Okok
Depresszió sok oka lehet. A szerotonin „hangulati hormonnak” is nevezik, mert kellően magas koncentrációja van a agy elnyomja a félelmet, bánatot, agressziót és egyéb negatív érzéseket, és nyugalmat és derűt eredményez. A szerotonin szintén fontos a szabályozott alvás-ébrenlét ritmusához.
Néhány depresszió a betegek hiánya szerotonin vagy a szerotonin anyagcseréjének vagy jelátviteli útjának zavara azonosítható a tünetek okaként. Az ilyen rendellenességek öröklődhetnek, ami többek között a betegség családi kórtörténetét magyarázza. Különböző vizsgálatok képesek mesterséges szerotoninhiányt kiváltani állatmodellekben, ezáltal depressziós tüneteket okozva és bizonyítva a szerotonin szerepét depresszió.
Így kifejlesztettek olyan gyógyszereket, amelyek növelik a szerotonin koncentrációját, és mára szilárdan megalapozottak a depresszió terápiájában. Mivel azonban ennek a hírvivő anyagnak sok funkciója van, sok közülük az Interneten kívül is agy (például a gyomor-bél traktusban) ezek a gyógyszerek tipikus mellékhatásaikhoz vezetnek. A vitaminhiány kimerültséghez és fáradtsághoz vezethet, ami szintén csökkenti a motivációt és a lendületet azáltal, hogy rontja az általános helyzetet feltétel.
Ha már létezik depresszió, az súlyosbodhat. Ugyanakkor a vitaminhiány nem elegendő a depressziós epizód egyetlen kiváltó okaként, csak a vitaminok önmagában nem képes gyógyítani a depressziót. Ennek ellenére elegendő mennyiségű tápanyagot kell biztosítani kiegészítés a depressziós terápia a lehetséges negatív hatások megelőzése érdekében.
A tabletta hangulatra gyakorolt hatása gyakori mellékhatás, amelyet a betegtájékoztató tartalmaz. Hormonális fogamzásgátlók nem szabad a depresszió egyedüli kiváltójának tekinteni, de ha más kockázati tényezők is jelen vannak, elősegíthetik a depresszió kialakulását és súlyosbíthatják a meglévő tüneteket. A depressziós betegek ezért nem szedhetik a tablettát.
Depresszió és a kiégés szindróma gyakran kéz a kézben járnak, de nem ugyanazok. A kiégés mindig egy adott környezetben, például a munkahelyen történik. A betegek túlterheltnek és teljesítőképtelennek érzik magukat, a megterhelés fokozatosan jelentkezik, és kezdetben nem veszik észre.
A depresszió ettől független, és az egész mindennapi életet lefedi, a betegek túlterheltnek és munkaképtelennek érzik magukat még a munkán kívül is, és a tünetek hirtelen jelentkezhetnek. A kiégés depressziót válthat ki, ha a megterhelés olyan hatalmas, hogy az az élet más területeire is kihat. A depresszió kiégést is kiválthat, ha a beteg munkája és teljesítménye szenved a tüneteitől.
A depresszió és a kiégés tehát kölcsönösen függhet egymástól, és erősítheti egymást, de nem azonosak és sok betegben önállóan fordulnak elő. A két klinikai kép közötti szoros kapcsolat az orvosok előtt ismert, és a kezelés során figyelembe kell venni annak érdekében, hogy megakadályozzák a másik tünet kialakulását, vagy mindkettőt egyszerre kezeljék. A depresszió alapvetően nem a genetikai anyag betegsége, vagyis nincs egyetlen olyan hiba sem, amely beépült a genetikai anyagba, és pontosan ehhez a betegséghez vezet, pontosan ezeknél a tüneteknél.
Ennek ellenére kapcsolat gyanúja merül fel a szülők és nagyszülők által átadott genetikai anyag és a depresszió előfordulása között. Meghatározó szerepet tulajdonítanak a agy (például szerotonin, dopamin és noradrenalin), amelyek különböző eloszlásokban fordulhatnak elő és fontos szerepet játszhatnak a depresszió kialakulásában. Gyanítható, hogy mind a genetikai anyag, mind a stressz befolyásolja az idegsejtek kialakulását és hálózatba lépését, és ezáltal kiválthatja a depressziót.
Azonban még ez a kapcsolat még nem bizonyított megalapozottan tudományos szempontból. A depresszió valószínűsége nagyobb, ha egy vagy több családtagja szenved. Ez a kapcsolat azonban nemcsak önmagában a depressziók, hanem számos pszichológiai betegség között is fennáll.
Mindazonáltal nem feltétlenül érinti minden olyan személyt, akinek családi kórtörténetében depresszió van. A környezeti tényezők, a saját társadalmi hálózata, a kialakuló élet eseményei és a stresszel való megbirkózás alapvető képessége (más néven rugalmasság) döntő befolyással lehetnek arra, hogy depresszió alakul ki, mikor és milyen mértékben. Valószínű az összefüggés a veszteségek és a problémás életkörülmények, valamint a depresszió kialakulása között.
Ezenkívül fontos szerepet játszik a szilárd, egészséges, partnerszerű kapcsolat megléte vagy hiánya, amely bizonyos mértékig védő tényezőként működhet a depresszió bekövetkezése ellen. A depresszió befolyásolhatja az addiktív szerek használatát is, gyakran kedvezőtlen módon. Néha a fokozott alkoholfogyasztás a depressziós hangulat első vagy egyetlen jele.
Mivel sok depressziós ember gyakran olyan gondolatok spiráljában találja magát, amely elfoglalhatja az egész tudatát anélkül, hogy kielégítő eredményhez vezetne, és ami csak tovább nyomasztja őket, gyakran arra törekszenek, hogy „elfelejtsék a palackot”. Az alkohol nem feltétlenül tűnik számukra megoldásnak problémáikra, de válhat kiútként a rossz hangulatból vagy a betegségek elől. Ezenkívül az alkohol hangulatjavító hatással van azáltal, hogy befolyásolja az agy idegsejtjeit.
Az alkoholfogyasztás felszabadul dopamin, amely fontos szerepet játszik az agy jutalomreakciójában. Ezáltal a beteg jobban érzi magát alkoholfogyasztás után, ami arra ösztönzi, hogy folytassa az alkoholfogyasztást, nehogy újra belemerüljön a rossz hangulatba. Ez a kapcsolat fontos szerepet játszik az alkohol, a hasonló hatású gyógyszerek és a depresszió kölcsönhatásában.
Az alkoholfogyasztás és a depresszió erősítik egymást. A depressziós emberek gyakrabban veszik igénybe az alkoholt, mint a nem depressziós emberek, mert a mérgezés rövid időre elnyomja a tüneteket és enyhíti a betegeket. Hosszú távon azonban ez súlyosbítja a depressziót, mivel az alkohol méreg a test és a psziché számára, és rontja a Egészség. Alkoholizmus és más függőségek az eredmény.
