A szenzáció az észlelés előzetes szakasza, és megfelel a neuroanatómiai érzékszervek elsődleges szenzoros benyomásának. Az összes feldolgozási folyamat, mint például az érzékszervi benyomás érzelmi értékelése, az érzékelést észleléssé változtatja agy.
Mi a szenzáció?
Az érzékelés kezdetén a szenzáció vagy az érzéki érzékelés áll. Az érzékszervek ingereket kapnak. Az emberi észlelés egy nagyon összetett folyamat, amely számos egyedi folyamatból áll. Az ébrenlét, a szelektív figyelem és a motiváció mellett az érzelmi komponens az észlelési folyamat egyik legrelevánsabb fogalma. Az érzelmi és intellektuális érzékelés feldolgozásának lépései módosítják az érzékeltet, és egyúttal visszahatnak az észlelési folyamatra. Az érzékelés kezdetén a szenzáció vagy az érzékelés. Az érzékszervek ingereket kapnak. A szenzáció a tényleges észlelés előzetes szakasza. Csak az intellektuális és érzelmi lépések révén tapasztalható meg az érzékelés, nem csupán érezni. A tudatos észlelés az agykéregben zajlik, és néha a limbikus rendszer Az limbikus rendszer megfelel az emberi érzelmek központi helyének. Az, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egy adott felfogáshoz, nagyban eltérhet. A limbikus rendszer irányítja a veleszületett és megszerzett emberi magatartást, és a motiváció, a hajtóerő és az érzelmek, például a félelem, a düh, az öröm és a nemtetszés eredetének a helyének tekintik. A limbikus rendszer tartalmazza az egészet tanulás egy ember tapasztalata. Az a tény, hogy két ember másképp érzékeli a helyzeteket, ennek a kapcsolatnak köszönhető. A felfogást a limbikus rendszer szubjektíven és az egyéni korábbi tapasztalatok alapján értékeli. Ezek az értékelési folyamatok bizonyos tapasztalatokat eredményeznek a felfogottakról. Ez a tapasztalat megkülönbözteti az érzékelést az érzéstől, amely kizárólag a szervek elsődleges érzékszervi benyomásának felel meg.
Funkció és feladat
Az érzékelés szenzációja az észlelés összessége, levonva az intellektuális és érzelmi feldolgozás folyamatait. Kevés dolog befolyásolja az embereket tudat alatt olyan erősen, mint a limbikus rendszer érzelmi utasításai. A limbikus rendszer lényegében részt vesz az észlelési folyamatokban, és így például gondoskodik az érzékszervekből származó információk kiválasztásáról, feldolgozásáról, értékeléséről és tárolásáról. Számtalan inger áramlik folyamatosan az emberbe. Tól agyszempontjából ezek az ingerek hatalmas mennyiségű információt jelentenek. Az a tény, hogy az ember ennek ellenére kiszűri az információk rengetegéből azokat az ingereket, amelyek jelenleg relevánsak és alkalmasak a lelkiállapotra, részben a limbikus rendszernek köszönhető. A limbikus rendszer bizonyos ingereket kedvez és elutasít. Elsősorban azokat az információkat részesítik előnyben, amelyek érzelmi tartalommal bírnak. Az érzelmek stimulálják a limbikus rendszert. Az érzelmi képhez kapcsolódó összes inger könnyebben behatol a szűrőbe, és így hamarabb eljut a tudatig. Az észlelés képessége fontos kulcsa az észlelt érzelmi érzelem részvételének értelme. A percepció érzelmi tartalma különös szerepet játszik a szaglási rendszerrel kapcsolatban, felelős az érzékért szag. A szaglás érzékelésének néha a legerősebb érzelmi összetevője van. A bulbus olfactorius a stria lateralison keresztül kapcsolódik az amygdalához. A szagingerek így eljutnak az oldalirányba hypothalamus, bazális homloklebenyés az orbitofrontális kéreg. Néhány előrejelzés a szaglógumót és a szeptumot célozza meg. Ez utóbbi áramkörön belül keletkezik szagérzet. Az észlelt szagok érzelmi összetevője elsősorban az amygdalától függ, amely közvetíti az érzéseket. A szaglórendszer az egyetlen percepciós rendszer, amely közvetlenül az érzelmek központjába vetül, és emiatt az összes érzelmi érzékszervi rendszernek tekinthető. Végül azonban az érzelem tartalma és ezáltal az észlelés tapasztalata is alapvető szerepet játszik az összes többi percepciós rendszerben. Például az érzelmi kapcsolattal rendelkező ingerinformációk könnyebben feldolgozhatók és megjegyezhetők. Az ilyen információk kifejezetten szemantikai formában tárolhatók emlékezet és ugyanakkor implicit módon az epizodikus memóriában.Az érzelmi és intellektuális tartalom megkülönbözteti az észlelést, mint minden folyamatának termékét, a kezdeti szenzációtól, amely kizárólag a neuroanatómiai perceptuális struktúrák elsődleges és így nyers érzékszervi benyomásának felel meg. Az érzékelés szenzációja gyakorlatilag az észlelési lánc első lépése. Csak akkor hasonlítják össze a jelenlegi érzékszervi benyomást az előre tárolt információkkal, dolgozzák fel, osztályozzák és értelmezik.
Betegségek és panaszok
Az érzékelési szenzációnak klinikai jelentősége van elsősorban akkor, ha rendellenességeknek van kitéve. Ebben az összefüggésben az ilyen zavarok kizárólag az elsődleges érzékszervek rendellenességeire vonatkoznak. Például a receptorok hibásak vagy korlátozott funkciójúak lehetnek a mutációk után. A receptorhibák zavart primer érzékszervi benyomást eredményeznek az érzékszerven. Egy ilyen jelenségben nemcsak az érzékelés szenzációja, mint az észlelési lánc első lépése zavart. A következő lépések néha nem történhetnek meg, mert az érzékszervi benyomás egyáltalán nem kerül feldolgozásra, és így nem vezet az észlelés élményéhez. A vizuális rendszer érzékszervi észlelése kóros, például ha a retina degenerálódik, és így nem állnak rendelkezésre fotoreceptorok a vizuális érzékeléshez. Az érzékszervi zavarok érinthetik az érintés érzetét is, majd gyakran észrevehetővé válhatnak az érzés hiánya formájában, bizsergés vagy zsibbadás formájában. Az ilyen típusú szenzoros rendellenességek nem magukhoz a receptorokhoz kapcsolódnak, hanem az afferens idegpályák hibáihoz agy. Az észleléssel kapcsolatban végső soron mindig érzékszervi rendellenességekről beszélhetünk, amikor az észlelési rendellenesség oka az agyon kívül, tehát az észlelés feldolgozási eljárásai előtt keresendő. Így az érzékelés valódi szenzoros rendellenességeit főként a neuroanatómiai érzékszervek betegségei vagy sérülései okozzák, és ezek idegrendszeri kapcsolatai a központi idegrendszer.
