Mikor nem szabad kötőszöveti masszázst végezni?
Elvileg a kötőszöveti masszázs mellékhatásoktól mentes, de bizonyos betegségek esetén kerülni kell. Azok az ellenjavallatok vagy betegségek, amelyeknél a kötőszöveti masszázs használata előtt konzultálni kell kezelőorvosával
- Akut gyulladásos folyamatok
- Szív-és érrendszeri betegségek
- Rákbetegségek
- Akut asztmás roham
- Lázas betegségek
- Érrendszeri betegségek
- Fokozott vérzési hajlam
- Akut sérülések vagy nyílt sebek
Terápiás eljárás
A kezelés körülbelül 10-30 percet vesz igénybe, és hetente kétszer-háromszor végezzük. A nagyobb hatékonyság érdekében azonban az első kezeléseknek hosszabb ideig kell tartaniuk. A legjobb hatás elérése érdekében a betegnek 30 perces pihenőidőt kell kapnia a kezelés után.
Általános szabály, hogy a kötőszöveti masszázs az úgynevezett kis felhalmozódással kezdődik a hátsó alsó szakasz területén (keresztcsont). A masszázs a hát felső részén végződik. Még akkor is, ha a feszült terület főleg egy adott területet vagy szervet érint, a kezelésnek mindig a teljes hátat kell magában foglalnia, mivel az egyes szervrendszerek kapcsolódnak egymáshoz, és így befolyásolhatják egymást.
A masszázst elsősorban a karika és a középső végzi ujj egy ütés és húzó technika. A bőrre, a bőr alatti szövetekre és a fasciális szövetekre utal. A terapeuta különböző technikákat alkalmazhat.
A „lapos technikában” a bőr alatti szövetet laposan mozgatják thumbs és ujjbeggyel. A „bőrtechnikának” viszont felületi hatása van, ha a bőr felületes eltolódási rétegén dolgozik. A „szubkután technika” erősebb húzást igényel.
A technika a leghatékonyabb, minél nagyobb az alkalmazott feszültség. Végül van egy „fascia technika” (fascia = vastag réteg kötőszöveti körülvevő izmok vagy teljes testrészek), amelyekben a terapeuta az ujjheggyel felakasztja a fascia széleit. A többi technika egészéhez képest a legerősebb húzás a fascia technikában rejlik.
A kötőszöveti masszázs története
A kötőszöveti masszázs véletlenül fedezte fel és fejlesztette ki 1929-ben Elisabeth Dicke (1884-1952) német gyógytornász. A medence fájdalmas területeinek kezelésével véletlenül felfedezte saját testén, hogy a kezelés hatással van a vér keringés a lábain kívül a helyi fájdalom megkönnyebbülés. Igaza van láb akkor keringési rendellenességben szenvedett, és valószínűleg hamarosan amputálni kellett volna.
Három hónapos kezelés után azonban a tünetek teljesen alábbhagytak. Meggyőződve a sikeréről, új megállapításait betegén tesztelte, és hasonló eredményeket ért el. Hede Teirich-Leube (1903-1979) gyógytornász és orvos mellett Elisabeth Dicke tovább fejlesztette technikáját.
A kötőszöveti masszázs klinikailag vizsgálták a Freiburgi Egyetemen. Végül a két gyógytornász kiadott egy könyvet közös munkájukról. 1950-től ez az új módszer viszonylag gyorsan elterjedt, azóta gyógytornászok és orvosok is alkalmazzák.
