A szelektív észlelés azon természetes mechanizmuson alapszik, amely által az ember agy mintákat keres a környezetében. Szelektív jellege miatt az emberek nagyobb valószínűséggel érzékelik, mi illeszthető be a mintába. Az észlelés szelektivitása klinikai jelentőséget kap, például a depresszió.
Mi a szelektív érzékelés?
A szelektív észlelés azon természetes mechanizmuson alapszik, amely által az ember agy mintákat keres a környezetében. Az ember agy mintákkal működik. Az evolúciós biológiában az emberi képesség a minták felismerésére jelentősen hozzájárult a túléléshez. A mintafelismerési mechanizmusok révén az agy kiszámíthatóbbá és ezáltal kevésbé veszélyesé tette a környezetet. A minták keresése még mindig az emberi agy alapvető mechanizmusa, és olyan folyamatokban tükröződik, mint az észlelés. A szelektív észlelés olyan pszichológiai jelenségnek felel meg, amely csak a környezet bizonyos aspektusainak engedi be a tudatba. Ha egy helyzet minden aspektusa bejutna a tudatba, káosz lenne. Az agy nem tudott hatékonyan dolgozni a rengeteg információval, ezért függ az ingerek tartós blokkolásától. Az észlelések (az érzékeltek) tehát nem valóság, hanem csak szubjektív részleges benyomásai róla. Az érzékelés során bizonyos érzékszervi ingerek hangsúlyosak. Az érzékelés tehát alapozásból, keretezésből és sok hasonló hatásból áll. Így az emberi agy mintákat keres a környezetben, felismeri és hangsúlyozza ezeket. Emiatt az emberek nagyobb valószínűséggel érzékelik, hogy mi felel meg egy adott mintának. Az észlelési folyamat ingereit az agy nagyobb valószínűséggel hangsúlyozza, ha beágyazódhatnak egy mintába. A szelektív észlelés tehát megfelel annak a tudattalan és automatikus keresésnek, amelyben az emberi agy véglegesen részt vesz.
Funkció és feladat
Például az emberekről kiderült, hogy egy beszélgetés során nagyobb valószínűséggel hallják azokat az érveket, amelyek alátámasztják saját álláspontjukat. Kimutatták, hogy nagyobb valószínűséggel látják azokat a dolgokat, amelyek a saját környezetükből ismerik őket. Az emberi érzékelés különféle szűrőkkel működik, mint az inger túlterhelés elleni védelem. Ezek a szűrők nagymértékben megfelelnek a saját érdeklődésének, értékeinek, véleményének és a világgal kapcsolatos saját tapasztalatainak. A szelektív észlelésnek ez az elve az agy mintakeresésének köszönhető. Az összes észlelt érzékszervi benyomás kiválasztását a mintakeresés miatti tapasztalatok és elvárások alakítják. Például, aki olvas egy cikket a helyesírásról, automatikusan nagyobb figyelmet fordít a cikk helyesírásának helyességére. Ha valaki a városon rossz emberek véleményével jár, nagyobb valószínűséggel észreveszi azt az egy esetet, amely megerősíti ezt a véleményt, és a tucatnyi eseményt ellenkezik ezzel a véleménnyel. Aki éppen Smart autót vásárolt, hirtelen mindenhol meglátja a Smartokat a forgalomban. Valaki, akinek éppen gyermeke volt, annál több gyereket hall a mindennapi életben. Az észlelés mindig szelektív. Emiatt két különböző ember semmilyen körülmények között nem egyformán érzékeli a helyzetet. Korábbi történelmük hangsúlyozta, hogy mit vesznek át egy helyzetből. Az érzékszervi ingerek szűrése túlélési követelmény minden élőlény számára. Egy egyedbe folyamatosan több inger áramlik be, mint amennyit az érzékszervi sejtek el tudnának szívni és továbbítanának a központi részbe idegrendszer. A legtöbb ingerszűrő helyzeti. Az észlelés ezért mindig kontextuális. Az ingerszűrők, például az érdeklődési körök, kevésbé helyzetesek, de mégis segítenek felfogni a relevánsakat. Az érzékszervi szűrést az érzékszervi benyomások osztályozására használják. Ez a besorolás már az érzékszervben kezdődik és a középsőben folytatódik idegrendszer mint szelektív érzékelés. A szelektív észlelés alapja egy bizonyos szükséglet, például az éhség. Az éhező embert pékségekkel és gazdaságokkal mutatják be a ezüst tál szelektív érzékelés révén, mivel az éhség ott tapasztalatok szerint elégedetté tehető.
Betegségek és betegségek
Alapvetően a szelektív érzékelés nem kóros, hanem a valóság egyik természetes szűrője, és így normális hivatkozás a valóságra. A szelektív észlelés azonban minden bizonnyal kóros formákat ölthet, és elősegítheti a betegségeket. Különösen a mentális betegségeket okozzák gyakran a szelektív észlelési rendellenességek. Például egy múltbeli traumatikus esemény is vezet hogy az érintett személy rendkívül negatív képet kapjon embertársairól, és csak negatív dolgokat halljon kijelentéseiben. Az ilyen észlelési rendellenességek szerepet játszanak például olyan betegségekben, mint pl depresszió vagy étkezési rendellenességek. A depressziós emberek feketén keresztül érzékelik szemüveg. A kulturálisan és társadalmilag kondicionált gondolkodási szokások szintén jelentős szűrők, és befolyásolják az érzékelést azáltal, hogy az összes érzékelhető ingerből kiválasztást eredményeznek. Főleg azt érzékelik, ami belefér a gondolkodási mintába. Ha az egyén ellenőrizetlenül alkalmazza a gondolkodásmintákat, akkor érzékelési képessége erősen korlátozott, és ezáltal elősegítheti a mentális betegségeket is, például ha a helyesnek tanult gondolkodási minták nem felelnek meg a saját érzett igazságának. Nemcsak a túl szűken beállított szűrők károsíthatják a mentális jólétet. A túl nyitott szűrők is szerepet játszanak ebben mentális betegségek. Sok pszichózisban az érzékelési szűrők már nem működnek. Az érintettek vékony bőrűek, és már nem képesek elválasztani a belső és a külső világot. A betegek gyakran érzékelik a belső konfliktusokat a külvilág megnyilvánulásaként, és védtelenek a külsővel szemben. Az észlelési zavarok vagy torzulások szinte mindegyikben szerepet játszanak mentális betegségek. Emiatt a szelektív észlelés klinikailag nagyon relevánssá válik a pszichológia területén.
