Diagnózis | Húgyúti fertőzés

Diagnózis

A diagnózis a húgyúti fertőzés több összetevőből áll. Először is a kórtörténet kell venni. Az orvos megkérdezi a tüneteket, hogy meddig léteztek, hogy a húgyúti fertőzés korábban előfordult-e, van-e korábbi betegség, és rendszeresen szednek-e gyógyszert.

Fontos tudni azt is, hogy a húgyúti fertőzés otthon vagy gondozási intézményben (kórházban, idősek otthonában) szerezték. Ezt követi a fizikális vizsgálat összpontosítva az alsó hasra és a vese vidék. Az orvos például megérinti mindkettőt vese öklével ellenőrizni, hogy van-e fájdalom.

Attól függően, hogy a beteg hány éves és morbid, a vér mintát is lehet venni. Egészséges fiatal nőknél az egyszerű húgyúti fertőzésekben szenvedő betegek leggyakoribb csoportja, nincs további vér meg kell venni. Idősebb, pre-beteg betegeknél a vér minta hasznos lehet.

A vért általában vese tároló kopogtató betegektől is veszik fájdalom. A döntő kritérium annak eldöntésére, hogy a hólyag fertőzés van-e vagy nincs-e vizeletvizsgálat, az úgynevezett vizeletállapot. Ezt részletesebben a következő szakaszban fejtjük ki.

A fent említett diagnosztikai intézkedések mellett egy ultrahang vizsga is felhasználható a hólyag vesék és kizárni vizelet-visszatartás. Az otthoni gyors és egyszerű önteszt segítségével megállapíthatja a hólyag fertőzze meg magát. A húgyúti fertőzést általában a háziorvos kezeli.

Széles körű betegségei vannak, amelyeket kezelni tud. A kórházban a legtöbb esetben a belgyógyászok, vagyis a belső betegségek orvosai felelősek a húgyúti fertőzések kezeléséért. Azokban a kórházakban, ahol van urológiai osztály, ez az osztály átvállalhatja a húgyúti fertőzések kezelését is.

A vizelet állapota laboratóriumi vizsgálat a különféle betegségek tisztázására. A vizsgálandó vizelet lehetőleg közepes áramlású vizelet legyen. Ez azt jelenti, hogy wc-be menve először vizeletet kell vizelni, csak a vizeletürítés középső fázisából származó vizeletet gyűjtik össze.

A vizeletet ezután vagy a laboratóriumba küldik, és ott megvizsgálják, vagy gyors tesztet hajtanak végre egy tesztcsíkkal. A vizeletet vörösvértestek jelenlétére vizsgálják (vér a vizeletben = haematuria), fehérvérsejtek (leukocyturia), nitrit, fehérje, cukor és egyéb komponensek. Magas számú fehérvérsejtek a vizeletben úttörő jelentőségű a húgyúti fertőzés diagnosztizálása szempontjából.

A nitrit is gyakran van jelen annyian baktériumok valamint az E. coli nitritet képez. A nitrit hiányzó kimutatása nem zárja ki a húgyúti fertőzés jelenlétét. A húgyúti fertőzések diagnosztizálásán kívül a vizelet állapotát egyéb diagnosztizálására is használják vese betegségek, valamint cukorbetegség mellitus és ritkábban phaeochromocytoma és a máj betegségek.

A kórházakban általában mindig lehetőség van arra, hogy a vizeletvizsgálatokat a laboratórium pontosan értékelje. Ha nincs akut laboratórium, mint például az orvos gyakorlatában, például vizelet tesztcsíkokat használnak alternatívaként. Ez egy műanyag csík, amelyen különböző színű zónák láthatók. Ezek a zónák bizonyos anyagok jelenlétét tesztelik a vizeletben.

A normál vizelet tesztcsíkja a vörösvértestek (vörösvértesteket), fehérvérsejtek (leukociták), nitrit, cukor (glükóz), fehérje, ketonok, pH és urobilinogén. Minden zóna tartalmaz egy olyan indikátort, amely eltérően változtatja a színét a vizsgálandó anyaggal érintkezve. Minél több vizsgálandó anyag van jelen, annál erősebb a színváltozás.

A vizelet tesztcsíkját röviden a vizsgálandó közepes áramú vizeletet tartalmazó tartályban tartják, majd azonnal olvasható. A referencia skála tartalmazza a különböző színváltozások magyarázatát. A vizelet tesztcsíkja hasznos eszköz a kezdeti diagnózis felállításához.

Durván jelzi bizonyos betegségek lehetséges jelenlétét. A csíkteszt azonban nem adhat pontos információt a tesztben található anyagok mennyiségéről. A színváltozás intenzitása csupán a mennyiség durva becslését jelzi.

A pontosabb információk megszerzéséhez pontosabb vizeletvizsgálatra van szükség a laboratóriumban. A gyakorlatban vizelet tesztcsíkokat alkalmaznak (háziorvosok, nőgyógyászok, gyermekorvosok), és a beteg önvizsgálatként is felhasználhatja. Nagyon hasznos eszköz a fent említett intézkedések elsődleges diagnosztikájában, és szükség esetén további vizsgálatokkal kiegészíthetők.