A kimozdult váll diagnózisa Kificamodott váll

A kimozdult váll diagnózisa

Ha egy páciens váll diszlokációval megy orvoshoz, akkor az orvosnak meg kell kérdeznie, hogy pontosan mi történt. Ez azért fontos, hogy meg lehessen különböztetni a traumatikus és a szokásos diszlokációt. Ezen kívül a kínálat vér és a idegek a karhoz ellenőrizni kell.

A váll területén fontos hajók és a idegek fut a váll mentén, amelyet egy elmozdulás károsíthat. Ezután röntgenfelvételt kell készíteni az érintett régióról. Ez lehetővé teszi a csontos sérülések azonosítását.

Ha a váll már többször elmozdult, akkor ajánlott a CT CT (komputertomográfia) vagy MRI (mágneses rezonancia képalkotás) képe. Ez lehetővé teszi a szalagok és izmok jobb felmérését. A váll MRI-je jó értékelést adhat az ízület károsodásáról ajak (labrum), valamint a kapszula és rotátorköpeny.

Terápia

A váll elmozdulásakor a leggyakrabban használt intézkedés a helyére állítás (csökkentés). Mielőtt a redukció megkezdődhet, bármilyen csont- vagy hajók és a idegek ki kell zárni. Ezután a betegnek gyógyszert adnak fájdalom terápia és nyugtatás (a félrelépés a mérték elfeledéséhez vezet).

Néha a csökkentést altatásban is elvégzik. A váll újrapozícionálására különféle eljárások vonatkoznak: Redukció az ARLT után: A beteg egy székre ül, és vállát a szék támlájára akasztja. Ezután folyamatos vontatást hajtanak végre.

A szék háttámlájának elhajlási pontként kell szolgálnia, és nyomja meg az ízületet fej vissza a konnektorba. Csökkentés HIPPOKRATES után: Ebben az esetben a kar meghúzódik és elfordul, miközben a mellkas hozzá van nyomva. A redukciót követően a karot körülbelül 14 napig rögzíteni kell. Ezt fizioterápia követi, hogy megakadályozzák a vállízület.

Ha a váll elmozdulása során csontos sérülések léptek fel, vagy ha az ér- / idegrendszer érintett, akkor a diszlokációt műtéti úton kell kezelni.

  • Csökkentés ARLT után: A beteg egy székre ül, és vállát a szék támlájára akasztja. Ezután folyamatos vontatást hajtanak végre.

    A szék háttámlájának elhajlási pontként kell szolgálnia, és nyomja meg az ízületet fej vissza az aljzatba.

  • Csökkentés HIPPOKRATES után: Ebben az esetben a kar meghúzódik és elfordul, miközben a mellkas hozzá van nyomva.

A felfokozott sérülést orvosnak kell megvizsgálnia és kezelnie. Fel tudja értékelni más fontos struktúrák, például szalagok és kapszulák sérüléseit, amelyek hosszú távú következményekkel járhatnak. Az idegek sérülhetnek a traumás váll elmozdulásakor is.

A golyót a sérülés után gyorsan be kell helyezni, és mindenekelőtt csak tapasztalt orvosnak. Még azok sem tegyék vissza a helyükre, akik többször is elmozdították a vállukat. Ha a váll elmozdulása ismételten előfordul, a műtét hasznos lehet.

A műtét indikációját főleg azok a betegek adják, akik még fiatalok és aktívak. Ezekben az esetekben a váll stabilitásának és rugalmasságának a lehető leggyorsabb helyreállítása a cél. Sok fiatalabb beteg krónikus instabilitást mutat az érintett vállban az évek során konzervatívan kezelt diszlokáció után.

A műtét nem feltétlenül ajánlott idősebb betegek számára, mivel a diszlokáció után lényegesen kevesebb krónikus instabilitást mutatnak. Azonban ebben a betegcsoportban is jelzik, ha további károsodás lépett fel az ízületben, például könnyek a rotátorköpeny, csont és porcogó károsodás, vagy ideg- és érkárosodás. A műtét egyéb okai az úgynevezett visszatérő diszlokációk.

Ez azt jelenti, hogy a váll nemcsak egyszer, hanem gyakran vagy rendszeresen elmozdul. Szélsőséges esetekben a betegek a kis mozgások miatt naponta többször elmozdíthatják a vállukat. A műtét fontos és releváns javallata az is, ha az idegek ill hajók sérültek.

Ezért az orvosnak sürgősen ellenőriznie kell az érzékenységet (azaz az érzések érzékelését) és vér elmozdulás után áramlik a karokból és a vállrészből. Visszatérő vagy akár egyszeri diszlokációkban szenvedő betegeknél a labrum (az aljzat egy része) sérülései lehetségesek - az úgynevezett Bankart-elváltozás. Azonban a humeralis sérülései fej (Hill-Sachs elváltozás) is előfordulhat.

Ez a kétféle kárt felismerheti Röntgen és MRI. Ha csak kisebb károsodás áll fenn, akkor a műtét artroszkóposan elvégezhető. Ez azt jelenti, hogy csak 2 - 3 apró lyukat kell kialakítani a vállon, amelyek felett egy kamera és sebészeti felszerelés továbbfejleszthető.

Ily módon kisebb sérülések kijavíthatók, és az ínszalagok és a kapszula készülék szigorodhatnak. Nagyobb sérülések esetén általában át kell állni a nyílt műtétre. A műtét után vállszalagot vagy hevedert kell viselni körülbelül 4 - 6 hétig.

A mozgásokat csak gyógytornásszal végezhetjük. Körülbelül 6 hét elteltével gondos izomépítés és további fizioterápia kezdődhet. A sport általában lehetséges.

Azokat a sportokat, amelyek megterhelik a vállát, és amelyek a megújult elmozdulás kockázatával járnak, csak kb. 6 - 9 hónap. Sajnos egy műveletnek nemcsak előnyei vannak.

A környező szövet károsodhat a művelet során. Ezután a kart sokkal hosszabb ideig teljesen mozdulatlanul kell tartani. Az úgynevezett fagyott váll-szindróma kockázata nagyobb egy műtét után, mint ha nem végeznek műtétet.

Meg kell azonban jegyezni, hogy az artroszkópos műtét kevesebb problémát okoz, mint a nyílt műtét. Váll diszlokáció esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, akár vészhelyzet esetén is. Még a háziorvos is fel tudja mérni a sérülés súlyosságát, és esetleg szakemberhez utalhatja.

A kificamodott váll legjobban ortopédiai és traumaműtét szakorvos kezelheti. Ez utóbbi további vizsgálatokat és eljárásokat rendelhet el a vállízület és értékelje a műtéti kezelés szükségességét. A váll elvékonyodása a diszlokáció után hasznos intézkedés lehet. Egyrészt elősegítheti a gyógyulási folyamatot, másrészt megelőző hatást fejthet ki és megvédheti a további elmozdulástól.

A cél annak biztosítása, hogy a szalag elnyelje azokat az erőket, amelyek ellensúlyozzák a gyógyulási folyamatot. Az alapelv az, hogy egy szalagcsíkot ragasztanak a vállhoz (elölről a kulcscsont és vállig hátul) és körül a felkar. Ezután egy X-et ragasztanak a vállra két csíkról, amelyek kezdete a korábban beragadt szalagokra vonatkozik.

Itt az X-et további szalagokkal rögzítik. Minden szalagnál fontos, hogy ne ragasszák őket túl szorosan. A végrehajtást szakértőnek kell elvégeznie, hogy a ragasztásnak ne legyen negatív következménye.

A piacon különféle szalagok állnak rendelkezésre, amelyek megvédik a vállat az elmozdulástól. A műtét után 3-6 hétig kötést kell viselni. Ezt az időszakot mindig éjszaka kell viselni.

Napközben azonban körülbelül a 3. héttől kezdve csak akkor, ha a váll nem távolítható el. Gyakran használt kötés például az OmoLoc®. Hosszú távon fontos, hogy a váll ne legyen a kötésben, mivel ez a váll megmerevedéséhez vezethet.

Különböző támaszok vannak az erő és a kontakt sportok számára. Hogy ezeket egyenként lehet-e használni a beteg számára, és hogyan kell megbeszélni a kezelőorvossal. Az úgynevezett Gilchrist kötszert mind a konzervatív, mind a műtéti kezelésre használják kificamodott váll.

Ez egy hevederes kötés a jármű rögzítéséhez és rögzítéséhez vállízület. Az úgynevezett Desault kötszer még stabilabb. A váll rögzítéséhez használt hevedereket és kötszereket nem szabad túl sokáig viselni, hogy megakadályozzuk az ízület megmerevedését.

Vállműtét esetén egy emberrablás párnát további három hétig viselnek a Gilchrist kötés után. Ez enyhén stabilizálja a vállízületet emberrablás helyzetben, távol a test közepétől. A kificamodott váll először tapasztalt orvosnak kell kezelnie.

Az orvos rövid ideig kötést alkalmaz a váll rögzítéséhez. A kötés eltávolítása után a váll felragasztható. A deltoid izomzatot két szalagcsík követi, végül egy csíkot viszünk fel a acromion.

A szalag helyes felvitelét általában orvos vagy gyógytornász végzi. A váll diszlokációja azonban gyakran az ízület állandó instabilitásához vezet, és a szalag nem pótolhatja a stabil szalagos berendezést. Ismétlődő válldiszlokációk esetén csak a műtét vezethet tartós gyógyuláshoz.