Rövid áttekintés
- Elsősegélynyújtás: Nyugtassuk meg az érintettet, rögzítsük mozgásképtelenné a lábát, vegyük le a szűk ruházatot, szükség esetén hűtsük le, vigyük orvoshoz vagy hívjuk a mentőket.
- Gyógyulási idő: Az esetleges egyidejű sérülésektől függően, általában néhány napos térdízület immobilizálása a diszlokáció után, majd ortézis viselése hat hétig
- Diagnózis: Fizikális vizsgálat, képalkotó eljárások, effúzió esetén esetleg folyadék eltávolítása (punkció)
- Terápia: Kézi beállítás orvos által, sebészeti intézkedések kísérő sérülések esetén
- Kockázati tényezők: Korábbi térdkalács-diszlokáció, női nem (fiatal és karcsú), térdek, veleszületett fejlődési rendellenesség vagy a térdkalács magas helyzete, legyengült feszítőizmok a combban, gyenge kötőszöveti betegségek
- Megelőzés: edzés a térdet stabilizáló izmok felépítésére, koordinációs gyakorlatok, izmok bemelegítése, sportoláshoz optimális felszerelés viselése
Figyelem!
- Soha ne próbálja meg saját maga visszatenni a kiugrott térdkalácsot. Valószínűleg súlyosbítaná a sérülést.
- Soha ne helyezzen jégkockákat vagy hűsítő csomagokat közvetlenül a bőrre, hogy lehűtse a térdét, de mindig tegyen legalább egy réteg szövetet közéjük. Ellenkező esetben fennáll a helyi fagyás veszélye.
- Optimális kezelés mellett sem zárható ki a visszatérő térdkalács luxáció. Ez különösen igaz, ha a műtétet későn hajtják végre.
Mi az a térdkalács diszlokáció?
A térdkalács-diszlokáció a térdkalács általában oldalra történő elmozdulása, amelyet gyakran külső erő, például esés okoz (traumás diszlokáció). Ritkábban fordul elő egyidejű sérülésként, amikor a térdízület tokszalag-sérülése van. Az orvosok akkor beszélnek szokásos diszlokációról, ha az ízületi instabilitás veleszületett vagy szerzett (például nagyon laza szalagok miatt), és még kisebb, külső erő nélküli mozdulatokkal is előfordul.
A térdkalács elmozdulása nagyon fájdalmas. Az érintett személy nem tudja mozgatni az alsó lábszárát. Ha az ízületben zúzódás is keletkezik, az ízületen belül megnő a nyomás, ami fokozza a fájdalmat. Esetenként apró csontdarabok törnek le a térdkalácsról vagy a combcsontról patella-diszlokáció során. Ezután a csontdarabok lazán lebegnek az ízületben. A térdkalács körüli rögzítő szalagok is néha elszakadnak.
Ha a térdkalács kicsúszott a helyéről, a lehető leghamarabb orvosnak kell visszaállítania. Az orvos felkeresése akkor is szükséges, ha a térdkalács visszahelyeződött: ő megvizsgálja, hogy a környező struktúrák nem sérültek-e az elmozdulás következtében.
A térdkalács-diszlokáció gyakran sokk az érintett számára: Amikor a saját térdkalácsa hirtelen „csomóként” kilóg a lábából, az ijesztő – és nagyon fájdalmas. Ez még fontosabbá teszi, hogy elsősegélynyújtóként határozottan lépjen fel, ha valakinek kiugrott a térdkalácsa. A következőket kell tennie:
- Nyugtassa meg az érintett személyt, és magyarázzon el mindent, amit csinál. Ez önbizalmat épít.
- Távolítson el minden szorosan illeszkedő ruhadarabot az ízületi területen (nadrág), mivel az ízület körüli terület általában jelentősen megduzzad egy elmozdulás esetén.
- Vegye le a súlyt a térdéről: ültesse le az érintett személyt, ha még nem ül. Az elmozdulásban szenvedők gyakran ösztönösen felvesznek egy enyhítő testtartást, amelyben a fájdalom valamelyest alábbhagy. Ne kényszerítse az érintett személyt más pozícióba.
- Nagyon fontos: lehetőleg ne mozgassa a térdét! Ellenkező esetben károsíthatja a környező szalagokat, izmokat és idegeket.
- Lehetőleg hűtse le a duzzadt területet (pl. hűvös csomaggal). Ez valamelyest enyhíti a zúzódásokat, duzzanatot és fájdalmat.
- A lehető leghamarabb vigye orvoshoz az érintettet vagy hívjon mentőt. Ez akkor is érvényes, ha a térdkalács magától visszacsúszott az ízületbe.
Mennyi ideig tart a gyógyulás?
A gyógyulási idő az esetleges kísérő sérülésektől és a szükséges kezeléstől függ.
Ha súlyos sérülések vannak, és a térdét megoperálják, akkor jóval tovább tarthat, amíg a térd ismét megfelelően el tudja viselni a súlyt. A fizioterápiás gyakorlatok elősegítik a gyógyulási folyamatot.
Hogyan vizsgálja meg az orvos a térdkalács elmozdulását?
Az orvos általában első pillantásra meg tudja állapítani, hogy a térdkalács elmozdult-e. Néha, amint az orvos megvizsgálja a beteget, az már magától visszacsúszott eredeti helyzetébe („spontán redukció”). Ezt követően az orvos a páciens által adott információk alapján diagnosztizálja a térdkalács-diszlokációt.
Fizikális vizsgálat
Az orvos bizonyos vizsgálatokkal ellenőrzi, hogy a térdízület valóban elmozdult-e. Ilyen például az úgynevezett megfogó teszt. Ebben a vizsgálatban az orvos oldalirányú nyomást gyakorol a térdkalácsra kifelé. Ha a beteg védekező testtartást mutat, vagy ha a combizom (négyfejű izom) erősebben reagál, ez a diszlokáció jele.
Képalkotó eljárások
Ezek azt mutatják, hogy lehetséges-e egyidejű sérülés a patellofemoralis ízületben és a környező struktúrákban. Mindenekelőtt röntgenvizsgálatot alkalmaznak. Egyes esetekben mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vagy artroszkópia is szükséges lehet.
Ízületi defekt
Milyen kezelések állnak rendelkezésre?
A kézi repozíció általában elegendő kezelés a térdkalács-diszlokáció esetén, amikor a térdkalács erő hatására először ugrott ki. Az orvos lassan kinyújtja a lábát a térdben, és óvatosan a megfelelő helyzetbe vezeti a térdkalácsot. Előtte a beteg általában fájdalomcsillapítót és nyugtatót vesz be.
Amint a térdkalács visszakerül a helyére, a térdízületet néhány napig sínre erősítik, majd mozgásortézissel stabilizálják.
Sebészeti beavatkozás patella diszlokáció esetén
Ha az orvos nem tudja kézzel átállítani a térdízületet és/vagy kísérő sérülések jelentkeznek, műtétre van szükség. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a térdkalács többször kiugrott. Ennek az az oka, hogy minél gyakrabban mozdul el egy ízület, annál instabilabbak lesznek a tartószerkezetek. A műtét során az orvos ezeket ismét megfeszíti, és így stabilizálja az ízületet.
Végső soron számos különböző sebészeti technika létezik a patelláris diszlokáció kezelésére. Mindegyik célja, hogy csökkentse a térd külső oldalán lévő térdkalács tapadását, és ezáltal csökkentse a diszlokáció kockázatát.
Az orvosok gyakrabban operálnak fiatal, sportos, patella luxációban szenvedő embereket, mint idősebb betegeket.
Vannak kockázati tényezők?
A térdízület diszlokációjának lehetséges kockázati tényezői a következők
- A térdkalács-diszlokáció története: Ha a térdkalács már egyszer kiugrott, megnő az új elmozdulás valószínűsége. Ennek az az oka, hogy a környező struktúrák minden diszlokációja és kapcsolódó nyújtása vagy sérülése instabilabbá teszi az ízületet.
- Női nem: A térdkalács elmozdulása különösen gyakori fiatal, vékony sportolóknál.
- X-lábak: A tengelyirányú eltérés miatt a térdkalács oldalirányú húzása erősebb a normálnál.
- A térdkalács vagy a patella siklócsapágy veleszületett rendellenességei
- A térdkalács veleszületett vagy balesettel összefüggő megemelkedése
- A comb extensor izmainak gyengesége vagy egyensúlyhiánya
- Kötőszöveti gyengeséggel járó szisztémás betegségek, mint például a Marfan-szindróma és az Ehlers-Danlos-szindróma
