Cingulotomia: kezelés, hatások és kockázatok

A cingulotomiát nevezik a agy. A kezelést a lobotómia vagy leukotomia az 1940-es években, és ma már csak nagyon súlyos esetekben alkalmazzák mentális betegségek.

Mi a cingulotomia?

A cingulotomia a pszicho-sebészet egyik formája. Ez egy műtéti eljárás, amelyet az elülső cinguláris kéreg elvágására alkalmaznak. A cingulotómiát az 1940-es években fejlesztették ki annak alternatívájaként lobotómia. Azt remélték, hogy a cingulotomia pszicho-sebészeti eljárás lesz, kiszámítható mellékhatásokkal és következményekkel jár. Mivel lobotómia, amelyet addig használtak, súlyos testi és szellemi fogyatékosságot eredményezett a betegeknél, ami egyes esetekben életre szóló ápolásos esetekké tette őket, alternatív pszicho-sebészeti beavatkozást kerestek. Ezt cingulotomia formájában John Farquhar Fulton amerikai fiziológus vezette be. Fulton 1947-ben mutatta be a cingulotomiát a Brit Idegsebészek Társaságának azzal a kijelentéssel, hogy "ha megvalósítható lenne, akkor a cingulotomiának megfelelő helye lenne korlátozott leukotomia formájában". Fulton tovább hivatkozott James Papez neuroanatómusra, aki úgy vélte, hogy a cinguláris gyrus fontos szerepet játszik az emberi érzelmekben.

Funkció, hatás és célok

A cingulotomia a 20. század közepén váltotta fel a lobotomiát, és különösen a betegek kezelésére használták pszichózis, depresszió, rögeszmés-kényszeres betegségés skizofrénia. Egyéb neurológiai rendellenességekben szenvedő betegek, mint pl Parkinson kór, Tourette-szindróma, étvágytalanságés epilepszia sebészeti beavatkozásra is alkalmasak voltak. A cingulotomia az elülső cinguláris kéregre irányul. Ez alapvető szerepet játszik a test autonóm funkcióinak szabályozásában, mint például a szívverés vagy vér nyomás. Továbbá a agy terület a racionális és érzelmi folyamatokban is fontos szerepet játszik. Az olyan folyamatokat, mint a döntéshozatal, valamint az impulzusszabályozás, jelentősen befolyásolja az elülső cinguláris kéreg. Az érzelmi és racionális szintek, például a jutalmazási és az elvárható rendszerek közötti kapcsolódási pontok itt is lényegesen feltételekhez kötöttek. A legújabb neurológiai vizsgálatok szerint a különféle funkciók az elülső cinguláris kéreg további alszintjein állapíthatók meg. A 90. század 20-es évekig a műtéti eljárás a következőképpen zajlott: Először számítógépes tomográfiai vizsgálatokat készítenek a páciensről agy az elülső cinguláris kéreg pontos lokalizációjának biztosítása érdekében. Most számos lyukat fúrnak a betegbe koponya majd speciális elektródákat helyeznek a beteg agyába. Az artériák integritása és vér hajók, amelyek elengedhetetlenek a túléléshez, rendkívül fontosak a műtét során. Ezért a tényleges cingulotomia megkezdése előtt további képalkotási sorozatokat vesznek át a behelyezett elektródákról. Ezután az elektródákat az elülső cinguláris kéreg felé mozgatják, az elvégzett cts és más képalkotó eljárások által meghatározott pontos útvonal szerint. Miután az elektródával ezen eljárással elérte az elülső cinguláris kéreget, az elektródot körülbelül 75-90 ° C-ra hevítették. A kapott sérülést ezután célként használják az elülső cinguláris kéreg képalkotására. Az így létrejött elváltozás most központi pontként szolgál, amely körül további elváltozásokat illesztenek be a területbe. A ... haszna mágneses rezonancia képalkotás javította a cingulotomia pontosságát. Mivel az MRI nemcsak sokkal pontosabb információkat szolgáltat az agy területének elhelyezkedéséről, hanem lehetővé teszi a sejtek összetételének differenciálását is, a műteni kívánt szürke anyag jobban azonosítható. Ennek eredményeként a szükségtelen elváltozásokat nagyrészt elkerülik. A cingulotomia további előrelépése a gamma kés vagy gamma kés. Ez a módszer célzott radiológiai sugárzást használ az agyszövet átvágására, és kiküszöböli a hagyományos cingulotomia számos szövődményét. Az elülső cinguláris kéreg elvágásával sok mentális rendellenesség, különösen rögeszmés-kényszeres betegség és a depresszió, ki lehetne küszöbölni. Az eredmények azonban nagyon radikálisnak bizonyulnak, mivel a mentális rendellenesség ellenőrzött eltávolítása mellett számos kontrollálhatatlan mellékhatás és következmény van. A súlyos személyiségváltozások és a tartós immobilizáció csak a betegek leggyakoribb későbbi panasza. A fejlesztés miatt hatékony pszichotróp gyógyszerek, a pszicho-sebészeti beavatkozások száma jelentősen csökkent. Ezenkívül az 1950-es évek óta a társadalom egyre jobban tudatában van a veszélyeknek és a mellékhatásoknak, ami tovább elősegíti a beavatkozások csökkenését.

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

Mivel a cingulotomia visszafordíthatatlan változást okoz az emberi jellemben, és számos mellékhatás és következmény fordulhat elő, az eljárást a 21. században rendkívül korlátozott mértékben alkalmazzák. Az enyhe mellékhatásokat a következőként írták le hányinger, inkontinencia, hányásés fejfájás a műtét utáni első napokban. Az enyhe mellékhatások mellett azonban visszafordíthatatlan következmények fordulnak elő, amelyek előre nem értékelhetők. A betegek gyakran retardáltnak, gyermeki jellegűnek vagy más módon feltűnőnek tűnnek. A megfigyelt betegek két százalékában a hydrocephalus fordult elő. A világ és az élet iránti állandó érdektelenség kezdetét veszi, és sok beteg a háztartási helyiségekben pazarol. A betegek tartós mozgásképtelensége lép életbe, amelyet egyébként csak erősek tudnának megvalósítani pszichotróp gyógyszerek. Még akkor is, ha egyes betegek pozitívan nyilatkoznak a tartós immobilizáció állapotáról, kérdéses, hogy a kialakult állapot valóban javulásnak tekinthető-e. Emellett az érintettek súlyos személyiségváltozásai is gyakran feltétel élet a családban és a társadalomban.