Meghatározás
Az oszteoporózis, más néven csontvesztés, a csontrendszer olyan betegsége, amelyben a csontanyagok és szerkezetek elvesznek vagy nagymértékben csökkennek. A csonttömeg ilyen csökkenése a csont szöveti szerkezetének romlását okozza, és elveszíti stabilitását és rugalmasságát. Ennek eredményeként a csontok hajlamosabbá válni a törésekre; szélsőséges esetekben a törés akár esés nélkül is előfordulhat.
A megnövekedett kockázat miatt törés, a csont összeomolhat (szinterelődik). Ez különösen látható a csigolyatestek területén látható változások révén. Az egyik példa az úgynevezett „özvegyi púp”, amely különösen az idősebb nőknél tapasztalható, és bizonyos körülmények között a mobilitás súlyos korlátozásához vezethet.
Frekvencia
A klimaxos időszakban (= klimax) Németországban az összes nő átlagosan körülbelül 30%-ánál alakul ki csontritkulás. Ezért azt feltételezik, hogy Németország-szerte körülbelül négymillió beteg van. Érdekes módon a betegségek eredetét tekintve nagy különbségek vannak. Tanulmányok kimutatták, hogy a feketék sokkal ritkábban szenvednek csontritkulásban, mint például az európaiak és/vagy az ázsiaiak.
Okok
Az oszteoporózisnak számos oka lehet, ezért két formát különböztetnek meg: Az emberi csont csontszövetből áll, amely bizonyos ásványi anyagok révén (főleg kalcium és foszfát), amelyek ebben a szövetben tárolódnak. Fontos tudni, hogy a csontok állandó anyagcserének vannak kitéve. Körülbelül 30 éves korig a csont felhalmozódása dominál, majd lebomlik.
Ezt a folyamatot elsősorban különféle szabályozzák hormonok. Ezek itt fontos szerepet játszanak: Ezek hatása hormonok a nemi hormonok modulálják tesztoszteron és ösztrogén. Csontritkulásban ez az összetett mechanizmus egy ponton megzavarodik, így a csontfelszívódás túl erőssé válik és kalcium már nem tárolódik elegendő mennyiségben, ami miatt a csont veszít sűrűségéből és ezáltal erejéből.
Ennek eredményeként a csonttörések könnyebben következnek be.
- Egy elsődleges (95%) ill
- Másodlagos forma (5%), mely egy másik alapbetegség talaján fejlődik ki.
- A mellékpajzsmirigy hormon (a mellékpajzsmirigy hormonja, amely kalciumot szabadít fel a csontból) és
- A kalcitonin (hormon a pajzsmirigy) És D-vitamin (ami ezt biztosítja kalcium be van építve a csontok).
A diéta nagy hatással lehet a csontritkulás kialakulására. Ebben az esetben, D-vitamin a hiányt jelentős kockázati tényezőnek tekintik.
A a csontritkulás diagnózisa, az aktivált D3-vitamint (=kalcitirol) mindegyiknél standardként meghatározzuk vér minta. D-vitamin egy zsírban oldódó vitamin, amelyet táplálékkal viszünk be, vagy ez az egyetlen vitamin, amelyet a szervezet maga termel. A hiány okai feltétel ezért alul/hiányos táplálkozás, alacsony UV sugárzás télen felszívódási zavar a megfelelő táplálékellátás ellenére, valamint nevelési zavarok az alsóbbrendűség miatt máj - vagy vese funkciókat.
A csontritkulás mellett a D-vitamin hiány in gyermekkor ún.angolkór” növekedési és csontfejlődési zavarokkal. A D-vitamin funkciója többek között a mineralizáció, valamint a csontképződés és újjáépítés elősegítése. Ezen túlmenően a D-vitamin befolyásolja a kalcium anyagcseréjét, amelyet ismét a csontképződés összetevőjének tekintenek: a D-vitamin növeli a bélbe jutását, és egyúttal csökkenti a kalcium kiválasztását a bélrendszerből. vese. A csontritkulás megelőzésében ezért nagyon fontos elkerülni a D-vitamin hiány.
