Csigolyatörés: Leírás
A gerinc összesen hét nyaki, tizenkét mellkasi, öt ágyéki, öt keresztcsonti és négy-öt farkcsonti csigolyából áll. A gerincoszlop az összetett szalag- és izomrendszerrel, valamint a csigolyaközi lemezekkel és azok jellegzetes kettős-S formájával együtt funkcionális rugalmas rendszer, amely képes felvenni a terhelést.
A csigolyatestek együtt alkotják a gerinccsatornát, amelyben a gerincvelő (a központi idegrendszer része) minden útvonalával együtt fut. A gerincvelőből leágaznak az úgynevezett gerincvelői idegek (perifériás idegrendszer), amelyek oldalirányban a csigolyák között kinyúlnak.
Túlterhelés esetén az izom-szalagok elszakadhatnak és/vagy csigolyatörés léphet fel. Ez megsértheti a gerincvelőt és a gerincvelői idegeket.
A csigolya egy csigolyatestből, a tövisnyúlványból és a két harántnyúlványból áll. Emiatt a csigolyatöréseket lokalizációjuk szerint alcsoportokra osztják:
- csigolyatörés
- gerinces folyamat törése
- Keresztirányú folyamattörés
Az orvosok három különböző típusú törést is megkülönböztetnek, amelyek különböző irányban fordulhatnak elő. Ez a Magerl szerinti besorolás, amely megfelel az AO osztályozásnak (AO = Arbeitsgeminschaft für Osteosynthesefragen):
- A típus – kompressziós sérülések: Ebben az esetben a csigolya összenyomódik, ami felső lemezlenyomódást vagy ütközést (a csigolyatest felső és alaplemezeinek összeomlása) eredményez. Ha a csigolyát az elülső régióban összenyomják, éktörés lép fel.
- C típus – forgási sérülések: Forgás közben keletkeznek. A hosszanti szalagok és gyakran a csigolyaközi porckorongok is érintettek.
A csigolyatöréseket is stabil és instabil törésekre osztják. Ez fontos a későbbi kezelési döntéseknél.
Stabil csigolyatörés
Stabil csigolyatörés esetén a lágy szövetek, például a környező szalagok sértetlenek maradnak. A gerinccsatorna tehát nem szűkül, vagyis nem jelentkeznek neurológiai tünetek. Az érintett személy általában már korai stádiumban kezelhető és mobilizálható.
- Izolált lemezsérülések
- Izolált csigolyatest törés porckorongsérülés nélkül, kompressziós törések
- Izolált csigolyaív törés
- Csigolyatesttörés porckorongsérüléssel
Instabil csigolyatörés
A következő csigolyatörések instabilok:
- A csigolyák diszlokációs törése (általában a nyaki gerincben)
- Aprított törés a csigolyaközi porckorongszövet károsodásával és az elülső és hátsó töredékek elmozdulásával
- Dislokációs törések 25 fokos vagy annál nagyobb hajlítással
- Az ízületi nyúlványok törései tátongó tövisnyúlvánnyal
- A csigolyaív sérülései
Csigolyatörés: tünetek
Ha egy csigolya eltörik, jellemzően lokalizált fájdalom lép fel – függetlenül attól, hogy a páciens pihen, mozog vagy súlyt hordozó mozgást végez. A fájdalom miatt a páciens általában enyhítő testtartást vesz fel. Ez a környező izmok megfeszülését okozhatja (izomfeszülés).
Ha a csigolyatörést idegkárosodás kíséri, az hirtelen és súlyos fájdalmat (neuropathiás fájdalom), valamint fájdalmas égő vagy szúró érzést (neurogén fájdalom) okozhat. Érzékszervi zavarok (paresztézia) is lehetségesek. Ezenkívül a mobilitás korlátozható a sérülés mértékének megfelelő szegmensben.
Csigolyatörés: okok és kockázati tényezők
A csigolyatörésnek többféle oka lehet. Két csoportra oszthatók:
Traumás csigolyatörés
Általában a nyaki gerinc és a mellkasi gerinc, a mellkasi gerinc és az ágyéki gerinc, valamint az ágyéki gerinc és a keresztcsont közötti átmenetek különösen hajlamosak a sérülésekre. Az összes csigolyatörés körülbelül fele a mellkasi gerinc és az ágyéki gerinc közötti átmenetet érinti. A következő tipikus helyzetek a gerinc sérüléséhez vezethetnek:
- A biztonsági öv sérülései csigolyatörést okozhatnak a hasüreg sérülésével együtt.
- Nagy magasságból eséskor gyakran előfordul a sarokcsont törés a mellkasi és az ágyéki gerinc törésével együtt.
- A csigolyaközi porckorongok és az ínszalagok megrepedhetnek, ha egy gyors testmozgást hirtelen leállítanak (lassulási trauma).
Spontán csigolyatörés
A csontritkulás okozta csigolyatörést „zsugorodási törésnek” is nevezik. Az alap- és felső lemezek úgynevezett halcsigolyaként, vagy a csigolyatest elülső fala úgynevezett ékcsigolyaként omlik össze. Ez különösen gyakran az alsó mellkasi gerincben és a felső ágyéki gerincben fordul elő. Arcra esés esetén az idősek gyakran szenvednek dens törést – a nyaktörés egy formáját (dens = a második nyakcsigolya gerincszerű kivetülése).
A csontritkuláson kívül a következő betegségek is okozhatnak váratlan csigolyatörést kisebb trauma esetén:
- Csontáttétek, csontdaganatok
- A Bechterew-kór
- Plasmocytoma (mieloma multiplex – a vérrák egyik formája)
- A csigolyatest gyulladása (spondylitis)
A feltételezett csigolyatörésekért felelős szakember ortopédiai és traumasebész szakorvos. Először megkérdezi Önt egy korábbi balesetről és az Ön kórtörténetéről (anamnéziséről). A lehetséges kérdések a következők:
- Volt már baleseted? Mi történt benne?
- Volt-e közvetlen vagy közvetett trauma?
- Vannak fájdalmaid? Ha igen, melyik területen és milyen mozdulatokkal?
- Voltak korábbi sérülések vagy károk?
- Volt korábbi panaszod?
- Zsibbad a karja vagy a lába?
- Ön is tapasztalt gyomor-bélrendszeri panaszokat, vizelési nehézséget vagy nyelési nehézséget?
Klinikai vizsgálat
A klinikai vizsgálat során az orvos ellenőrzi, hogy a beteg tud-e járni vagy állni. Ezenkívül megvizsgálja a páciens általános mozgékonyságát. Ezután a koponyaidegeket, az érzékenységet és a motoros készségeket ellenőrzik, hogy kiderüljön, van-e neurológiai hiányosság. Ezenkívül az orvos ellenőrzi, hogy az izmokban van-e feszültség vagy keményedés (izommerevség) vagy torticollis.
Képalkotó eljárások
A számítógépes tomográfia (CT) különösen alkalmas képalkotó eljárásként a nehezen látható területeken. Ez különösen vonatkozik a nyaki gerinc és a mellkasi gerinc átmeneti területére. Az ezen a területen lévő sérülések CT segítségével pontosan felmérhetők. Idegkárosodás esetén mindig CT-vizsgálatot végeznek.
A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) általában nem szükséges akut sérülések esetén. Csak akkor alkalmazható, ha a gerincvelő és a csigolyaközi lemezek is megsérülhetnek.
Csigolyatörés: kezelés
Csigolyatörések kezelése: Konzervatív
A stabil törést általában konzervatív módon kezelik. A betegnek azt tanácsoljuk, hogy nyugodjon meg, és maradjon ágyban, amíg a fájdalom enyhül. Bizonyos esetekben azonban a gerinc meggörbülhet a törött csigolyatest megváltozott alakja miatt. A súlyos görbület tartós kényelmetlenséghez vezethet. A műtétet ezért általában a mellkasi és ágyéki gerinc 20 fokos vagy annál nagyobb görbületei esetén végzik.
A mellkasi és ágyéki gerinc csigolyatöréseinek konzervatív kezelése hárompontos fűző vagy gipsz (műanyag) fűző használatát foglalja magában.
Csigolyatörések kezelése: műtét
Az instabil csigolyatörést általában megoperálják, mivel mindig fennáll annak a veszélye, hogy a gerincvelő megsérül, vagy már sérült. A sebészi kezelés célja a gerinc gyors kiigazítása és stabilizálása, hogy a lehető leggyorsabban enyhüljön az idegekre nehezedő nyomás. Ez vonatkozik a teljes paraplégiára is – még akkor is, ha nem lehet megbecsülni, hogy a műtét után bekövetkezik-e javulás. Mindig nehéz megjósolni, hogy az érintett személy gerincvelője milyen mértékben sérült.
Csontritkulás okozta spontán törések esetén például kyphoplastyát vagy vertebroplasztikát végeznek.
Traumatikus törések esetén két fő eljárást alkalmaznak: osteosynthesis vagy spondylodesis.
Csigolyatörés műtét: kyphoplasty
A kifoplasztika egy minimálisan invazív módszer, melynek során az összeesett csigolyatestet ballon segítségével kiegyenesítik. A sebész ezután cement injektálásával stabilizálja a csigolya magasságát.
Csigolyatörés műtét: vertebroplasztika
A csigolyaplasztika is egy minimálisan invazív módszer a törött csigolyatest stabilizálására. Itt is cementet fecskendeznek a csigolyatestbe.
Csigolyatörés műtét: Osteosynthesis
Csigolyatörés műtét: spondylodesis
A spondylodesis kezelésében (fúziós műtét) két vagy több csigolyát csontcsippel vagy lemezzel merevítenek. Ezt az eljárást általában a nyaki gerinc szalagjainak és csigolyaközi lemezeinek sérülései esetén veszik figyelembe. A lemezeket elölről és hátulról rögzítik a nyaki gerinchez.
Ha a gerinc több mint 20 fokkal előregörbül a mellkasi és ágyéki gerinc kompressziós törése miatt, a csigolyatörés elölről és hátulról összeolvad. A mellkasi és ágyéki gerinc disztrakciós és torziós sérülései szintén mindkét oldalról összeolvadnak.
Csigolyatörés: a betegség lefolyása és prognózisa
- Statikus zavar: A csigolyatörés gyógyulása után a statikával kapcsolatban ortopédiai problémák léphetnek fel.
- Gerincvelő elváltozás: Minden csigolyasérülésnél fennáll a gerincvelő vagy az ideggyökerek sérülésének veszélye. Szélsőséges esetekben paraplegia fordulhat elő.
- Poszttraumás kyphosis: Ha a csigolyák elölről összeesnek, megnőhet a gerinc domború görbülete hátrafelé. A mellkasi gerincben az elhajlás növekedhet a mellkasi régióban („özvegy púpja”), és csökkenhet az ágyéki gerincben.
- Shipper betegség: Nehéz fizikai munka, például „lapátolás” során a csigolyák tövisnyúlványai eltörhetnek, különösen a hetedik nyaki vagy első mellkasi csigolyáé. Ez azonban nem okoz jelentős kényelmetlenséget.
Csigolyatörés: gyógyulási idő
A csigolyatörés gyógyulási ideje a sérülések súlyosságától függ. A stabil csigolyatörés általában néhány héten vagy hónapon belül ismét csontossá válik, további elmozdulás nélkül. A fájdalomtól függően az érintettek azonnal vagy körülbelül három hét múlva felkelhetnek. Az instabil csigolyatörés azonban továbbra is elmozdulhat, ami a gerincvelő-kompresszió és a paraplégia kockázatát eredményezheti.
