A terápia lehetőségei
A terápia COPD a következő intézkedésekből áll, és azokat egyedileg kell kiigazítani. - Kerülje a noxae kiváltását
- Kábítószer
- Oxigénterápia és légzőkészülék
- Éjszakai légzőkészülékek
- Légzőtorna
- Fertőzés profilaxis
Kerülje a káros anyagokat
A terápiában nagyon fontos megtalálni a kiváltó tényezőket COPD és lehetőség szerint kiküszöbölni őket. Általános szabály, hogy ez azt jelenti, hogy az érintettnek meg kell állnia dohányzás a folyamat progressziójának lassítása érdekében COPD. Ehhez aktív együttműködési hajlandóságra (megfelelésre) van szükség az érintett részéről.
Gyógyszeres kezelés
Mivel a hörgők átmérője szűkült a COPD-ben (krónikus obstruktív tüdőbetegség), lélegző azért is nehezebb, mert a légutakban megnő az ellenállás. Ennek az ellenállásnak a csökkentése érdekében az ember gyógyszerekkel próbálja kiszélesíteni a hörgőket. Egyrészt ezt gyors és rövid hatású inhalációs gyógyszerek végzik, amelyek az autonóm specifikus receptoraihoz kötődnek idegrendszer (a ß2-receptorok szimpatikus idegrendszer) és így tágítják a hörgőket.
Ezek a gyógyszerek olyan anyagokat tartalmaznak, mint pl szalbutamol vagy fenoterol (ß2 szimpatomimetikumok), és az akut légzési distressz elnyomására szolgál. Mivel az autonóm idegrendszer két részből áll (szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer) és nagy szerepet játszik a lélegző, további anyag adható be, amely megtámadja az autonóm második komponensét idegrendszer, a paraszimpatikus idegrendszer. Ebbe az anyagcsoportba tartozik az ipratropium (paraszimpatolitikus), amely szintén belélegezve rövid hatású.
A hosszabb hatás elérése érdekében olyan anyagokat használnak, mint a tiotropium (a paraszimpatolitikus osztályba) és a szalmeterolt vagy a formoterolt (a ß2 szimpatomimetikus osztályba tartozik), és általában naponta kétszer inhalálják őket. Kortizon a gyulladáscsökkentők nagy csoportja. Gátolják a krónikus gyulladást a légutak és így megelőzhető a betegség akut rohamai (exacerbációk).
A COPD terápiában alkalmazott kortizonokat budesenozidnak, beklometazonnak és flutikazonnak hívják. Nem különböznek kortizon hatásukban, de azzal az előnnyel jár, hogy mellékhatásuk profiljuk lényegesen alacsonyabb, mivel szinte kizárólag a légutakban hatnak. Főleg előrehaladott COPD-ben (GOLD C / D stádium) és akut állapotromlás (exacerbáció) esetén alkalmazzák.
A fent említett készítményeket permetezéssel végezzük. A spray-k mély belégzésével a hatóanyag közvetlenül eljut a légutakba. Kortizon a COPD-ben gyakran csak korlátozott hatékonyságot mutat (szemben a bronchiális asztma). Ezért ajánlatos abbahagyni a készítményt, ha a tünetek nem reagálnak vagy javulnak. A kortizon hosszú távú használata a légutakban jelentősen növeli a kockázatot tüdőgyulladás.
Bronchodilatátorok
A légutakat (légcső, hörgők) simaizmok veszik körül. Ezen izmok beidegzését a vegetatív idegrendszer (szimpatikus, parasimpatikus). Amíg a szimpatikus idegrendszer (pl. megterhelés vagy stressz esetén) kitágítja a légutakat a simaizmok ellazításával, a szimpatikus idegrendszer az izmok összehúzódásával a légutak szűkülését okozza.
Ezt a hatásmódot használják ki a COPD gyógyszeres terápiájában. Ebben a folyamatban mind a szimpatikus idegrendszer aktiválása (béta-2 szimpatomimetikumok), mind a paraszimpatikus idegrendszer (antikolinerg szerek vagy parasimpatolitikumok) a légutak tágulásához (hörgőtágulat) vezetnek. Emiatt ezeket a gyógyszercsoportokat bronchodilatátoroknak is nevezik.
A béta-2 szimpatomimetikumok a légutak tágulásához vezetnek, a szimpatikus idegrendszer béta-2 receptoraihoz kötődve. Megkülönböztetik a rövid és a hosszú hatású készítményeket. Szalbutamol és a fenoterol a rövid hatású (SA = rövid hatású) gyógyszerekhez tartozik, míg a szalmeterol, a formoterol és az indaceterol a hosszú hatású (LA = hosszú hatású) gyógyszerekhez tartozik.
A rövid hatású béta-2 szimpatomimetikákat igényelt gyógyszerként alkalmazzák a COPD akut romlása (exacerbáció) esetén. A hosszú hatású béta-2 szimpatomimetikákat viszont a COPD hosszú távú terápiájára használják. A GOLD stádiumától függően a terápia egy vagy több készítmény kombinációjából áll.
Anticholinergicumok a paraszimpatikus idegrendszer receptorainak gátlásával a légutak tágulásához vezethet. Megkülönböztetik a rövid és a hosszú hatású készítményeket is. A leggyakrabban előírt rövid hatású (SA) készítmény az ipratropium-bromid.
Ezt igény szerinti gyógyszerként alkalmazzák a COPD súlyosbodása (exacerbáció) esetén. Hosszú hatású (LA) antikolinerg szer a tiotropium-bromid. Ezt hosszú távú COPD-terápiára használják.
A GOLD stádiumától függően a terápia egy vagy több készítmény kombinációjából áll. A hörgőtágítók és a kortizon gyakran használt alternatívája teofillin. Ezt különösen akkor alkalmazzák, ha a tünetek nem javulnak, vagy előrehaladott COPD esetén.
Ezenkívül súlyos légzési nehézségekben is alkalmazható a súlyosbodott COPD összefüggésében. Teofillin a gyulladás gátlásához vezet a légutak valamint a légzőrendszer tágulásához a simaizmok lazulása révén. Továbbá, teofillin számos mellékhatást is mutat a különféle nem specifikus gátlása miatt enzimek és receptorok.
A belső nyugtalanság mellett álmatlanság és görcsrohamokat, szívritmuszavarokat és panaszokat a gyomor-bél traktusban is leírnak. A teofillint ezért soha nem szabad akut betegségben alkalmazni szív betegségek (pl. friss szív roham, szívritmuszavarok). A hörgőtágítók és a kortizon másik alternatívája a roflumilaszt hatóanyag.
A teofillinnel ellentétben a roflumilaszt specifikusan csak egy enzimet gátol a szervezetben (foszfodiészteráz-4). Ennek eredményeként csökkent a gyulladásos hírvivők felszabadulása a légutak, amely gátolja a további gyulladásos sejtek bevándorlását. A Roflumilast különösen javallt visszatérő betegségesemények (exacerbációk) esetén. Gyakran kombinálják hosszú hatású béta-2 szimpatomimetikákkal. Mivel azonban az enzim (foszfodiészteráz-4) nemcsak a légzőrendszerben van jelen, néha nagyon súlyos mellékhatásokat okoz (hányinger, hasmenés, hasi fájdalom).
