Posterior tarsal alagút szindróma
A hátsó tarsal az alagút szindróma viszont befolyásolja a sípcsont idegét, és a belső részén nyilvánul meg boka vidék. Az N. tibialis, az N. ischiadicus tibiális része a borjúizmok mélységében, a mély hajlító dobozban fut le a lábig. Ott végigfut a boka a mediális vagy a hátsó részen keresztül tarsal alagút (= canalis malleolaris) a talpig.
Az áthaladás során a tarsal alagútban a sípcsont ideg két idegágra, az oldalsó és a mediális talpra oszlik idegek. A tarsal alagúton való áthaladás releváns szűkületet jelent, így a tibialis ideg szűk keresztmetszete szindróma nagyon valószínű. A hátsó tarsal alagút szindróma szintén általában gyakrabban fordul elő, mint az elülső tarsal alagút szindróma.
Az anatómiai szűkületet a különböző szerkezetek kompakt elhelyezkedése okozza. A retinaculum musculi flexorum, egy szalagszerű szerkezet a medialis calcaneus és a belső között boka, hangsúlyozni kell. Mint az elülső részen tarsal alagút szindróma, sérülések, törések, a idegdúc, anyagcserezavarok (cukorbetegség mellitusz, köszvény, hypothyreosisStb)
vagy a tendosynovitis kiválthat egy olyan helyet elfoglaló folyamatot, amely idegtömörítéshez vezet. A posterior másik kockázati tényezője tarsal alagút szindróma a hosszú okozta mechanikai túlterhelés kocogás („Joggers Foot”). A diagnózis szempontjából döntő jelentőségűek azok az információk, amelyeket a beteg az anamnézis (az orvos általi kikérdezés) és a klinikai vizsgálat során nyújt. A vizsgálat során gyakran van nyomás fájdalom az érintett belső boka mögött, és a Hoffmann-Tinel jel gyakran pozitív.
Ennek a jelnek az ellenőrzése érdekében a vizsgáztató megérinti az idegpályákat, és ezáltal a beteget villamosíthatja fájdalom a fájdalmas területen. Elektrofiziológiai módszerekkel mérhető a sípcsont idegének idegvezetési sebessége, amely ezen a területen csökken a tarsal alagút szindrómában. A verejtékkiválasztás tesztje a talpon a ninhidrin-teszt segítségével szintén informatív lehet, mivel a tarsal alagút szindrómában ez gyakran csökken.
Az MRI (mágneses rezonancia képalkotás) meghatározó előnye, hogy lágyrészeket, például szalagokat és porcogó, nagyon jól. Ez különösen hasznos a bokaízület, ahol a szalagok szakadása vagy a túlfeszítés és a gyulladás különösen gyakori. A mágneses rezonancia képalkotás az atomok mozgásán alapul, és mivel testünket nagyrészt vízmolekulák alkotják, ezeknek a molekuláknak a mozgását elsősorban képalkotásra használják. Ez magyarázza azt is, hogy miért a tüdő ill csontok nem különösebben jól láthatók az MRI-ben. Ezekben a szövetekben nincs sok vízmolekula.
A sorozat összes cikke:
