A diagnózis
A borda diagnózisa törés a röntgen kép. Erre a célra a mellkas két síkon kell röntgenezni. Az egyes nem elmozdult bordatörések néha csak napok után észlelhetők.
Ha a tünetek ugyanazok maradnak, ajánlott kontrollt venni röntgen (úgynevezett összehasonlító röntgen). A borda törése esetén a csont megsértheti a tüdő. Ennek következtében az érintett tüdő összeomolhat.
Ezt a klinikai képet nevezzük légmell és ki kell zárni egy konkrét Röntgen vizsgálat a kilégzés során. A további sérülések kizárása belső szervek, szonográfia (ultrahang vizsgálat) végezhetők el. Ez meghatározhatja, hogy folyadék van-e a tüdőben, például tüdővérzés következtében (mellkasi folyadékgyülem) vagy ha a lép, máj és / vagy vese megsebesültek.
Ha egy szív sérülés gyanúja merül fel, vagy ha sorozat törés az borda jelen van, EKG-t kell írni. Soros borda esetén törés, a számítógépes tomográfia (CT) hasznos lehet egy átfogó értékeléshez. A fent említett diagnosztikai eszközök, például a röntgen mellkas alkalmazása előtt klinikai diagnózist lehet felállítani.
Ebből a célból az orvos tapintja (= a klinikai vizsgálat technikája, amelyben a testszerkezetek egy vagy több ujjal tapinthatók) a törés gyanújának területét. A tapintás súlyos következményekkel járhat fájdalom, de meg lehet tapintani a törést. Erre azonban nem mindig van szükség, mivel vannak olyan bordatörések is, amelyeknél a csontos szerkezetek tapintható elmozdulása nem történt meg.
A megállapításokat azonban a fájdalom és a krepitációkat. A krepitációk kifejezés azt a hallható recsegő hangot írja le, amely akkor keletkezik, amikor a csontdarabok összeomlanak. A tapintás mellett a klinikai vizsgálat magában foglalja a hallgatást (auszkulációt) is.
A törött borda az a traumás oka légmell. A törött borda megsérti a kiáltott, amely kettőből áll tüdő ágynemű. Ezután a két tüdőlevél közötti úgynevezett pleurális résbe levegő juthat.
Az eredmény az érintett tüdő összeomlása, mert a két mellhártyalevél tapadása elveszett a bordatörés valóban a légmell, a vizsgabiztos meggyengültnek lemondottat hallana lélegző hang ebben az esetben. A röntgen-mellkas szabványosított vizsgálati módszernek számít, és a bordatörések egyik alapvető diagnosztikája. Itt röntgenfelvételt készítenek a bordaív területéről.
Ezeket 2 síkban vesszük fel, vagyis miután a testet röntgenfelvétellel végezzük hátulról előre és másodszor oldalról. Ez egy radiodiagnosztikai áttekintő kép. Ha a pontosabb lokalizáció előzetesen ismert, vagy egy általános nézet után meghatározható, akkor hasznos a célröntgenfelvétel.
Ezenkívül a röntgen mellkas lehetővé teszi a tüdő és szív. Ha a pneumothorax okozta a bordatörés gyaníthatóan hasznos lehet egy funkcionális röntgen, amelyben a kilégzés során röntgenfelvételt készítenek. A meglévő röntgen mellett előfordulhat, hogy egy második röntgenfelvételt jeleznek.
Ennek oka lehet a fájdalom vagy egyéb panaszok. Ezt a röntgenfelvételt aztán kontrollröntgennek is nevezik. Néha a bordatörés az esemény után közvetlenül nem észlelhető az első röntgenfelvételen.
Ha azonban gyanú merül fel, egy rövid idő múlva egyfajta összehasonlító kép készíthető. Érdemes megemlíteni, hogy a mellkas röntgensugárzása önmagában gyakran nem teszi lehetővé egyértelmű megkülönböztetést a borda zúzódásÚgy, hogy ultrahang a jobb differenciálás érdekében képeket készítenek. További információ erről a témáról itt található: A mellkas röntgenfelvétele.
A szonográfia egy másik diagnosztikai eszköz. Itt, ultrahang felhasználható a szerves szövetek megjelenítésére és értékelésére. Szonográfiát jeleznek, ha felmerül a gyanú, hogy a bordatörés a környező struktúrákat érintette a mellkas és a has, így a belső vérzés kimutatható.
A legrosszabb esetben a törött borda is károsíthatja a szív. A sérülés kizárása érdekében EKG (= elektrokardiogram) írható a szonográfia mellett. Soros bordatörések esetén gyakran végeznek CT-t (= számítógépes tomográfiát) is a diagnózis felállításához.
Bár ez egyben röntgen is, a CT bonyolultabb, mert sok egyedi keresztmetszeti képet készít. Ez a keresztmetszeti képalkotó módszer lehetővé teszi a lágy szövetek értékelését a csontos szerkezet mellett, ezért alkalmazzák, amikor a súlyosságot vagy jellemzőket pontosabban meg kell határozni. A nem lakóhelyüket elhagyni kényszerültek bordatörés konzervatívan kezelhető fájdalomcsillapítók mint például ibuprofen or Tramadol (Tramundin®) vagy Novalgin.
Ha ingerlékeny köhögés jelen van, gyógyszeres kezeléssel is csillapítani kell. Erre a célra például a parakodein cseppek alkalmasak. Kíméletes légzés esetén ügyelni kell arra, hogy a csökkenés következtében ne alakuljon ki fertőzés szellőzés.
Soros bordatörés esetén az oxigéntartalom a vér mérni kell az oxigénellátás biztosításának ellenőrzésére. Ha egy tüdő (pneumothorax) összeomlott, azt rövid időn belül újra ki kell bontani. Erre a célra egy kis csövet (vízelvezető) helyeznek kívülről a tüdőbe, pontosabban a kiáltott.
A szívócsatornákra (csőre) felvitt vákuum (25 - 30 cm H20) lehetővé teszi a helytelenül a kiáltott menekülni és kibontani a tüdőt. Ez egy kisebb műtéti eljárás. Melyik fájdalomcsillapítót alkalmazzák, a sérülés mértékétől függ, vagy attól, hogy egy vagy több borda (soros bordatörés) eltörtek.
A legtöbb esetben úgynevezett NSAID-k (nem szteroid gyulladáscsökkentők), mint pl Diclofenac or Ibuprofen elegendőek a fájdalom enyhítésére. Soros bordatörések esetén az opiátcsoportba tartozó gyógyszereket alkalmazzák az általában erősebb fájdalom miatt. Ezenkívül a idegek hasznos lehet, ami néhány órás teljes fájdalommentességet eredményezhet.
Ebben az eljárásban a helyi érzéstelenítő injektálják a idegek amelyek ellátják a borda. Ez megtehető egyszer vagy többször. Bizonyos körülmények között az a kineziotaszalag vagy egy terápiás ragasztókötés hasznos lehet.A legtöbb esetben azonban a környező izomzat, valamint a csontok a borda törése után elegendő stabilizációt biztosítson.
Ennek ellenére sok betegnek jó tapasztalatai voltak a kineziotapolással kapcsolatban. Ezek a speciális szalagok minden mozgást gond nélkül követnek, és biztosítják a javulást vér forgalom, valamint megnövekedett nyirok vízelvezetés az alkalmazott területen. Manapság, vakolat gipszeket és egyéb tartókötéseket már nem használnak, mert korlátozzák a mellkas és a tüdő.
A sorozat összes cikke:
