A fogászat artikulátorokat használ vakolat a felső és az alsó állkapocs modelljei. Ez a fogászati segédeszköz szimulálja az emberi temporomandibularis ízület működését. A fogtechnikusok elkészítik vakolat a maxilláris és a mandibula modelljei fogazat és szerelje be őket okklúzió az artikulátorban.
Mi az artikulátor?
A fogászat artikulátorokat használ vakolat a felső és az alsó állkapocs modelljei. Ez a fogászati segédberendezés szimulálja az emberi temporomandibularis ízület működését. A fogtechnikusok testreszabáshoz artikulátorokat használnak fogsor betegeik számára. A fogtechnikus rögzíti a felső és a gipszmodelleket alsó állkapocs a nyilvántartásban szereplő benyomás szerint készült okklúzió az artikulátor. Az artikulátor a rögzített gipszmodelleket egymáshoz viszonyítva mozgatja, szimulálva a beteg rágási mozdulatait. Ily módon a fogtechnikusok elérik a megfelelő méretet és a megfelelő okklúziós felület kialakítását. Okklúzió központi téma a fogászatban. A fogászat ezt a kifejezést használja annak a reteszelésnek a leírására, amelyet a fogak közötti érintkezés okoz felső állkapocs és a alsó állkapocs. Összességében elmondható, hogy a fogak csak néhányszor és naponta érintik egymást, miközben az idő túlnyomó részét nyugalomban töltik. Távolságuk egymástól két-négy milliméter. A rágási mozdulatok során a felső és az alsó állkapocs fogai nem érintkeznek egymással, mert az étel közöttük van. Csak a rágási és lenyelési folyamat végén következik be egy kis pillanat, amikor kis erővel érintkeznek. Ha a páciens harmonikus okklúziós mintázatot mutat, a fogak kontaktusai koncentrikusak. Az okkluzális korai és az előzetes kontaktusok funkcionális rendellenességet okozhatnak a rágórendszerben, amelyet a fogorvos okklúziós papírral észlel. Az elzáródás fontos szerepet játszik az azonosításban craniomandibularis diszfunkció (CMD) és ezen diszfunkciók kezelése a beteg rágórendszerében. A fogorvosoknak széleskörű ismeretekkel kell rendelkezniük a fogászati funkcionális elméletről. Ez a mező magában foglalja az okklúziós felületek okkluzális kialakításának geometriai és biomechanikai törvényeit, valamint a temporomandibularis működését ízületek. Ezen a ponton artikulátorokat használnak fogászati segédeszközökként a komplex neuromuszkuláris kapcsolatok, valamint a temporomandibularis ízületi helyzet és az elzáródás közötti kölcsönhatás ábrázolására.
Funkció, hatás és célok
A fogászat két szupercsoportot ismer fel: az Acron és a nem Acron artikulátorokat. Az acron artikulátorok átveszik az emberi állkapocs természetes mozgásának elvét, míg a nem acron artikulátorok ezt a mozgási folyamatot a természetes mozgási folyamathoz képest atipikus módon képviselik. Három különböző artikulátort különböztetnek meg: 1) occludator, 2) átlagos artikulátor és 3) egyedi artikulátor, amely részben és teljesen állítható változatban áll rendelkezésre. A három artikulátor abban különbözik egymástól, hogy milyen pontossággal reprodukálják az emberi temporomandibularis ízület valós mozgási viszonyait. Az elzárók reprodukálják az egyszerű csuklómozgást, más néven „billenthető hajtás”. Kizárólag az átlagérték és a teljes értékű artikulátorok segítségével a fogtechnikusok képesek szimulálni a betegek valódi és egyéni állkapcsa mozgását. Ez a fogtechnika elengedhetetlen a kiváló minőségű gyártáshoz fogsor és harapósíneket. Így a fogpótlás felállítására szolgáló artikulátorok lehetővé teszik a temporomandibularis ízületi pályák részletes ábrázolását. A fogtechnikusok számára az állkapocs teljes mozgásának szimulációja a legegyszerűbb az egyedi, teljesen állítható csukló segítségével, beleértve az életszerű mozgások reprodukcióját is. A fogtechnikusok ezeket az állkapocsmozgásokat előzetesen áramszedővel rögzítik. Ez a kifejezés a görög nyelvből ered, és „univerzális rögzítőt” jelent. Ezt a precíziós eszközt transzferívnek is nevezik, amely egy arcív segítségével extraorálisan és háromdimenziósan rögzíti az emberi temporomandibularis ízület vízszintes és függőleges határmozgásait. Ennek során az eszköz magában foglalja a tépőfog felvételein fogvezetéssel és anélkül végzett mozgások. Ezen felvételek alapján a fogtechnikusok egy további lépésben reprodukálják és állítják be a mandibuláris mozgásokat egy artikulátorban. A fogtechnikusokat a arccal, amely lehetővé teszi ezt a folyamatot. Ezt alkalmazzák a betegre. Az egyedileg mért paramétereket átadja az artikulátornak, és meghatározza a felső és a helyzetét alsó állkapocs a temporomandibularis ízülethez viszonyítva és koponya bázis. A fogtechnikus elhelyezi a arccal a külső mindkét oldalán hallójárat és a gyökér fölött kinyúló frontális csonton orr (glabella). A következő lépésben a fogtechnikus a harapóvillát a mandibularis fogak okkluzális felületeire nyomja. Ezután reteszelik és csavarják a arccal csukló segítségével. Ezzel befejeződik a regisztráció. Ezután a csuklóval és harapóvillával ellátott arclapot a csuklóhoz és a felső állkapocs a modell a következő lépésben a harapóvillán található. A mandibuláris modellt ugyanúgy rögzítik és tagolják, mint a maxilláris modellt, DROS centrikus regisztrációval. A betegen egyénileg mért temporomandibularis ízületi pályák (axiográfia) artikulátorok általi átvitele képezi a fogpótlás teljes tudományának helyreállításának elengedhetetlen alapját.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Az elzáródás sokkal fontosabb szerepet játszik a fogorvoslásban, mint a fogászati esztétika, mivel a temporomandibularis ízület diszfunkciói tartós hatással lehetnek a betegek összességére Egészség. Az artikulátorok használatakor a fogorvosok azt a célt követik, hogy a beteg szóbeli helyzetét a lehető leghűbben vigyék át az artikulátorra az okklúziós rendellenességek észlelése és a beteg számára az egészséges elzáródás elérése érdekében terápia. Az artikulátorokat az egymással szemben lévő fogívek helyzetének és mozgásának diagnosztikájához, valamint laboratóriumi úton előállított restaurációk előállításához használják. A lehetőségek sokrétűek, a betétektől kezdve fogsor. Meg kell tanulni ezen precíziós eszközök kezelését. Az artikulátorok használatakor meghibásodások fordulhatnak elő a mechanikai folyamatokban, ha azokat nem megfelelően hajtják végre a betegen, amit el kell kerülni. Az acron artikulátorok könnyen széteshetnek, miközben a felső rész észrevétlenül emeli le a kondiláris golyókat a zárási folyamat során. Ez a figyelemelterelés a hátsó előérintkezőknél fordulhat elő. Ezt a lehetőséget különösen a fogsorok csiszolásakor és az artikulátor restaurálásakor kell figyelembe venni. A helyes kezelést a csuklók szoros összetartásával és érzékeny lezárási eljárással lehet elérni. Az artikulátorok más csoportjai is hasonló kockázati konstellációt mutatnak.
