz. Az osteolysis normális folyamata miatt azonban továbbra is általános csontfelszívódás lép fel. Továbbá az osteolysis fokozható reumatikus folyamatokban, hormonális rendellenességekben (hyperparathyreosis), csontritkulás or metasztázisok csontig. Sőt, egy tábornok csontritkulás mindig idős korban zajlik. Itt a csontképződés lelassul, ugyanakkor a reszorpciós rendellenességek következtében gyakran előforduló ásványianyag-hiány miatt a csontfelszívódás felgyorsul. A hormonális okai csontritkulás után gyakran megtalálhatók a nőknél klimax.A csontritkulás mellett osteomalacia is előfordulhat. Míg a csontritkulásban az egész szerves és ásványi komponensekből álló csontanyag lebomlik, addig az osteomalaciában csak az ásványi komponens veszik el. Ennek oka gyakran a kalcium elégtelen beépülése a csontok, hiánya miatt D-vitamin vagy zavart foszfát-anyagcsere. A csontképződés és a csontreszorpció közötti egyensúly megzavarása mellett a csont általános átalakítása kapcsán körülírt osteolysis is bekövetkezik. A körülírt oszteolízis mindig patológiás, és a helyi osteoclast túlműködés következtében kialakuló helyi csontreszorpciót írja le, fokozott osteoblast aktivitás nélkül. Ez azt jelenti, hogy magában foglalja a csontanyag helyi lebontását, amelyet azonban már nem pótolnak. A körülírt osteolysis többek között gyulladásos folyamatokban, helyi daganatokban vagy metasztázisok a csonton idegen daganatok vagy a csont állandó idegen test érintkezése esetén. Például, implantátumok, endoprotézisek vagy oszteoszintézisek (több csont műtéti összekapcsolása) vezet az oszteolízishez, így a protézis végül meglazulhat. Ugyanez vonatkozik a fogorvosra is implantátumok, melyik tud vezet a állkapocscsont ha állandó idegen kapcsolatban vannak. Krónikus eredményeként sokízületi gyulladás, csontciszták jelenhetnek meg az érintett közelében ízületek. Ezek a csontciszták már az osteolysis által létrehozott üregek. Lokalizált csontvelő a bakteriális fertőzés miatti felhígulás is vezet az oszteolízishez. Nagyon ritka betegség az úgynevezett Gorham-Stout szindróma. Ebben az esetben egy csont teljes feloldódása következik be, amely aztán nyirokszövetekké alakul át. Ennek a betegségnek az oka jelenleg ismeretlen.
