Hysterectomia - a méh eltávolítása

Szinonima: Hysterectomia (a görög „hiszter” = méh és “ektómia” = kivágásból)

Meghatározás

A méheltávolítás során a méh olyan eljárás, amely különféle klinikai helyzetek alapján távolítja el a nő méhét. A méheltávolítás gyakori oka a méh, úgynevezett myomas. Azonban rosszindulatú betegségek, mint pl méhnyakrák vagy endometrium carcinoma, szintén a méh, szintén oka lehet a méheltávolításnak. Három különböző eltávolítási lehetőség áll az orvos rendelkezésére (hasi, hüvelyi, laparoszkópos). Ez az eljárás az egyik leggyakoribb a nőgyógyászatban.

Jelzések

A méheltávolítás indikációi abszolút javallatokra oszlanak, azaz olyan esetekre, amikor a méheltávolítást mindenképpen el kell végezni, és relatív jelzésekre, amelyekben a méh eltávolítása ajánlott, de nem feltétlenül szükséges. Az abszolút indikációk a következők: A relatív indikációk a következők: Végső soron azonban egy nőnek mindig magának kell eldöntenie, hogy inkább él-e bizonyos fájdalom vagy kockázatok, mint a méh eltávolítása, ezáltal feladva annak lehetőségét terhesség. A nőgyógyász csak tanácsadói szerepet tölthet be.

• Petefészek- és méhrák,
• A belső nemi szervek súlyos gyulladása (ha ezeket hagyományos intézkedésekkel nem lehet ellenőrizni) és
• Fenyegető vérzés a méhből, amely előfordulhat szülés közben (csak akkor is, ha másképp nem lehet ellenőrizni).
• Izomdaganatok (myomák) vagy más jóindulatú daganatok a méhben,
• A prolapsusos méh (a méh prolapsusának prolapsusa) vagy a méh a születés után
• Tapadások a has alsó részén,
• Endometriózis,
• Vérzési rendellenességek (gyakori, nehéz vagy fájdalmas időszakok) vagy
• Erősen megnagyobbodott méh
• A medencefenék süllyesztése

Implementáció

Most már három eljárás áll a nőgyógyász rendelkezésére a méh eltávolítására. Hogy ezek közül melyik a legalkalmasabb egy adott beteg számára, azt minden esetben egyedileg kell eldönteni. Ez a döntés elsősorban a betegségtől, a beteg életkorától vagy fizikai állapotától függ feltétel, a műtét során várható nehézségek vagy szövődmények (például kísérő betegségek, gyulladás vagy korábbi műtét miatt), a méh mérete és mobilitása, és ami a legfontosabb, a beteg kívánságai.

A három eljárás különbözik a méhhez való hozzáférés útjától függően: hasi, hüvelyi és laparoszkópos méheltávolítás van. Mindhárom lehetőségnél fontos, hogy a hólyag a művelet előtt teljesen kiürül a hólyagkatéter. Ezt a katétert a méh eltávolítása után eltávolítják, néha néhány napig a helyén kell maradnia.

A legrégebbi módszer a hasi méheltávolítás (laparohysterectomia), amelynek során a has teljes hasán végzett bemetszéssel eltávolítják az egész méhet. Nem is olyan régen ez volt az egyetlen alternatíva. Ennek a hozzáférési útnak meghatározó előnyei, hogy a sebésznek jó áttekintése van arról, hogy a műveletet szükség esetén meghosszabbíthatják (például a petefészkek) és hogy az adhéziók könnyen eltávolíthatók.

Ezért ezt a módszert mindig rosszindulatú betegségek esetén választják. Ez a módszer akkor is megfelelő, ha a méh jelentősen megnagyobbodik. A hasi méheltávolítás hátránya azonban a nagy bőrmetszés, amelyhez nagy heg, magasabb fertőzésveszély, hosszú kórházi tartózkodás és hosszabb gyógyulási időszak társul.

A hüvelyi méheltávolítás (colphysterectomia) esetén a méh speciális eszközökkel eltávolítható a hüvelyen keresztül. Ez a módszer azért előnyös, mert az eljárás hegesedés nélkül elvégezhető. Sőt, a hasi méheltávolításhoz képest a gyógyulási idő rövidebb és a fájdalom okozta általában csökken. Ezt az eljárást azonban csak akkor lehet végrehajtani, ha a méh nem túl nagy.

A legújabb módszer a laparoszkópos méheltávolítás. Ez egy minimálisan invazív eljárás. A hasfalat nem igazán nyitják ki, de speciális eszközök laparoszkópia apró bőrmetszéseken keresztül helyezik a hasba.

Egyrészt szükség van egy laparoszkópra, amely tartalmaz egy kis kamerát, nagyító rendszert és fényforrást. Másrészt a műszerek természetesen szükségesek a méh boncolásához. Ha ez megtörtént, a méh eltávolítható a hüvelyen keresztül (laparoszkóposan segített méheltávolítás).

Még korszerűbb a laparoszkóposan segített szupracervicalis hysterectomia, amelyben a méhnyak a testben marad. A méh testét (korpuszát) apró darabokra vágják, majd a hasfal bemetszésein keresztül eltávolítják. Ezenkívül meg lehet különböztetni a teljes (teljes) méheltávolítást is, amelyben az egész méh, beleértve a méhnyak eltávolításra kerül, és részleges (részösszeg) méheltávolítás történik, amelyben a méhnyak a testben marad.

Radikális méheltávolításban (amelyet a rák), nemcsak a méhet távolítják el, hanem a támasztó készülék egy részét, a hüvely felső részét, a medencét is. nyirok csomópontok, és ha szükséges, a petefészkek. A méh eltávolítása után egy ideig pihenni kell. Az első négy hét során kerülni kell a sporttevékenységeket - sétákat stb.

rendben vannak, ha jól érzed magad, hogy folyamatosan mozogj a keringésedben. A műtéti módszertől függően a sportot a méh eltávolítása után 2-3 hónappal újra lehet kezdeni. A méh különféle sebészeti technikákkal távolítható el.

Az alkalmazott eljárás alkalmazkodik az alapbetegséghez, ezért nem minden eljárás alkalmazható minden betegségre. A művelet időtartama ezért szintén változhat. Mint fent említettük, megkülönböztetünk hüvelyi méheltávolítást, amelyben a méhet a hüvelyen keresztül távolítják el, a hasi méheltávolítást, amelyben az eltávolítást hasi bemetszéssel hajtják végre, és a laparoszkópos méheltávolítást, amelyben a kezelési eszközöket kis bemetszéseken keresztül helyezik be.

Ez utóbbit gyakran kulcslyuk-technikának is nevezik. A műtét időtartama 1-3 óra lehet, az alkalmazott eljárástól és az alapbetegségtől függően. A LASH egy laparoszkópos supracervicalis hysterectomia.

Ez az eljárás a méh eltávolításának módosított formáját jelenti. A LASH-ot kizárólag a méh jóindulatú betegségei esetén végzik, és nem alkalmas a rák vagy rákmegelőző elváltozások. Tipikus betegségek, amelyeknél az eljárást alkalmazzák, a myomák és endometriosis a méh izomrétegének (adenomyosis uteri).

A LASH-ban a méh apró, csak néhány milliméter nagyságú műtéti hozzáféréssel távolítható el. Ezért csak nagyon kicsi sebészeti sebek fordulnak elő. Ezt az eljárást minimálisan invazív műtétnek hívják.

A méhnyak a helyén marad. A következőkben a LASH néhány előnyét és hátrányát tárgyaljuk. A LASH előnyei: A LASH előnyei és hátrányai jelenleg is különféle tanulmányok tárgyát képezik.

Néhány előny azonban a betegek számára már nyilvánvalónak tűnik, így a LASH mindenképpen indokolt, mint modern eljárás. A kis műtéti hozzáférések miatt csak apró sebek fordulnak elő, amelyek nagyon jól meggyógyulhatnak. A beteg gyógyulása tehát gyorsabb.

A megőrzése miatt medencefenék, következmények, mint pl inkontinencia vagy a szexualitás romlása ritkának tűnik. Hogy ezek mennyire ritkábban fordulnak elő, mint más eljárásoknál, azt még nem sikerült egyértelműen tisztázni. Az egyidejű betegségek (morbiditás) kockázata alacsonyabb, mint más eljárásoknál.

Az intraoperatív szövődmények is ritkábban fordulnak elő. A fekvőbeteg-tartózkodás rövidebb, a gyógyulási szakasz gyorsabb. A LASH azonban nem végezhető járóbeteg-alapon.

Ezt gyakran tévesen feltételezik, de nem ez a helyzet. Hátrányok: A LASH-nak van néhány hátránya is, amelyeket itt röviden tárgyalunk. Mivel a méhnyak egy része a helyén marad, a betegnek még át kell esnie rák szűrés a méh eltávolítása után. Enyhe posztoperatív menstruációs vérzés is továbbra is lehetséges. Ez a LASH-n átesett betegek körülbelül 10–17% -ánál fordul elő.