Az érzékszervi integráció a különböző érzékszervi rendszerek vagy érzékszervi tulajdonságok kölcsönhatására utal.
Mi az érzékszervi integráció?
Az érzékszervi integráció olyan folyamat, amely a agy. Ide tartozik például a látás, hallás, íz, szag, mozgás és testérzékelés. Az érzékszervi integráció (SI) az érzékszervi benyomások sorrendjének és terápiás koncepciójának leírására szolgál, amelyet Dr. A. Jean Ayres pszichológus és foglalkozási terapeuta dolgozott ki az 1960-as és 1970-es években. Észrevette, hogy vannak olyan gyerekek, akik zavaró mintázatban szenvednek, de ott nem bizonyítható károsodás. Az érzékszervi integráció olyan folyamat, amely a agy. Ide tartozik például a látás, hallás, íz, szag, mozgás és testérzékelés. Az, hogy a test hogyan dolgozza fel ezeket az ingereket, egyénenként változik, és az érzékszervek minőségétől függ. A szenzoros integráció tehát az alapja tanulás, beszéd és színészkedés. Az információt, amelyet az ember az érzékszervi rendszereken keresztül vesz fel, a agy majd megfelelő cselekvésekké alakítják át. A szenzoros integráció közben kezdődik terhesség és nagyon gyorsan fejlődik, különösen korán gyermekkor. Ez rendkívül fontos, mert a kezdeti években az érzékszervi rendszerek összekapcsolódnak, és kialakul a nyelv, az ügynökség, a társas viselkedés, az összehangolt mozgás és a képzelet alapja.
Funkció és feladat
A közeli érzékszervekből származó szenzoros információk nagyon fontos szerepet játszanak, különösen az élet első éveiben. A közeli érzékek információt szolgáltatnak az agynak a testről és arról, hogy milyen helyzetben van a környezetben. Különbséget tesznek a következők között:
- Érintés vagy tapintási érzék (tapintási érzék).
- Érzék egyensúly (vestibularis értelem).
- Mozgásérzet és erő (proprioceptív értelem).
Ha egy gyermek az élet első éveiben nagyon jól képes feldolgozni a különböző szenzormotoros élményeket, akkor differenciált képet alakíthat ki a test határait vagy lehetőségeit illetően. Ezt a képet test sémának is nevezik. Ha az érzékszervi információkat el lehet rendezni és össze lehet rakni az agyban, akkor ezt a folyamatot „szenzoros integrációnak” nevezzük. A jó érzékszervi integrációra azért van szükség, hogy tájékozódni tudjanak a környezetben. Ebből a célból a környezettől vagy a testtől származó összes információt fel kell dolgozni. Ezt az információt az érzékszervekben található receptorok kapják meg. Ezek tartalmazzák:
- A tapintható testek bőr, amelyek fontosak az érintéshez.
- Receptorok a ízületek és izomorsók az informaitonok számára a mozgástartomány tekintetében.
Ezt követően az idegpályák továbbítják az információt különböző agyközpontokba, amelyek többségét öntudatlanul és automatikusan dolgozzák fel. Fontos folyamatok zajlanak már az agytörzsben, a legalacsonyabb agyi szakaszban. Itt például az egyensúlyi ingereket dolgozzuk fel, így a helyzetváltozásokhoz való alkalmazkodás automatikusan lehetséges. Az öntudatlan feldolgozás azért fontos, mert a nagyobb teljesítmény érdekében a figyelmünkre van szükség.
Betegségek és rendellenességek
Ha a szenzoros modalitások kölcsönhatása zavart, akkor szenzoros integrációs rendellenességek lépnek fel. A szenzoros integrációs rendellenesség enyhe neurológiai diszfunkcióra utal, amelyben az érzékszervi információkat nem lehet megfelelően feldolgozni. Ennek eredményeként a személy nem tudja a viselkedését a követelményekhez igazítani, és kevésbé céltudatosan és értelmesen reagál. A megnyilvánulások nagyon különbözőek. Például az izmok alapfeszültsége hipotóniás, azaz túl alacsony lehet, így az érintetteknek tudatosan kell erőfeszítéseket tenniük a testtartás stabilitásának fenntartása érdekében. A szükséges figyelem azonban akkor már nem áll rendelkezésre más tevékenységekhez. Az ebben szenvedő gyermekek nagyon sántikának tűnnek és nyugtalanok. Más gyerekek viszont nem tudják célirányosan megtervezni a mozgásukat, ezért rendkívül ügyetlenek. Egy másik rendellenesség a vestibularis túlérzékenységben nyilvánul meg, más néven modulációs rendellenességként. Ebben az esetben a gyermek nem képes gátolni vagy szűrni az ingereket. Ha a gyermek tapintatosan védekező, kerüli az emberek vagy olyan anyagok váratlan érintését, amelyek diffúz ingerminőségűek. A gyerekek védekezően és agresszíven reagálnak az ilyen érintésekre. Ezért kerülik az olyan helyzeteket, mint a metrózás vagy a várakozási sorok, amelyek társadalmi szorongást is okozhatnak. A vestibularis védekezés a magasságtól való félelem extrém formája, amelyet olyan tevékenységek váltanak ki, mint például a kerékpározás vagy a hintázás. A szenzoros integrációs rendellenességben szenvedő gyermekek gyakran a következő tüneteket mutatják:
Csecsemőkorban:
- Védekezés vagy ingerült viselkedés.
- Védekezés vagy ingerelt viselkedés a helyzet változásai miatt
- Nyugtalanság és síró epizódok és nagyon alacsony aktivitási szint
- Nyelési és szopási problémák
- Az alvás-ébrenlét ritmusának zavarai
Csecsemő- vagy iskoláskorban:
- Hangérzékenység
- Test vagy önbizalom hiánya
- „Esetlen” gyerekek
- Késleltetett motoros fejlődés
- Késleltetett nyelvi fejlődés
- Stressz és viselkedési problémák
- Hipo- vagy hiperaktivitás
- Tanulási vagy részleges teljesítményzavarok
Az érzékszervi integrációs rendellenességek sokféle folyamat eredménye. Például előfordulhatnak a fejlesztési ingerek hiánya miatt. A mozgás és az aktív játék ezért rendkívül fontos a fejlődés szempontjából. A gyerekeknek egyébként kevés lehetőségük van az érzékszervi tapasztalatokra, és alig tapasztalnak fizikai kontaktust. De az ingerek által történő túlzott stimuláció rendellenességet is okozhat. Ennek eredményeként a feldolgozás lebomlik, és az ingerek csak hiányosan továbbadódnak. A felnőttek szenzoros integrációs rendellenességekben is szenvedhetnek, általában gyermekként is problémáik voltak az észlelés területén, vagy ezt nem eléggé kihívták és bátorították.
