Veseinfarktus kezelése Veseinfarktus - veszélyes vagy gyógyítható?

Veseinfarktus kezelése

A veseinfarktust a lehető leghamarabb kezelni kell, hogy elkerülhetők legyenek a nem megfelelő oxigénellátás következményei vese. Azonnali intézkedésként akut veseinfarktusban szenvedőket alkalmaznak heparin (5,000–10,000 XNUMX NE, nemzetközi egységek). Ez antikoaguláns a további megelőzés érdekében vér vérrögképződés és a meglévők feloldása.

Ha mindkét vese érintett, dialízis szükség lehet, ebben az esetben a vese funkció helyébe egy eszköz lép. Ha az alvadék nem oldható fel Herapinnal, fontolóra vehető a műtét vagy a lízis terápia. A káros embólia vagy trombus műtéti úton eltávolítható. A lízis terápia magában foglalja a katéter behelyezését a vese és egy gyógyszer beadása az alvadék felbomlásához. A lízisterápia gyakran használja az urokináz enzimet vagy az rtPA (rekombináns szöveti plazminogén aktivátor) hatóanyagot, azaz olyan anyagokat, amelyek feloldják a vér alvadék természetes módon.

A megfelelő táplálkozás veseinfarktus után

A veseinfarktus után a táplálkozást az alapbetegség és az infarktus következményei határozzák meg. Akut veseelégtelenség esetén a folyadékbevitel fontos szempont, és azt meg kell beszélni a kezelőorvossal. A diéta kifejezetten csökkentenie kell a vizeletben lévő anyagok mennyiségét a vér, normalizálni vérnyomás és öblítse ki a vízvisszatartást.

Túl sok fehérje van a diéta megterhelheti a vesét, míg a fehérje nélkül való fellépés lelassítja a vese gyengeségének előrehaladását. A vese gyengeségének súlyosságától függően az étel fehérjetartalmát módosítani kell; összességében a diéta mindig alacsony fehérjetartalma legyen. Azt is meg kell beszélni az orvossal, hogy mennyi sót lehet bevenni.

A túl sok só negatívan befolyásolhatja vérnyomás, de a sótól való tartózkodás akár a vesefunkciót is ronthatja. Ezért fontos a sóbevitelt az egyéni helyzethez igazítani. Elvileg a veseinfarktus után az alacsony fehérjetartalmú étrend pozitív a prognózis szempontjából. A veseinfarktus következményei különbözőek lehetnek, ezért az étrendet egyénileg kell megbeszélni a kezelőorvossal.