Ha a gyermekeknek problémái vannak a mozgások összehangolásával, dyspraxiában szenvedhetnek. Ez egy egész életen át tartó rendellenesség tanulás hogyan kell mozogni. Az okokat nem lehet kezelni; azonban célzott terápia a beavatkozások jelentősen javíthatják a betegek bruttó és finom motorikus képességeit.
Mi a dyspraxia?
A dyspraxia egy életen át tartó összehangolás és fejlődési rendellenesség, más néven esetlen gyermek szindróma. Az összes gyermek körülbelül nyolc-tíz százaléka szenved a rendellenességtől. A fiúkat gyakrabban érinti, mint a lányokat. A diszpraxiás betegeknek problémái vannak a mozgások és cselekvések beillesztésében
vagy nem képesek az ilyen cselekvéseket célorientáltan megtervezni. Ennek eredményeként nem egyszerűen azt tehetik, amit szeretnének. Minden feladatot lépésről lépésre át kell gondolni, hogy az elejétől a végéig eljusson. Például, ha egy diszpraxiás gyermek meg akarja kötözni a cipőfűzőjét, először pontosan tudnia kell, hogy néz ki a cipőfűző megkötve.
Okok
Tervezett és előrelátó cselekvés ugyanolyan szükséges minden mozgáshoz, mint a működő motorikus képességek. Diszpraxiás gyermekeknél ez azonban nem működik automatikusan. Éppen ellenkezőleg, minden mozdulatra el kell gondolkodniuk előre. Képességük a mozgássorozatok megtervezésére egyértelműen korlátozott, ami motoros nehézségeket eredményez. A dyspraxia pontos okait még nem ismerjük teljesen, ezért azokat tovább kell vizsgálni. Az egyetlen bizonyosság az, hogy a agy. Lehetséges, hogy a rendellenesség az éretlen idegsejtek fejlődésének eredménye. Gyakran része a rokonok folytonosságának összehangolás és fejlődési rendellenességek. Például a dyspraxia gyakran együtt fordul elő autizmus, ADHD, Asperger-szindróma, diszlexiavagy diszkalkulia.
Tünetek, panaszok és jelek
A dyspraxia durva és finom motoros rendellenességekben nyilvánul meg. Az érintett gyermekeknek nehéz megtanulni és megtervezni a mozgásokat és a cselekedeteket. Vagyis nem tudnak bizonyos mozgásszekvenciákat tárolni és szükség esetén felidézni. Továbbá nehézségeik vannak a karok és lábak egyidejű mozgatásával. Ennek következtében nehezen tudnak olyan tevékenységeket végezni, amelyeket az azonos korú gyermekek általában végeznek. Ide tartozik a cipőfűző megkötése, a labda elkapása vagy a torony építése fatuskókból. További tünetek a csúszó arcvonások és az egyes végtagok ellenőrizetlen mozgása. Az iskolában a dyspraxia gyakran formájában jelentkezik diszlexia. A számok és a betűk összetévesztve. 18-ból 81 lesz, 6-ból 9 vagy b-ből p. Ezenkívül az érintett gyermekeknek problémái vannak a töltőtoll tartásával és egyidejű írásával. Ezenkívül nehézségek vannak a formákkal, a hosszúsággal, a méretekkel, az irányokkal és a térbeli kapcsolatokkal kapcsolatban.
Diagnózis és progresszió
A dyspraxiával diagnosztizált gyermekek nem képesek megtanulni a mozgásszekvenciákat. Kiemelkednek a koordinálatlan kézmozdulatok és mozdulatok miatt. Bizonyos dolgok megtanulása is jelentősen tovább tart. A mindennapi feladatok, például a reggeli öltözködés, gyakran lehetetlenek ezeknek a betegeknek. Ezenkívül az osztálytársak gyakran ugratják az iskolai órákat. A diszpraxiás betegeket osztálytársai kevésbé intelligensnek és lassabbnak tartják. Ennek eredményeként a hosszú távú zaklatás erősen befolyásolhatja a gyermek pszichéjét. Továbbá, depresszió a társadalmi környezetben bekövetkező folyamatos kudarc vagy megértés hiánya miatt fordulhat elő. Mivel a dyspraxia egy életen át tart, a korai diagnózis rendkívül jelentős. Csak így lehet a tüneteket sikeresen javítani.
Szövődmények
A dyspraxia miatt a gyermekek szövődményeket tapasztalnak a mozgásmintákban. Ezeket általában nem tanulják meg megfelelően. Ha a dyspraxiát nem kezelik, életveszélyes állapotok alakulhatnak ki, ha a gyermek nem képes bizonyos mozgásokat végrehajtani. A rendellenesség rendkívül korlátozó lehet a gyermek mindennapi életében. Bizonyos cselekvéseket általában nem lehet megtervezni vagy célirányosan végrehajtani. Társadalmi nehézségek és koncentráció problémák jelentkeznek. Gyakran a gyerekek nem tudják követni az iskolában zajló eseményeket, és nem tudják helyesen felmérni a veszélyes helyzeteket. Ez lehet vezet súlyos sérülésekig. Bizonyos esetekben ellenőrizetlen mozgások is előfordulnak, amelyek vezet a zaklatáshoz. Ezenkívül a mindennapi életet megnehezíti az olvasási és a helyesírási fogyatékosság miatt. Hasonlóképpen, a formákat és a hosszúságokat nem lehet helyesen felismerni és hozzárendelni, ami nagyban akadályozza tanulás siker. A korlátozott motorikus képességek is vezet az evés és ivás nehézségei, így a gyerekek más emberek segítségétől függenek. A kezelés elsősorban azokra a szövődményekre irányul, amelyek megnehezítik a mindennapi életet, hogy a beteg felnőttként egyedül élhessen. Ez azonban nem minden esetben lehetséges.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Mivel dyspraxia esetén nincs öngyógyítás, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Minél korábban kezelik a betegséget, annál nagyobb a valószínűsége a beteg pozitív lefolyásának. Rendszerint az orvossal kell konzultálni, amikor az érintett panaszokat mutat be összehangolás. A bizonytalan járás vagy az egyszerű mozgásokkal járó nehézségek szintén dyspraxiára utalhatnak, ezért ezeket meg kell vizsgálni. Az érintettek többségének problémái vannak a finommotorikus és a durva motorikus képességekkel is, ezért ezekhez a panaszokhoz is orvoshoz kell fordulni. Különösen gyermekeknél korai diagnózis szükséges. Ezenkívül az olvasás és írás panaszai diszpraxiára is utalhatnak, így a gyermeknek különleges támogatásra van szüksége az életében. Ha az érintett személy zaklatásban vagy ugratásban szenved, pszichológiai ellátást kell indítani. Magát a diagnózist gyermekorvos teheti meg. A további kezelést azonban különböző terápiák segítségével hajtják végre az adott szakembereknél. A beteg várható élettartamát általában nem befolyásolja a dyspraxia.
Kezelés és terápia
Diszpraxia gyanúja esetén az illetékes gyermekorvos először a gyermek kórtörténetét veszi fel. Ez lehetővé teszi a szomatikus és neurológiai károsodások kizárását. Ezt követi a beteg mindennapi életben való megbirkózásának nehézségei. A dyspraxia okait még nem lehet kezelni. Ehelyett az érintett gyermekek szülei megpróbálhatják javítani utódaik teljes és finom motoros koordinációját. Módszerei foglalkozásterápia, fizikoterápia vagy motopedika használható erre a célra. Ban ben terápia, a gyerekek irányítással végeznek specifikus mozgássorozatokat, és így nagyobb önbizalmat szereznek. A betegség mértékétől függően beszédterápia szintén szükség lehet. Célzott szóbeli terápia megoldhatja például az evéssel és ivással kapcsolatos problémákat. Ezenkívül az érintett betegek szüleinek gondoskodniuk kell a folyamatos napi rutinról. Minden napnak világos felépítésűnek kell lennie, és erősen hasonlítania kell az előzőre. Sok gyermek hasznosnak találja, ha szülei este másnap készülnek velük. Például elkészíthetik a reggelit és együtt választhatnak ruhákat. Ezenkívül a szülőknek külön ösztönzést és támogatást kell nyújtaniuk gyermekük számára. Ehhez türelem, érdekérvényesítés, dicséret, megértés és empátia kell. Együtt kellene beszél a gyermeknek a rendellenességről. Ez gyakran nagy megkönnyebbüléshez vezet mindkét oldalon. Ezzel szemben a gyermek nem megfelelő megrovása gyakran súlyos önbizalomhiányhoz vezet.
Kitekintés és előrejelzés
A dyspraxia a jelenlegi tudományos ismeretek szerint nem tekinthető gyógyíthatónak. Mivel a betegség okait a mai napig nem lehet átfogóan tisztázni, nincs olyan terápiás módszer, amely a dyspraxia gyógyulásához vezetne. Mindazonáltal, egy jó és egyedi kezelési terv mellett, jelentős javulás érhető el a betegben Egészség elérhető. A fizikoterápia szintén foglalkozásterápia, a mozgásszekvenciák lehetőségeit speciálisan képzik és fejlesztik. Az érintett személy megtanulja, hogyan kell megbirkózni a mindennapi élettel a meglévő korlátozásokkal. Egyes tünetek azonban minden erőfeszítés ellenére életen át maradnak. Ennek ellenére jó életmód lehetséges a megtanult motoros képességekkel. A jólét attól függ, hogy a beteg miként kezeli a betegséget a mindennapi életben. Ha az érintett személynek sikerül jól alkalmazkodnia a dyspraxiához, akkor a teljes élet lehetővé válik. Ha további betegségek fordulnak elő, a prognózis romlik. Különösen pszichés rendellenességek vagy mentális rendellenességek esetén feszültség, felismerhető a megtanult motoros készségek lefelé irányuló fejlődése. Ha a psziché stabilizálódik, és a beteg gondoskodó és megértő környezetben él, akkor a tünetek enyhülhetnek. Ha az önbizalomhiány leküzdhető és az alapvetően optimista élethez való alapvető hozzáállás fenntartható, a tünetek általában javulnak.
Megelőzés
A jelenlegi ismeretek szerint vannak ilyenek kockázati tényezők amelyek elősegítik a dyspraxiát. Ide tartoznak a terhesség és a szülés, például a növekedés retardáció a születendő gyermek, fertőzések terhesség alatt, alacsony születési súly, vagy koraszülés. Ennek megfelelően a terhes nőknek kiegyensúlyozottan kell étkezniük diéta és általában nagyon egészséges életmódot tartanak fenn.
Utókezelés
A intézkedések és az utógondozás lehetőségei általában nagyon korlátozottak a dyspraxiában. Mindenekelőtt az érintett személy átfogó vizsgálattól függ, amelynek korai szakaszban kell megtörténnie. Csak a dyspraxia korai diagnózisa akadályozhatja meg a gyermek fejlődésében jelentkező további panaszokat vagy rendellenességeket. Minél korábban észlelik a betegséget, annál jobb a további lefolyás. Ezért a szülőknek a betegség első jeleinek és tüneteinek megjelenésekor orvoshoz kell fordulniuk, hogy megakadályozzák a tünetek súlyosbodását. A dyspraxia kezelését általában terápiával vagy intézkedések of fizikoterápia. Ez nem vezet további komplikációkhoz. A szülők is megismételhetnek néhány gyakorlatot ezekből a terápiákból a gyermekkel otthon, és így továbbra is enyhítik a tüneteket. Gyakran szükség van a szülők vagy más rokonok intenzív terápiájára és gondozására. A gyermekkel folytatott intenzív és szeretetteljes beszélgetések szintén nagyon hasznosak. A szülők kapcsolatba léphetnek más diszpraxiában szenvedőkkel is, mivel ez gyakran információcseréhez vezet. Általános szabály, hogy ez a betegség nem csökkenti a gyermek várható élettartamát.
Mit tehetsz te magad
A dyspraxia nem gyógyítható, de a legsúlyosabb motoros eltéréseket az érintett gyermekek célzott támogatásával lehet korrigálni. Ehhez azonban aktív részvételre van szükség. Ez viszont csak az önértékelésük erősítésével érhető el. Gyakran azonban az érintettek önbizalma nagyon korlátozott, ami megakadályozza a motoros képességek pozitív fejlődését. Ha a gyermeknek hosszabb ideig tart a házi feladata, mindig rosszul teljesít a sportban, nehézségei vannak a térbeli tájékozódással vagy nem tudja összehangolni a mozgását, akkor különösen fontos, hogy először kényelmet nyújtson neki. Ez megteremti az előfeltételt ahhoz, hogy stratégiákat dolgozzanak ki vele a teljesítményének javítására. Mivel a dyspraxiában szenvedők információ-feldolgozási folyamata eltér a legtöbb emberétől, más tanulás stratégiákat kell alkalmazni a durva és finom motorikus képességek fejlesztésére. Ezeknek a stratégiáknak a segítségével a motoros készségek jelentős javulása lehetséges. A teljesítmény bármilyen javulását dicsérettel és érdekképviselettel kell jutalmazni, mivel csak így lehet stabilizálni. Ebben az összefüggésben kontraproduktív lenne az állandó szemrehányás és türelmetlenség. Mindenekelőtt a gyermekkel kell beszélni a gyengeségeiről, ugyanakkor éreztetni kell vele, hogy bár nem tud segíteni, a javulás lehetséges.
