Tünetek | Inkontinencia sürgetése

Tünetek

Emberek, akik szenvednek inkontinencia sürgetése jellemzően kifejezettet írnak le vizelési inger. Ezenkívül a betegség folyamán visszatérő akaratlan vizeletvesztés lép fel. Szenvedő személyek inkontinencia sürgetése általában jelentősen megnövekedett vizelési gyakoriságot észlel.

A betegség súlyosságától függően az érintettek arról számolnak be, hogy naponta több mint nyolcszor kell WC-re menniük. Azonban csak a legkevesebb vizelet ürülhet ki minden alkalommal, amikor WC-re megy. Gyakran a vizelet már elvész, mielőtt WC-re megy. Továbbá megfigyelhető, hogy az emberek inkontinencia sürgetése gyakran szenvednek az éjszakai vizelési inger.

A klasszikus késztetés inkontinencia a betegnek éjszakánként többször kell ellátogatnia a WC-be. Ezt a jelenséget általában „nokturiának” nevezik. Idősebb betegeknél éjszaka vizelési inger különösen problémás lehet. Ennek oka az a tény, hogy az idős emberek gyakran korlátozottan ébren vannak az éjszakai vizelési inger miatt. A WC-be vezető úton emiatt gyakran messzemenő következményekkel járó esések fordulhatnak elő.

Diagnózis

A különböző formái miatt vizelettartási nehézség, a megfelelő kezelést csak részletes orvosi diagnózis után lehet megkezdeni. A diagnosztikai folyamat során meg kell határozni, hogy milyen formában vizelettartási nehézség az illetőnek van és milyen súlyos tünetei vannak már. Különösen problematikus az a tény, hogy a betegek többsége addig nem fordul orvoshoz, amíg a szenvedés nyomása elviselhetetlenné válik.

A vizsgálattól való félelem és a szégyenlősség, hogy a tüneteket szakembernek leírják, azt jelentik, hogy a megfelelő kezelést általában csak nagyon későn lehet elkezdeni. A késztetés gyanújának diagnózisa inkontinencia több lépésből áll. Az esetek többségében vizelettartási nehézség diagnosztizálható ilyennek egy részletes orvos-beteg konzultáció (anamnézis) során.

Különösen az úgynevezett „vizeletürítési anamnézis”, amely különféle kérdéseket tartalmaz a vizelet viselkedésével kapcsolatban, meghatározó szerepet játszik a diagnózis felállításában. Ezenkívül a beteg életmódja jelzést adhat a lehetséges kockázati tényezőkről. Olyan nők számára, akik késztetésben szenvedhetnek inkontinencia, a menstruációs ciklus, klimax, terhesség és a szülés is fontos vitatéma.

Ezenkívül a WC-látogatások rögzítése fontos része a gyanús késztetés-inkontinencia alapdiagnózisának. Az érintetteknek fel kell jegyezniük, hogy hányszor járnak WC-re, és hány vizeletet vizelnek két-három napos időszak alatt. Az orvos-beteg konzultációt a fizikális vizsgálat.

A klinikai diagnózis magában foglalja a has külső vizsgálatát, a külső nemi szervek vizsgálatát, a végbél vizsgálatát és az ún köhögés teszt. Ez a teszt meghatározza, hogy az érintett beteg stressz hatására elveszíti-e a vizeletét (azaz köhögéskor) hólyag közepes kapacitással van feltöltve. Ez jelezné stressz inkontinencia inkontinencia sürgetése helyett. Ha a késztetés inkontinencia jelenlétének gyanúja beigazolódik, sürgősen további diagnosztikai intézkedéseket kell kezdeményezni. A késztetés inkontinencia gyanújának további diagnosztizálásához a legfontosabb módszerek közé tartozik

  • Hólyagvizsgálat
  • Urodinamika
  • Uroflometria
  • Neurológiai vizsgálatok
  • Laboratóriumi tesztek