A Charles Bonnet-szindróma egy neurológiai szindróma, amely vizuális hallucinációk. Az elülső vagy a hátsó látási út károsodása okozza a hallucinációk, de a beteg nem érzékeli őket valósnak. Ha a látás javítható az szemüveg vagy műtét során a tünetek teljesen megszűnhetnek.
Mi a Charles Bonnet-szindróma?
A Charles Bonnet-szindróma neurológiai pszichiátriai tünetek komplexe. Első pillantásra a tünetek hasonlóak az elmebetegek tüneteihez. Valójában azonban az érintett személyek nem elmebetegek, hanem idegileg károsodtak. A szindróma vezető tünete a vizuális hallucinációk. A hallucinációk még kizárólag a vizuális rendszerre korlátozódnak. Nincsenek hallási vagy tapintási jelenségek. A Charles Bonnet szindrómában szenvedő betegeknél szintén általában nem alakulnak ki téveszmék. Felhőtlen tudattal észlelik a bonyolult és néha mozgó hallucinációkat, mielőtt újra lecsendesednének. Charles Bonnet természettudós először a szindrómát írta le. A jelenség elsősorban az idősebb embereket érinti. Ugyanakkor megfelelő eseteket figyeltek meg gyermekeknél is.
Okok
Eközben az orvostudomány gyanítja a látási utak károsodását és a CB-szindróma mögötti lassú látásvesztést. Mind az elülső rész, mind pedig a látási utak hátsó része károsíthatja a hallucinációkat. Emiatt a szindróma előfordulhat például olyan betegségek összefüggésében, mint pl makuláris degeneráció, diabéteszes retinopátia vagy szürkehályog, amely gyakran különösen az idősebb embereket érinti. Agy infarktusok vagy agydaganatok lehetséges elsődleges okai is. A hallucinációk főleg a látómező vak területén fordulnak elő. Ezért az orvostudomány gyanítja a kapcsolatot az asszociációs kéreggel, amely a vizuális rendszerhez van kötve. Ha nemcsak a vizuális utak sérülnek, hanem a vizuális is hallucináció kéreg, hallucinációk nem fordulhatnak elő. A vizuális utak legtöbb hibájában azonban a kéreg és a vizuális képzelet is megmarad.
Tünetek, panaszok és jelek
A CB-szindróma vezető tünete a vizuális hallucinációk, amelyek korábbi hiányában jelentkeznek mentális betegségek és teljesen tiszta tudattal, és nem kísérik más érzékelési rendszerek hallucinációi. Ezek a hallucinációk sztereotip vizuális hallucinációk, amelyeket a beteg távolról tapasztal. Kétségbe vonja a képek hitelességét. Ezért a hallucinációs világban való tényleges részvétellel kapcsolatos téveszmék nem fordulnak elő. Ezért a képeket valójában nem nevezhetjük hallucinációknak, inkább illúzióknak és pszeudohallucinációknak. Ha érintettség van jelen, a mentális betegségek a valószínűbb ok, és a klinikai kép már nem foglalható össze CB-szindrómának. A CB-szindrómában lévő illúziók jellemzően fényjelenéseknek, világos körvonalú geometriai ábráknak, az éppen látott tárgyak vagy a fantáziafigurák torzulásainak és a doppelganger-nek felelnek meg. hallucináció.
Diagnózis és lefolyás
A Charles Bonnet-szindrómát meg kell különböztetni megkülönböztető diagnózis, különösen olyan állapotoktól, mint Lewy test demencia, hallucinációs migrén támadások, bizonyos gyógyszerek mellékhatásai és a hallucinogén hatásai szerek. A diagnózis felállításakor a vizuális utak ellenőrzése, a kórtörténet, kulcsfontosságú nyomokat nyújthat. Általános szabályként azonban az okozó vizuális út károsodását jóval az első hallucinációk előtt diagnosztizálják. Ezért a kórtörténet általában elegendő az orvos számára a CB-szindróma diagnosztizálásához. Állítólag az összes csökkent látásélességű személy közel 60 százalékának Charles Bonnet-szindróma van. A prognózis a látás javulásának lehetőségétől függ minden egyes esetben. Bár a szindróma önmagában ártalmatlan betegség, befolyásolhatja a betegek életminőségét.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Charles Bonnet-szindróma esetén orvoshoz kell fordulni, ha az érintett hallucinációkban szenved. A beteg azonban általában maga állapíthatja meg, hogy a hallucinációk nem valósak, és megkülönböztetheti őket a valóságtól. Különösen akkor kell konzultálni az orvossal, ha ezek a panaszok baleset után vagy a fej. Szigorú migrén és egyéb fájdalmak a fej Charles Bonnet-szindrómára is utalhat, és meg kell vizsgálni. Sok esetben a páciens kettős vagy eltérő fényjelenést lát hallucinációiban, de kétségbe vonja azok hitelességét. A látásromlás szintén Charles Bonnet-szindrómára utal, és mindenképpen meg kell vizsgálni. A diagnózist és a kezelést pszichológus végezheti. A szempanaszok általában műtéttel vagy viseléssel javíthatók szemüveg. Azt, hogy pozitív lesz-e a betegség lefolyása, nem lehet egyetemesen megjósolni.
Kezelés és terápia
A gyógyszerek olyan anyagokat tartalmaznak, mint az antipszichotikumok, a melperon és risperidongörcsoldók, mint pl karbamazepin és a clonazepamés szerotonin antagonisták, mint pl ondanszetron a tünetek enyhítésére. Ezt a tüneti kezelést azonban ritkán alkalmazzák. A gyógyszeres terápiákkal kapcsolatban először a páciens előnyeit és kockázatait mérik fel. Például, mivel a CB-szindróma önmagában nem fenyegető, az orvos a kezdetektől fogva is tanácsot adhat a gyógyszeres lépések ellen. Mivel kauzális terápia CB-szindróma esetén elérhető, ez a terápia általában megfelel az elsődleges kezelésnek. A kezelő orvos célja a látás javítása. Erre a célra, szemüveg vagy a műtétet szokták alkalmazni gyógyszeres kezelés helyett. A lencseműtétek teljes mértékben csökkenthetik a vizuális hallucinációkat egyes szindrómákban. Ha a szindróma tüneteinek előfordulása sötétségre korlátozódik, akkor a hallucinációk csillapítására gyakran elegendő megvilágítás elegendő. Bizonyos esetekben okozati terápia a hallucinációk nem tűnnek el teljesen. Az intenzitás csökkenése azonban általában elérhető. Támogató terápia az ok-okozati kezelés kíséretében is megfelelő lehet. A betegek szenvedése így enyhül és életminőségük javul. Mivel a társadalmilag elszigetelt emberek egyre gyakrabban szenvednek CB-szindrómában, a társas kapcsolattal rendelkező támogató terápia akár a tünetek javítását is célozhatja. Legalább az érintetteknek lehetőségük van rá beszél szenvedéseikről, például támogató csoportokban.
Kitekintés és előrejelzés
Charles Bonnet-szindrómára általában nem lehet általános prognózist adni. A további folyamat a szindróma pontos okától és annak súlyosságától függ. Ha az érintett személy látása javítható, a Charles-Bonnet-szindróma tünetei a legtöbb esetben teljesen legyőzhetők. A látást elsősorban lézerrel végzett beavatkozások vagy szemüveg viselése javítja. Ezekben az esetekben pozitív a betegség lefolyása szövődmények nélkül. Mivel a szindróma tünetei gyakran csak sötétben jelentkeznek, megfelelő világítással enyhíthetők, így az érintett személy mindennapjaiban nincsenek különösebb korlátozások. Mivel az érintett személy nem érzékeli a hallucinációkat valósnak, gyakran hétköznapi életet élhetnek, még akkor is, ha a feltétel nem lehet teljesen enyhíteni. A Charles Bonnet szindróma kezelése gyógyszeres kezeléssel nagyon ritkán sikerül, így általában mellőzik. A szindróma nincs negatív hatással az érintett várható élettartamára. A további lefolyás azonban itt erősen függ az alapbetegségtől.
Megelőzés
A Charles Bonnet-szindróma sok esetben megelőzhető megfelelő vizuális megjelenítéssel AIDS.
Utókezelés
A Charles Bonnet-szindróma utókezelése általában a kezeléssel kezdődik pszichotróp gyógyszerek vagy lencseműtét után. Ez gyakran magában foglalja a látás javítását szolgáló szemüveg használatát. Attól függően, hogy a szindróma mikor fordul elő elsősorban, hasznos lehet a megvilágítás beállítása. De vannak olyan esetek is, amikor a hallucinációk továbbra is jelentkeznek. Legalább csökkenthetők erős megvilágítással. Támogatásként és utógondozásként ez a megoldás az életminőség javítására meglehetősen egyszerű. Az érintett betegek gyakran viszonylag elszigetelt egyének. Ezért hasznos a fokozott társadalmi kapcsolattal rendelkező utógondozási terápia. A tünetek már nem fordulnak elő olyan gyakran és hevesen. Ez az utógondozás magában foglalja például az önsegítő csoportban való részvételt. Itt a betegek kevésbé érzik magukat egyedül, és ötleteket oszthatnak meg a látási tünetek enyhítésének lehetséges módszereiről. Egy ilyen támogató csoportban vagy az orvossal megtudják, hogy ez fizikai hiba, és nem egy speciális forma mentális betegségek. Az orvos által felírt gyógyszerek általában nem vezet a teljes siker érdekében, de megfelelő megközelítéssel a betegeknek nem okoz problémát a mindennapi élet megküzdése.
Mit tehetsz te magad
Annak érdekében, hogy a mindennapi életben jobban megbirkózzon a betegséggel, fontos, hogy a beteg és különösen társadalmi környezete internalizálja, hogy a Charles Bonnet-szindróma nem mentális betegség. Az érintettek nem elmebetegek, hanem pusztán fizikai hibában szenvednek. Az interneten és a nagyobb városokban helyben is aktív önsegítő csoportokban az érintettek megtanulják jobban megbirkózni hallucinációikkal és társadalmi környezetük gyakran diszkriminatív vagy akár megalázó reakcióival. Ezek a csoportok tájékoztató anyagokat is nyújtanak, amelyekkel a szoros társadalmi környezet, különösen a munkáltató és a munkatársak oktathatók a betegségről. Ily módon csökkenthetők a tudatlanságból fakadó előítéletek. Ezenkívül az érintetteknek szakszerű orvosi ellátást kell kérniük. A Charles Bonnet-szindróma meglehetősen ritka betegség. Ezért fontos, hogy az érintett személy szakembert keressen, aki jártas a szindróma kezelésében. A megfelelő képesítéssel rendelkező orvosokról az orvosi szövetségek és a Egészség biztosító társaságok. A betegség okait még nem sikerült egyértelműen tisztázni, de a kezelési sikerek ennek ellenére már most is elértek. A szenvedőnek ezért átfogó tájékoztatást kell kérnie az összes orvosi lehetőségről, hogy enyhítse szenvedését.
