Késői hatások a lépre A sípoló mirigyláz késői hatásai

Késői hatások a lépre

A Pfeifferschem mirigyben szenvedő emberek nagyon kis részével láz, a lép felszakadhat. A lép mint nyirok a betegség reaktív módon megnagyobbodhat. A pontos méretet a ultrahang. A betegség második vagy harmadik hetében a szakadás veszélye a legnagyobb, mivel a beteg jobban érzi magát, és újra megkezdi tevékenységét. Ha a lép megrepedt és véglegesen károsodott vagy el kellett távolítani, ez azt jelenti, hogy ez a beteg hajlamosabb bizonyos kórokozókra.

Késői hatások az agyra

A mirigy súlyos eseteiben láz, a központi idegrendszer érintett lehet. Ez megnyilvánulhat rohamok új előfordulásával, Guillain-Barré szindrómával, Bell-szindrómával, myelitisszel, agyvelőgyulladás, agyhártyagyulladás vagy agyi idegbénulás. Visszafordíthatatlan károsodás a idegrendszer Ezen tünetek egyike a betegség elmúltával is maradandó károsodást okozhat. Hegszövet a agy továbbra is görcsöket okozhat, fennmaradhat az esetleges bénulás és az agy gyulladásos folyamatai maradandó károsodást okozhatnak a hallásban, a kognícióban vagy a látásban.

Késői hatások az immunrendszerre

Mivel a fütyülő mirigy kórokozói láz közvetlenül megtámadják az emberi test immunsejtjeit, szaporodnak ott és ott is maradnak a betegség után is, egy egész életen át tartó kitartásról beszélhetünk a testben. Ha a immunrendszer sértetlen marad, képes szabályozni a B-limfociták vírusát. Ha a immunrendszer más tényezők károsítják, például HIV-fertőzés esetén a vírus újraaktiválható. Azt is megállapították, hogy az Epstein Barr vírus gyengítheti a immunrendszer és Afrika vagy Ázsia egyes területein bizonyos típusú rák ezzel összefüggésben gyakrabban fordulhat elő.

A fáradtság, mint késői következmény

A Pfeiffer-féle mirigyláz tipikus lefolyására jellemző a rendkívül erős fáradtság a betegség ideje alatt. Bizonyos esetekben ez a kifejezett fizikai gyengeség a betegség egyéb tüneteinek gyógyulása után is fennmaradhat. A betegek leírják a feltétel fáradtság jellemzi mindvégig, ami még ágynyugalom mellett sem javul. Különösen az alvást nem érzékelik pihentetőnek, és a hétköznapi mindennapi tevékenységek a szokásosnál nagyobb erőfeszítéseket igényelnek. Ennek a tünetnek eddig semmilyen szerves okát nem találták.