Mely tesztek hajthatók végre?
A diagnosztizálás érdekében a homorú-domború lencse könny, az olyan szokásos eljárások mellett, mint az MRI és a röntgen, kézi vizsgálatot végez az orvos. Az orvos számos vizsgálatot végezhet, amelyek általában a térdízület. Ezekkel a vizsgálatokkal az orvos képes következtetéseket levonni a könny típusáról, mértékéről és helyéről. A leggyakoribb vizsgálati eljárások a következők: Payr Böhler McMurray Appley-Grinding Steinmann
- Payr
- Boehler
- McMurray
- Appley őrlés
- Kőember
A szakadt meniszkusz
A szakadt meniszkusz nemcsak tipikus sportsérülés, hanem bárkit érinthet. A sérülés általában akkor fordul elő, ha a térddel kedvezőtlen forgási mozgást hajtanak végre. Mindkét térdben két meniscus található, a belső meniszkusz és a külső meniszkusz.
Sérülések esetén az belső meniszkusz általában nagyobb valószínűséggel érinti, mivel mozgásszabadsága korlátozottabb, mint a külső meniszkusz. A legtöbb esetben ezek könnyek vagy könnyek a meniszkuszokban, amelyek problémákhoz vezetnek és fájdalom. Függetlenül attól, hogy a homorú-domború lencse a könnyet konzervatívan vagy műtéti úton kezelik, a fizioterápia mindkét esetben fontos szerepet játszik a rehabilitációs folyamatban, mivel a térdízület különféle technikákkal, például masszázsokkal, hidegterápiával és elektroterápia, valamint a mozgósításra, az izomerő és a mozgékonyság növelésére szolgáló gyakorlatok, hogy a normális mindennapi élet ismét lehetővé váljon. Annak eldöntése érdekében, hogy miként és milyen mértékben végezzen fizioterápiát, speciális diagnosztikai eljárásokat, például MRI-t és röntgenfelvételt kell alkalmazni és értékelni, figyelembe véve a beteg előzményeit (életkor, alkalmasság szint, súly, korábbi betegségek) a terápiás terv elkészítése érdekében.
Összegzésként
Összességében, a homorú-domború lencse szakadás esetén mindig mérlegelni kell az összes lehetséges terápiás módszert egymással szemben, és egyénileg el kell dönteni, hogy ésszerűbb-e a műtéti vagy a konzervatív kezelés. Általában a kisebb és komplikáció nélküli könnyeket nagyon jól lehet konzervatív módon kezelni, míg a bonyolult könnyeket, különösen a meniszkusz kevésbé jól ellátott területein, inkább működtetni kell. A gyógyulási idő minden beteg esetében más és más.
A konzervatív vagy a műtéti kezelés között azonban nem lehet egyértelmű rehabilitációs időbeli különbséget felismerni. Mindig azt is figyelembe kell venni, hogy mire törekszik az egyén a terápia után. Például hasznos lehet versenyző sportolók megoperálása, míg a konzervatív kezelés elegendő lehet azoknak az embereknek, akiknek már van degeneratív károsodása. Sajnos a meniszkusz szakadás nem ritka, ezért a lehető leghamarabb kezelni kell, különben következményes károk, mint pl porcogó kár és arthrosis a betegség további lefolyása során előfordulhat.
