Röntgenvizsgálat, röntgenkép, röntgenfelvétel, röntgen
Röntgensugarak
A röntgensugarak elektromágneses sugarak, amelyek képesek befolyásolni az anyagot, amelyen áthaladnak. Ennek oka az a tény, hogy a röntgensugarak ionizáló tulajdonságokkal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy képesek eltávolítani az elektronokat (negatív töltésű részecskéket) az atomokból vagy molekulákból.
Ennek eredményeként pozitív töltésű részecskék jönnek létre. Ha a röntgensugárzás röntgensugárzás során éri az emberi szövetet, akkor az élő szervezet sejtjei tartósan károsodhatnak. A röntgensugarak során kibocsátott röntgensugarak főleg az érintett sejtek genomját befolyásolják.
Például az egyes elektronok felszabadításával megváltozik a DNS-ben lévő bázispárok szerkezete. A legtöbb esetben a szervezet képes helyreállítani a röntgensugarak által okozott károkat, a természetes DNS-helyreállító rendszerre hatva. Megfelelően magas sugárzási dózis mellett azonban az ilyen DNS-változások olyan nagy mértékben bekövetkezhetnek, hogy megfelelő helyreállítás már nem lehetséges.
Jelzés
Németországban a röntgenrendelet és a sugárvédelemről szóló rendelet szabályozza többek között az embereken történő röntgensugarak orvosi felhasználását. Ezen előírások szerint röntgenfelvétel csak akkor végezhető el, ha úgynevezett igazoló jelzést (a kezelés indikációját) adtak. Ez azt jelenti, hogy a Egészség a röntgenkép előnyeinek felül kell haladniuk a sugárzás által okozott károkat.
Szinte mindig ez a helyzet, figyelembe véve a mai röntgenkészülékek alacsony sugárzási dózisait és a fluoroszkópia információtartalmát. Ha azonban egyenértékű, alacsonyabb sugárterhelésű módszerek állnak rendelkezésre, ezeket figyelembe kell venni. Az igazoló jelzést csak tapasztalt, megfelelő szakértelemmel rendelkező orvosok adhatják meg, ha képesek a beteget a helyszínen személyesen kezelni.
A nem szakértő orvosok azonban röntgenvizsgálatot is előírhatnak. Ebben az esetben az elvégző radiológus felelősséget vállal, és ha nem látja a kezelés előnyét, megtagadhatja a vizsgálatot. Ha az orvos a szükséges előfeltételek nélkül indokolást ad, ez testi sérülést jelenthet.
Klinikán a sugárvédelmi felelős felel a jogszabályok betartásáért, AG vagy GmbH-ként szervezett szanatóriumban az ügyvezető igazgató felel. Meg nem felelés esetén pénzbírságot szabnak ki. A gyakorlatban felmerül a probléma, hogy még a tapasztalatlan asszisztenseknek is, akik nem rendelkeznek a szükséges szakismeretekkel, jelzéseket kell tenniük a röntgenvizsgálathoz.
Ez például hétvégén történik, amikor nincs szakember a házban, és szigorúan véve ez sérti a törvényt. A radiológiai diagnosztikát, azaz kontrasztanyagok használata nélkül elsősorban a csontvázat érintő kérdésekre alkalmazzák. Ez a legértelmesebb módszer itt, és viszonylag kis sugárterheléssel jár.
Egyrészt a program változásainak észlelésére szolgál csontok sérülések okozta: Másrészt a gyulladásos folyamatok miatti csontelváltozások (osteomyelitis), anyagcsere-betegségek (az ujjak helytelen elhelyezkedése köszvény), daganatok vagy degeneratív betegségek (arthrosis) kimutathatóak és nyomon követhetők. Ezenkívül a veleszületett rendellenességek felmérése a röntgenvizsgálat indikációja. A natividiagnosztika további alkalmazási területe a mellkas röntgenfelvétele.
A röntgensugarak itt megbízható diagnosztikai eszközök, mert jól mutatják a levegő és a víz közötti kontrasztot. Az egyik jelzés a mellkasra gyakorolt külső erőszakos hatás: a röntgensugarak információt nyújtanak a bordatörésekről és a hasszakadásról tüdő szőr, amelyen keresztül a tüdő összeomlik. A tüdőben kimutatható a levegő, a víz felhalmozódása és a szövetekben bekövetkező változások.
Például röntgenfelvételt jeleznek, ha gyanú merül fel tüdőgyulladás, tuberkulózis, elterjedése kötőszöveti, levegőtlen szakasz vagy effúzió. Szív a betegségek röntgensugárral is kimutathatók és meghatározhatók: Az egyes szívkamrák kiterjedése a röntgenképen lehetővé teszi következtetések levonását az alapbetegségről. Ban,-ben hasi terület, a különféle szervek víztartalmukban alig különböznek egymástól.
Következésképpen a röntgenkép kontrasztja gyenge. Egyéb képalkotó technikák, pl Ultrahang vagy tomográfiai eljárások jobbak.
Van azonban utalás akutra hasi fájdalom (életveszélyes hasi fájdalom). Levegő- vagy vízvisszatartás és meszesedés mutatható ki. A röntgensugarakat diagnosztikailag is használják a húgyúti kő detektálására.
Mammográfiás (A mell röntgen képalkotása) nagyon jó felbontású. Bizonyos részletek (mikrokalcifikációk) csak röntgensugarakban mutathatók ki. A jelzés tehát a daganat növekedésének gyanúja (tapintással vagy külső változásokkal) vagy például genetikailag előre megterhelt kockázati csoportok kontrollja.
Ha a röntgent a kontrasztanyag beadásával kombinálják, további kérdésekre is fel lehet használni. A gyomor-bél traktusban szervi elmozdulások, helyzetbeli anomáliák, valamint daganatos és gyulladásos folyamatok mutathatók ki, és ezek lefolyása nyomon követhető. A diagnózis vékonybél különösen fontos, mivel kamerával nehéz elérni.
A kontrasztanyag beadása azonban mindig jelentős komplikációk és mellékhatások kockázatát hordozza magában. Ennek eredményeként a röntgensugárzás alkalmazási területét egyre inkább visszaszorítják az új eljárások - CT, MRT, ultrahang. Csak azokban az esetekben jelzik, amikor nincs (még mindig) alternatíva, vagy ha a kérdést nem lehetne egyértelműen tisztázni más eljárásokkal.
Ezek magukban foglalják a katéterartheriográfiát (a az aorta katéter behelyezésével) artériás elzáródásos betegség esetén phlebográfia (vénák képalkotása kontrasztanyag injektálásával) a végtagokban gyanú esetén trombózis, valamint a vizeletelvezetési utak funkcionális vagy szerkezeti vizsgálata (injekcióval vagy kontrasztanyag bevitelével) vizelet gyanúja esetén visszafolyás, stressz inkontinencia vagy transzferek. A röntgenfelvételek előnye a szekcionált képalkotó eljárásokkal szemben még mindig az, hogy mozgás közben is készíthetők képek (nyelőcső nyeléskor, húgyvezeték vizeléskor) (dinamikus röntgenvizsgálat vagy fluoroszkópia).
- Törött csontok,
- Elmozdulások,
- Szakadt szalagok.
A klasszikus röntgenkép: Különböző röntgen alkalmazások vannak.
Messze a leggyakoribb alkalmazás a klasszikus röntgenkép. Az ortopédiában történő alkalmazás indikációi a csontfogó készülékkel kapcsolatos kérdések. A röntgenkép sok információt nyújthat a feltétel of csontok és a ízületek.
Különösen a röntgenkép hasznos, ha a csonttörések és a arthrosis az ízületek. A röntgenvizsgálat informatív értéke azonban szintén korlátozott. Az porcogó csak közvetetten értékelhető.
A lágyrész-struktúrákat általában nem mutatják be. Röntgen fluoroszkópia: A klasszikus röntgenkép mellett létezik röntgen fluoroszkópia is. A röntgen fluoroszkópiát az ortopédiában alkalmazzák, különösen akkor, ha a csontot háromdimenziós szonalitásban kell értékelni.
Ez különösen a műtétek esetében áll fenn, pl. Az értékelés során törés vonalak. A fluoroszkópia során kevesebb röntgensugarat használnak, majd az erősítőn keresztül a monitorra vetítik, hogy az eredmény közvetlenül látható legyen. Általánosságban elmondható, hogy a gyors röntgenimpulzusok kibocsátása nem állandó fluoroszkópozás.
Ez lehetővé teszi a sugárzás mennyiségének csökkentését. A fluoroszkópia időtartamától függően a fluoroszkópia sugárzásigényesebb, mint egy röntgenkép. Számítógépes tomográfia: A számítógépes tomográfia (CT) egy speciális vizsgálat, amely röntgenvizsgálatból alakult ki.
Külön fejezetet szenteltünk ennek a témának. Kontrasztanyag: A röntgenkontrasztos közegek olyan folyadékok, amelyekbe röntgensugarak nem tudnak behatolni. Ennek következménye, hogy a kép kontrasztja növekszik.
A kontrasztanyagot porckorongsérv, porckorongbetegség speciális eseteiben és gyakran csontdaganatok felkutatására használják, néha számítógépes tomográfiával kombinálva. A röntgensugarak úgynevezett ionizáló sugárzás. Az ionizáló sugárzás károsítja a genetikai anyagot (DNS).
A természetes sugárzás miatt minden nap ionizáló sugaraknak vagyunk kitéve. A röntgensugarak káros hatása főleg az alkalmazott röntgensugarak lokalizációjától függ. A kezek és a lábak viszonylag érzéketlenek a sugárzásra, míg a képek belső szervek sugárzásigényesebbek.
Mindegyik esetben gondosan mérlegelik a diagnosztikai eljárás kockázatait és előnyeit. Különösen a meglévők esetében terhesség, a röntgenvizsgálat indikációját gondosan ellenőrizni kell. Összefoglalva: a röntgenvizsgálatok sugárzási kockázatát általában túlbecsülik. Összevetni kell az alacsony sugárterhelést a figyelmen kívül hagyott betegség kockázatával.
