Szinonima
Lyme-Borreliosis teszt A Borreliosis a leggyakoribb fertőző betegség, amelyet kullancsok közvetíthetnek. A fertőző betegség hordozói spirál alakúak baktériumok, az úgynevezett Borrelia, amely kullancsokban megtalálható Németország minden régiójában. Habár Lyme-kór a leggyakoribb kullancs által terjedő betegség Európában, a fertőzés tényleges valószínűsége a kullancs csípés meglehetősen alacsony.
Általában feltételezhető, hogy a kullancs által megharapott személyek közül csak mintegy 1.5–6 százalék fertőződik meg a kórokozóval. Ezen túlmenően, még egy fertőzés után is Lyme-kór nem feltétlenül kell bekövetkeznie. Az összes fertőzött személynek csak körülbelül 0.3–1.4 százalékánál jelentkeznek a tünetek utána.
Ha azonban ennek a fertőző betegségnek a kitörése fordul elő, Lyme-kór általában alattomosan halad. Inkubációs periódust követően (a fertőzéstől a betegség kitöréséig tartó időszak) az érintett személyek általában tenyérnyi vörösséget mutatnak a kullancs csípés (erythema kroonikus migránsok). Ezenkívül a Lyme-kór által érintettek általában észreveszik influenza-szerű tünetek enyhe láz, fejfájás és fájó végtagok.
A Lyme-kór fertőzésének ezt az első szakaszát a legtöbb esetben nem diagnosztizálják. A kezeletlen Lyme-betegség hetek vagy hónapok alatt terjedhet át a különböző szövetekbe. Különösen ízületek, belső szervek, a agyhártya és a idegek gyakran befolyásolják a kórokozók.
A Lyme-kór második szakaszát többnyire a mimika területén fellépő bénulás jellemzi arcideg (nervus facialis) és éjszakai hát fájdalom. A betegség harmadik szakaszában (úgynevezett neuroborreliosis) a betegség súlyos károsodása mutatkozhat idegrendszer. Az érintett betegeknél koponya alakulhat ki idegkárosodás és a gyulladással kapcsolatos keresztmetszeti tünetek. Ha azonban megfelelő antibiotikummal azonnal kezelik, a Lyme-kór gyorsan és hatékonyan kezelhető. A prognózis azonban a kezelés megkezdésének szakaszától függ.
Diagnostics
Lyme-kór jelenléte esetén az orvos gyakran átfogó vizsgálat nélkül felállíthatja a diagnózist. A kiterjedt orvos-beteg beszélgetés (anamnézis) mellett a fizikális vizsgálat első jelzést adhat e fertőző betegség jelenlétéről. Ezekben az esetekben mind a tünetek leírása, mind a vizsgálati eredmények helyettesíthetik az átfogó tesztet.
A Lyme-kórban szenvedő betegeknél szembetűnő bőrkiütés területén kullancs csípés (erythema chronicum migrans) csak néhány nappal-héttel a kullancscsípés után. Továbbá, influenza-szerű tünetek, mint pl fejfájás, izomfájdalom és enyhe láz teszt nélkül is jelezheti a Lyme-kórt. Ha az eredmények nem egyértelműek, különféle diagnosztikai intézkedések segíthetnek megerősíteni a „Lyme-kór” feltételezett diagnózisát.
Ebben a tesztben különleges antitestek a kauzális kórokozókra irányulnak vér az érintett beteg. Ha az érintett személy kapcsolatba került borrelia-val, ez a teszt általában pozitív lesz. A antitestek ebben a tesztben azt mutatja, hogy a test sajátja immunrendszer a kórokozóval foglalkozik.
A pozitív antitest-teszt azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a betegnek Lyme-kórban is szenvednie kell. Mivel a immunrendszer sok esetben képes leküzdeni a bakteriális kórokozókat, a fertőzés után sem kell kitörnie a fertőző betegségnek. A Lyme-kórról csak akkor lehet beszélni, ha tesztet végeznek antitestek pozitív és megfelelő tünetek (például nyirok csomópont duzzanata, gyengesége és láz) kimutatható.
Másrészt a borreliosis antitestek negatív tesztje általában kizárhatja ennek a fertőző betegségnek a jelenlétét. A Borrelia antitestek kimutatása különböző módon végezhető. Után vér A mintákat haladéktalanul át kell szállítani egy megfelelő laboratóriumba.
Ezután a laboratórium különféle tesztekkel rendelkezik, amelyek segíthetnek a kórokozó elleni antitestek kimutatásában. Általánosságban meg kell különböztetni az egyszerű szűrővizsgálatokat (ELISA teszt) és a bonyolult megerősítő vizsgálatokat (pl. Immunblot vagy Western blot). Az úgynevezett ELISA teszt (enzimhez kapcsolt immunszorbens assay) egy immunológiai eljárás, amely bizonyos molekulák kimutatására szolgál a vér.
Ehhez a Lyme-kórvizsgálathoz a vizsgálandó testfolyadék mellett speciális antigének elleni antitestekkel ellátott speciális vérlemezke szükséges. A minta hozzáadása után a specifikus antigén (itt a Lyme-kór antigén) dokkolhat az antitestekhez. Ezután a tesztlemezkéket le kell csepegtetni egy másik antigén elleni antitesttel.
Ez az antitest egy fotometriásan detektálható enzimhez kapcsolódik. Ha a borreliosis teszt pozitív ELISA-val, akkor a vérlemezke bizonyos fényben izzani kezd. Ha a borreliosis teszt negatív, akkor ez a színreakció nem fordul elő.
A Lyme-kór fertőzésének kimutatása mellett az ELISA teszt alkalmas a HIV és májgyulladás fertőzések. Mivel ez a vizsgálati eljárás egyes esetekben hamis pozitív eredményeket produkál, az ELISA csak szűrővizsgálat. Ha az ELISA negatív, további diagnosztikai vizsgálatokra nincs szükség.
A Borrelia fertőzés kizárható. Pozitív ELISA esetén azonban megerősítő vizsgálatot is el kell végezni. Különösen az úgynevezett immunblot alkalmas Borrelia fertőzés kimutatására.
Az immunblot alapvetően az úgynevezett Western blot egyszerűsítését jelenti. A Western-blot segítségével a beteg vérmintáját a vizsgálat előtt centrifugálni kell, és az abban lévő antigéneket elektroforetikusan el kell választani. Ezután a mintát át lehet vinni egy nitrocellulóz membránra.
Immunblotban viszont az antigéneket egyenként alkalmazzák a nitrocellulóz csíkokra. A Borrelia elleni vérminta antitestjei baktériumok ezután megköthetik ezeket az antigéneket, és láthatóvá tehetik egy detektáló antitesttel (olyan antitesttel, amelyhez színes részecskék kötődnek). Ha ez a megerősítő teszt is pozitív, a Lyme-kór gyakorlatilag bizonyítottnak tekinthető.
A negatív megerősítő teszt viszont azt a fertőzést jelzi, amely már megtörtént, és valószínűleg nem okozott semmilyen tünetet. A vérben a Borrelia antitestek kimutatása mellett bizonyos körülmények között a cerebrospinalis folyadék tesztje is hasznos lehet. Ez a teszt különösen hasznos, ha a agy or gerincvelő befolyásolja a Lyme-kór (úgynevezett neuroborreliosis; borreliosis 3. stádium).
A Borrelia-specifikus antigének vagy antitestek kimutatása a vérben és / vagy az idegfolyadékban több napig is eltarthat. Mivel a Borrelia antitestek kimutatása, azaz pozitív antitest teszt nem feltétlenül jelenti azt, hogy a beteg akut Lyme-kórban szenved, további vizsgálati eljárások hasznosak lehetnek. Ha például pozitív antitest teszt van jelen anélkül, hogy a páciens tipikus tünetektől szenvedne, nem szabad külön kezelést kezdeni.
Ezenkívül a Borrelia antitestek tesztje is negatív lehet, bár az érintett beteg már a fertőzés egyértelmű tüneteit mutatja. Ez akkor fordulhat elő például, ha a fertőzés még mindig meglehetősen friss, és az antitestképződés normális időtartamát nem sikerült elérni. A fertőzés csak akkor mutatható ki az érintett betegeknél, ha az orvos képes közvetlenül kimutatni a kórokozókat.
A Borrelia közvetlen felismerése baktériumok mikroszkóp segítségével általában nem lehetséges. Emiatt az úgynevezett polimeráz láncreakció (PCR) segíthet a diagnózis megerősítésében. Ebben a tesztben a kórokozók genetikai anyaga megsokszorozható és kimutatható.
Mivel azonban ez a borreliosis teszt nagyon munka- és időigényes módszer, a diagnózishoz szükséges idő ennek megfelelően hosszú. A kórokozók speciális tenyésztő táptalajon történő tenyésztése is általában több napot - hetet vesz igénybe. Az LTT (Limfocita transzformációs teszt) a Lyme-kór diagnosztizálásának egyik legújabb vizsgálati eljárása.
A szokásos tesztekkel ellentétben az LTT nem antitestek vagy Borrelia antigének kimutatására irányul, hanem a test saját reakcióját használja fel. immunrendszer a baktériumok kórokozóihoz. Mivel az LTT egy újszerű borreliosis teszt, eddig csak néhány speciális laboratóriumban végezhető el. Az LTT során a laboratórium különböző tisztaságú, különféle Borrelia szerkezetű antigénekkel dolgozik.
A tényleges teszt során fehérvérsejtek A vizsgálati személy (T-limfocitáit) el kell különíteni, majd be kell oltani specifikus Borrelia antigénekkel. Azok a T-sejtek, amelyek felületén bizonyos Borrelia antigének dokkolóhelyei vannak, szaporodni kezdenek. Ezeknek a T-sejteknek a kimutatását egy mérhető, jelölt DNS-bázison keresztül végezzük.
A betegeknél a Borrelia-fertőzés kimutatására szolgáló közös vizsgálati eljárások mellett különféle tesztek is léteznek, amelyek segítenek a kullancs okozta kórokozók kimutatásában. Ilyen teszt alkalmazható a kullancsra, miután eltávolította a kullancsot a bőrről. Ha a kullancs borrelia fertőzött, ezt néhány percen belül meg lehet állapítani.
