Pitvarfibrilláció (VHF) (szinonimák: abszolút aritmia; abszolút aritmia a pitvarfibrillációban; abszolút bradyarrhythmia; abszolút tachyarrhythmia; arrhythmia absoluta; pitvarfibrillációban végleges arrhythmia; pitvarfibrilláció; auricularis fibrilláció; Bradyarrialialis fibrilláció; Időszakos abszolút aritmia; Időszakos aritmia abszolút; Időszakos pitvarfibrilláció; Paroxizmális pitvarfibrilláció; TAA [tachyarrhythmia absoluta]; Tachyarrhythmia absoluta; Tachyarrhythmia; Tachyarrhythmia a pitvarfibrillációban; Vfli; VoFial; VFli ; ICD-10 I48. 1-: Pitvarfibrilláció) egy átmeneti (paroxizmális vagy szakaszos) vagy állandó (tartós) szívritmus zavar a pitvarok rendezetlen aktivitásával. A VHF a szívritmus zavar amely a stimulációs rendellenességek csoportjába tartozik. Pitvarfibrilláció a supraventrikuláris ritmuszavarokhoz (az pitvarokból eredő aritmiák) tartozik - a VHF mellett tartalmazzák supraventricularis tachycardia (SVT) és pitvari csapkodás. A pitvarfibrilláció a supraventricularis tachyarrhythmia (SVT) leggyakoribb formája és a szabálytalan keskeny komplex leggyakoribb oka tachycardia (QRS szélesség ≤ 120 ms). Az EKG-n (elektrokardiogram), a tachycardikus pitvarfibrilláció keskeny kamrai komplexet mutat (QRS szélesség ≤ 120 ms), ezért keskeny komplexnek nevezik tachycardia. A pitvarfibrilláció egyébként szabálytalan keskeny komplexet mutat tachycardia. A pitvarfibrillációt az Amerikai Szívszövetség (AHA) és az Amerikai Kardiológiai Főiskola (ACC) nemzetközileg elfogadott szabványa szerint osztályozzák az alábbiak szerint:
- Először diagnosztizált / felfedezett pitvarfibrilláció (kezdeti diagnózis).
- Paroxizmális pitvarfibrilláció (időtartama legfeljebb 1 hét); a jelenlegi irányelv paroxizmális pitvarfibrillációnak minősíti a 7 napnál rövidebb pitvarfibrillációs epizódokat, amelyek kardiovertáltak
- Tartós pitvarfibrilláció (időtartam 1 hét és 1 év között).
- Hosszú, tartós pitvarfibrilláció (1 évnél hosszabb idő) [ezeknél a betegeknél terápia meg kell kísérelni a sinus ritmus helyreállítását].
- Állandó pitvarfibrilláció, azaz „elfogadott” pitvarfibrilláció (= a tartós pitvarfibrillációt nem szabad kezelni a ritmus fenntartása érdekében, vagy a kardioverzió nem járt / a normális szívritmus helyreállítása sikertelen volt)
A pulzusszámtól függően a pitvarfibrilláció szintén a következőkre oszlik:
- Bradyarrhythmia absoluta (pulzus 50 ütés / perc alatt).
- Normfrequente abszolút aritmia (impulzus 50-100 ütés / perc).
- Tachyarrhythmia absoluta (TAA; impulzus több mint 100 ütés / perc).
A pitvarfibrilláció felosztható szelepi pitvarfibrillációra is, amely a mitrális szelepés a nonvalvularis pitvarfibrilláció. Kevés AF-ben szenvedő beteg (kb. 10%) rendelkezik idiopátiás AF-vel, amelyet magányos pitvarfibrillációnak neveznek, azaz olyan betegek, szív betegség és érrendszeri kockázati tényezők, és a betegek életkora általában kevesebb, mint 65 év. Nemi arány: a férfiakat gyakrabban érinti, mint a nőket; idős korban a nőket gyakrabban érinti, mint a férfiakat
Gyakorisági csúcs: a betegség az életkor növekedésével gyakrabban fordul elő. A prevalencia (betegség előfordulási gyakorisága) a 1 évnél idősebbeknél 2-40%, az 5 évnél idősebbeknél 50%, a 10 évnél idősebb betegeknél pedig körülbelül 60% (Németországban). Az előfordulás (az új esetek gyakorisága) a férfiaknál körülbelül 80, a nőknél pedig körülbelül 60 eset / 100,000 70 lakos évente. Etetés és prognózis: A pitvarfibrilláció nem veszélyezteti az életet. A támadások körülbelül XNUMX% -át az érintett nem veszi észre. Jellemző tünetek: fáradtság, hirtelen teljesítménycsökkenés, palpitáció (szívdobogás) És álmatlanság (alvászavarok). Ennek ellenére a pitvarfibrilláció veszélyeket rejt magában. Például az apoplexia kockázata (ütés) nőtt (lásd alább). Egy tanulmányban a pitvarfibrillációtól a sinus ritmusig tartó spontán konverziós arány 48 óra alatt körülbelül 50% volt; az AF átlagos időtartama 3.9 +/- 5.2 nap volt. Terápia az alapul szolgál feltétel és tartalmazhat farmakoterápiát (gyógyszeres kezelést) antiaritmiás szerek (szerek ritmuszavarok kezelésére használják) vagy invazív terápia (pl. elektromos kardioverzió; katéter abláció). Ezenkívül antikoaguláns terápia a tromboembóliás szövődmények (apoplexia /ütés) minden VHF-ben szenvedő beteg számára ajánlott, kivéve az alacsony kockázatú (65 évesnél fiatalabb vagy magányos pitvarfibrilláció; lásd alább a CHA2DS2-VASc pontszámot) vagy ellenjavallatokkal (ellenjavallatok - lásd alább a HAS-Bled pontszámot) szenvedő betegek. Egy vizsgálatban AF-t szedő betegek acetilszalicilsav Egyedül az ASA-t vizsgálták az apoplexia arányában (% / év) az AF típusától függően: paroxizmális AF: 2.1% / év; tartós AF: 3.0% / év; állandó AF: 4.2% / év. A szubklinikai AF-ben („klinikai tünetek nélkül”) szenvedő betegeknél is fokozott az apoplexia kockázata. Például egy tanulmány kimutatta, hogy azoknál a betegeknél, akiknek a vizsgálat első három hónapjában szubklinikai AF-je volt, ennek következtében 2.5-szer nagyobb volt az apoplexia kockázata, mint azoknak a betegeknek, akiknek nem voltak megfelelő AF-epizódjai (előfordulási arány: 4.2 vs. 1.7). Ebben az összefüggésben fontos megjegyezni, hogy a VHF-epizódok időben annyira eltávolodtak az apopleksiától, hogy a szubklinikai VHF ok-okozati összefüggése az apoplexia kialakulásában nem képzelhető el. A nőket kétszer nagyobb valószínűséggel befolyásolja az apopleksija, mint a férfiakat (arányszám 1.99; 95 százalékos konfidenciaintervallum: 1.46–2.71). Meta-elemzésben az apopleksiia és a szisztémás éves aránya embólia a paroxizmális AF esetén 1.50%, a nem paroxizmális AF esetében 2.17% volt. A nem paroxizmális AF-ben a tromboembólia kiigazítatlan kockázati hányada (RR) a paroxizmális AF-ben 1.355 volt. Azoknál a betegeknél, akik nem kapnak orális antikoagulációt, a kockázati arány különösen hangsúlyos volt a nem paroxizmális AF rovására (1.689 faktor). A pitvarfibrilláció a halálozás 1.7-szeres növekedéséhez vezet (a halálozások száma egy adott időszakban, a kérdéses populáció számához viszonyítva). Az AF-hez kapcsolódó halálozás magasabb a nőknél. A súlyos lefolyás a nőknél is gyakoribb, mint a férfiaknál (medián Nemzeti Intézetek Egészség ütés Skála (NIHSS) pontszám 9 vs. 6, p <0.001). Komorbiditások (kísérő betegségek): A Női egészség A tanulmány összefüggést javasol az AF és az AF között rák valószínű. Kor, végzettség, magasság, BMI, dohányzás állapota, fizikai aktivitása, kísérő és másodlagos betegségek, valamint a szűrővizsgálatokon való részvétel, a rák az AF-ben szenvedő nőknél 48% -kal magasabb volt, mint az aritmia nélküli nőknél. A kockázat röviddel a VHF diagnózis után volt a legmagasabb, de az első év után is fennmaradt. Továbbá az AF-ben szenvedő betegek 37% -ának volt szív hiba.
