A helyes terápia egy csontért törés elsősorban a törés típusától, súlyosságától és helyétől függ, de szerepet játszanak az olyan egyedi tényezők is, mint az életkor vagy az ezzel járó betegségek. A kezelésnek különféle formái vannak, amelyek konzervatív és műtéti részekre vannak felosztva. Hogy melyik forma a megfelelő, a kezelőorvos dönti el minden egyes esetben. Bemutatjuk a csont kezelésének általános módszereit törés.
Hogyan kezelik a csonttörést?
A csonttörés meggyógyulásához a csont mindkét végét össze kell illeszteni úgy, hogy a megfelelő anatómiai helyzetbe kerüljenek (redukció) - különben a mozgás korlátozása vagy axiális kihajlás következik be. Fontos az is, hogy ne legyen nagy rés közöttük, különben nem épül fel új csontszövet. A csontok gyógyulása eltart egy ideig, ezalatt a csontot rögzíteni kell (retenció és rögzítés). Ezt általában egyszerű törésekben hajtják végre, merev kötéssel vakolat vagy hasonló anyagok. A kezelés harmadik fontos eleme a rehabilitáció, amelynek során célzott gyakorlatokat alkalmaznak a funkcióvesztés megelőzésére vagy a funkció helyreállítására. A kezelés törés a balesetet követően a lehető leghamarabb el kell végezni, mert ha a törés körül duzzanat keletkezett, például a műtétet nehezebb elvégezni.
A kezelés nem mindig szükséges
Azonban nem minden törött csont kezelést igényel. Például egy bonyolult bordatörés vagy orrcsont törés az elmozdulás nélkül csontok kezelés nélkül meggyógyul. Ilyen esetekben a kezelés általában a fájdalompéldául a fájdalomcsillapítás hűtésével és beadásával.
A csonttörés konzervatív kezelése
Konzervatív kezelés a csonttörés magában foglalja a csont immobilizálását (szükség esetén redukció után) a megfelelő helyzetben, amíg meg nem gyógyul. A lehetséges adjuvánsok a következők:
- Gipszöntvény vagy gipszsín
- Orthosis illetve sín
- Speciális öltözködési technikák
- Hosszabbító kezelés (feszített kötés)
Konzervatív kezelés általában akkor lehetséges, ha a törés nem mozdul el, vagyis elmozdul. Bonyolult vagy nyitott törések esetén általában műtétre van szükség.
Bonyolult törések műtéte
Bonyolult töréseket gyakran megoperálnak, például a csont egyes részeinek visszahelyezésére vagy az axiális eltolódás kompenzálására. Ebben az esetben a csonttöredékeket speciális huzalokkal kötik össze, körmök, csavarok és lemezek a pontos anatómiai forma helyreállításához (ezt osteosynthesisnek hívják). Gyakran a csont belső terét használják különösen vastag csavarok rögzítésére. Ezek a fémes AIDS stabilizálja a csontot olyan mértékben, hogy korlátozott terhelésnek legyen kitéve. Femoralis idősebb betegeknél nyak különösen a törés miatt ez a gyors mozgósítás gyakran megmenti az életüket - korábban sok idősebb beteg halt meg, mivel hosszú ideig ágyban volt (például tüdőgyulladás) nyomán a combcsont-nyak törés. A fém alkatrészeket általában hat hónap és két év után távolítják el. Bizonyos esetekben (különösen az idősebb embereknél) véglegesen a testben maradnak. Vannak olyan esetek is, amikor például a vezetékeket csak néhány nap múlva lehet eltávolítani.
Külső rögzítő - a „külső feszítő”
A kezelés másik műtéti lehetősége az ún külső rögzítő. Ebben az eljárásban a csontot kívülről stabilizálják úgy, hogy acélrudat rögzítenek a testen kívül hosszú csavarok segítségével a csont sértetlen részein keresztül. Ezt a módszert főleg akkor alkalmazzák, amikor a csont sok apró darabra törik össze, a helyszínen lévő szövet súlyosan károsodik, vagy a seb (feltehetően) megfertőződik. Az eljárás előnye, hogy a lágy szövetekre vagy a sérült csontra nem gyakorolnak nyomást. A gyógyulás azonban általában hosszabb ideig tart.
A rehabilitáció a kezelés részeként
A korábban leírtak szerint a rehabilitáció gyakran akkor kezdődik, amikor fájdalom csökken és lehetővé teszi a mozgást. A célzott fizioterápiás gyakorlatoknak és a normál használatnak, ha lehetséges, meg kell akadályozni az érintett izmokat és ízületek attól, hogy a mozgás hiánya miatt károsodjon. A gyógyulás előrehaladtával az érintett testrész növekvő terhelésnek lehet kitéve. Más esetekben azonban tanácsos lehet teljesen pihenni és enyhíteni az érintett testrészt, amíg az teljesen meg nem gyógyul. A kezelőorvos dönti el, hogy melyik intézkedések alkalmasak minden egyes esetben.
Melyek a komplikációk?
Ha a törés nincs megfelelően rögzítve, a csontvégek nem lépnek egymással szilárdan kapcsolatba, vagy újra elmozdulnak, a test nem tud új csontszövetet felépíteni a törés helyén. Alsó rendű szövetet épít a csontrésbe, amely csak lassan átalakul a stabil csontszövetbe. Ez a másodlagos csontgyógyulás akár két évig is eltarthat. Ha nem kerül sor, akkor ún pszeudartrózis kialakul, azaz egy instabil csontterület vezet, amely fájdalom és korlátozott mozgás. Különösen nyitott törések esetén fennáll a csontveszély is gyulladás (csontgyulladás, osteomyelitis), amely hosszan tartó kezelést igényel és képes vezet a csontig nem nő össze. Ettől eltekintve a csonttörés mindig további sérülésekkel is járhat, például izmok, idegek or inak, vagy súlyos vér veszteség. Által okozott fertőzések baktériumok, különösen a tetanusz kórokozó, a Clostridium tetani, szintén elképzelhető következmények, akárcsak trombózis bonyolult törések esetén a hosszú fekvéstől. A legtöbb törés azonban szövődmények és hosszú távú következmények nélkül gyógyul meg.
