Mivel ez egy olyan betegség, amely általában nem gyógyul meg, ezért a tünetek kezelésére kerül a fő hangsúly. A fizioterápia szintén jó módszer a spondylolysis előrehaladásának megakadályozására spondylolisthesis (spondylolisthesis). A következetes stabilizáló edzés rendkívül fontos a gerinc testtartásának javításához és korrekciójához. Az izomzatnak meg kell tanulnia kompenzálni a csigolyaközi instabilitást ízületek.
Gyakorlatok meglévő spondilolízissel
Csigolyánk ízületek stabilizálják az ízületekhez közeli, önkényesen nem irányítható, nagyon kicsi izmok, az úgynevezett autochton hátizmok. Ezeket konkrétan kiképezni nem olyan egyszerű, mert nem tudjuk önkényesen megfeszíteni őket. Azonban intenzív, stabilizáló képzéssel foglalkozhatunk velük és megerősíthetjük őket.
Erre a magizmokat erősítő gyakorlatok ideálisak. A gyakorlatok széles skálája elvégezhető, és változatos edzésterv lehetséges. Miután a beteg megtanulta a gyakorlatok helyes és ellenőrzött végrehajtását, a stabilitás növelésére szolgáló gyakorlatok szinte minden gyakorlatba beépíthetők.
1. alsókar tartó Fontos változat A súlyváltásokat vagy a tartóoszlop emelését mindig koncentráltan kell végrehajtani. Először lassú és ellenőrzött mozgásokat hajtanak végre, amíg a beteg biztonságosan stabilizálni tudja a helyzetét. Ezután a sebesség és ezáltal a nehézség növelhető.
Ha a gyakorlat tisztátalanná válik, vissza kell lépni egy könnyebb variáció felé. 2. áthidalás 3. alapfeszültség a térdhajlás során Alapvetően ugyanez vonatkozik minden gyakorlatra: a szám és az időtartam előtti technika. A gyakorlatokat naponta kétszer lehet elvégezni.
A hangsúly a minőségen van. A edzésterv egyénileg kell a beteghez szabni, és a helytelen, esetleg káros teljesítmény elérése érdekében terapeutával meg kell ismertetni a testtartást és a gyakorlatokat. A spondylolysis kezelésében is van értelme integrálni a célzott képzést a hasizmok testhelyzet-korrekciót kell végezni a káros stressz elkerülése érdekében a mindennapi életben.
További jó gyakorlatok az ágyéki gerincnél a törzsfeszültségért a cikkekben találhatók:
- A alsókar a támogatás különösen alkalmas a spondylolysis elleni edzésre. A beteg a padlón fekvő alkarján nyugszik, lábát meghajlítja és a lábujjait egyenesbe teszi. Könyökét a válla alá helyezi, és az alkar párhuzamosan fekszik egymással a padlón.
A beteg most felemeli a testet úgy, hogy a lábak, a fenék, a gerinc és a fej egyenes vonalat alkotnak. A tekintet átlósan lefelé mutat, a nyaki gerinc kifeszül.
- A spondilolízis során most rendkívül fontos annak biztosítása, hogy a beteg ne essen az üreges hátba. Ehhez a törzsi izmai biztosan működnek.
Még tovább aktivizálhatja őket azzal, hogy megpróbálja kinyújtani magát. A sarok hátrafelé tolódik, a fej sokáig előre tolódik. Megpróbálhatja a lapockákat is kissé a gerinc felé húzni, hogy a karok támogassák a beteget, és ne passzívan lógjon a vállában ízületek.
A köldök aktívan húzódik a gerinc felé, hogy az egész hasizmok feszültek. Ennek a feszültségnek különösen a kilégzés során kell észrevennie. A fenék feszes, a medence kissé hátrafelé dől, hogy a szeméremcsont kissé előre és felfelé forog.
Ezt a feszültséget alapfeszültségnek nevezzük, és biztonságosan ellenőrizni kell. A legjobb, ha először a terapeutával gyakoroljuk, hogy a beteg kontrolláltan alkalmazhassa. A pozíció megerőltető és fontos, hogy egy bizonyos ideig biztonságosan tartsa.
A cél az, hogy képesek legyünk az EU-ban maradni alsókar támogatás egy percig. A legjobb, ha lassan növeljük a terhelési fázisokat. A végrehajtási technika előnyben részesíti az időtartamot!
- Ha a testtartás biztonságosan elsajátítható, a gyakorlat meghosszabbítható.
A súly eltolható jobbról a bal könyökre, míg a medence egyenes vonalban marad. A páciens észreveszi, mennyire különböző területei vannak hasizmok a súly eltolása közben aktiválódnak. Az emelésre gondosan és ellenőrzött módon is lehetőség van láb néhány centimétert nyújtva rövid ideig tartsa a levegőben. Itt is fontos, hogy a törzs mozdulatlan maradjon a alkar támogatása.
Az izomzatnak stabilizálnia kell a testtartást.
- Az alapfeszültség áthidalásban is felépíthető. Ebben az esetben a beteg fekvő helyzetben fekszik egy támaszon, a karok lazán szét vannak terítve a test mellett a padlón, a tenyér a mennyezet felé mutat. A térd 90 ° -kal hajlított, a sarok függőleges, a lábak fel vannak húzva.
Most a medence fel van emelve, amíg egy vonalba nem esik a combokkal és a törzzsel. A farizmok megfeszülnek, a hát egyenes marad, a has és a hátizmok is megfeszülnek. Ha a pozíciót biztonságosan tartják, a lábak egymás után emelhetők le a padlóról anélkül, hogy a medence leereszkedne vagy egyik oldalra billenne.
Ezenkívül kis gyors hackelő mozdulatok is elvégezhetők a karokkal, ha függőlegesen nyújtják őket a levegőben. Váltakozó feszültséget kell érezni a csomagtartó izmaiban, miközben a páciens megpróbálja stabilan tartani a helyzetet a kar mozgása ellenére.
- Ilyen gyakorlatok szinte minden kiinduló helyzetben lehetségesek. Például a térdhajlítási kiindulási helyzet különösen nehéz.
A karok kinyújthatók fej magasságú, míg a hát egyenes és stabilizálódott marad. Most a páciens kinyújtott karokkal ismét végezhet apró aprító mozdulatokat, miközben a háta stabil marad. A gerinc fiziológiailag kifeszített és egyenes. A kar mozgása körülbelül 10 másodpercig végezhető, majd szünetet kell tartani. Ez a gyakorlat nagyon nehéz, és csak az edzővel folytatott konzultációt követően hajtható végre jól felkészült és képzett betegekkel.
- Izometrikus gyakorlatok az ágyéki gerinc számára
- Gyakorlatok egy üreges hát ellen
A sorozat összes cikke:
