Idegtraktusok a fej és a nyak konvergálnak a felső nyaki idegdúc vagy felsőbbrendű nyaki ganglion. Anatómiailag négy széles terület különböztethető meg, amelyek mindegyike több ágat tartalmaz; ezek a rámik különböző idegpályákhoz tartoznak, és a szimpatikus részei idegrendszer. A nyaki szupercervikális károsodása idegdúc a test működésének elvesztését eredményezheti.
Mi a nyaki superior ganglion?
A nyaki felsőbbrendű idegdúc a longus capitis izom és a digasztrikus izom között helyezkedik el. A szerkezet a második szintjén nyaki csigolya az idegsejtek testének gyűjteményét jelenti; ezek a központok fontos kapcsolási pontokat képeznek a periférián idegrendszer és megfelelnek a Alapi idegsejtek vagy magok a agy. A neuronális sejttestek (somata) itt szorosan egymás mellett fekszenek, és idegrostjaikkal és dendritjeikkel kapcsolatot létesítenek egymással. A nyaki ganglionban szimpatikus információk származnak a fej és a nyak egyesülni, ezért tartozik a nyaki ganglion a határzsinórhoz (truncus sympathicus). Ide tartozik még két másik nyaki ganglion, valamint 20 vagy 21 másik idegsejt testszerelvények. Összességében a nyaki szupercervikális ganglion intézkedések 2.5 cm.
Anatómia és felépítés
A nyaki felső ganglion négy területből áll, amelyek nagyjából megkülönböztethetők anélkül, hogy egyértelmű anatómiai gátja lenne. E területek mindegyike több ágat csoportosít, amelyeket a fiziológia különbözőeknek tulajdonít idegek. Az elülső ágak vagy a rami anteriores kapcsolatot teremtenek a cefalis ganglionokkal. Az ezért az ágért felelős idegrostok tovább jutnak és végül eljutnak a szemig; ezen kívül beidegzik a nyálmirigyek egy másik ágban. A felső nyaki ganglion rami anterioresei tartalmazzák az nervis carotici interni és az nervi carotici externi idegrostjait. Megszűnnek a nyaki artéria, a rami anteriores külön-külön kanyarodik a belső és külső ágak körül vér hajó. Ezek a zsinórok a nyaki artéria belső carotis plexusnak vagy külső carotis plexusnak nevezzük, elhelyezkedésüktől függően - nagyjából a „belső carotis fonatának” vagy „a külső carotis fonatnak” fordítva. A rami mediales képezi a ganglion cervicale superius középső régióját. Idegjeleket továbbítanak a / felé szív, gégeés a garat. Ezenkívül a felső és a középső nyaki ganglionok (cervicale közepes ganglion) a rami inferiores-on keresztül kapcsolódnak össze. Ezzel szemben a rami laterales, azaz a felső nyaki ganglion oldalirányú ágai, vezet hoz gerincvelő különféle koponya és egyéb idegek.
Funkció és feladatok
A nyaki szupercervikális ganglion fő funkciója a idegek tól nyak és a fej amelyek itt összefolynak. Ezek a szálak a szimpatikusokhoz tartoznak idegrendszer, amely az autonóm idegrendszer felosztása. Általában aktiváló funkcionális egységnek számít. Többek között szabályozza a vázizomzatot, a szívműködést, vér nyomás és az általános anyagcsere. A carotis idegek a carotis plexustól a fejkő ganglionokig, a szem és a nyálmirigy felé futnak. Az idegrostok által leadott neuronális jelek kiváltják az emésztőfolyadék szekrécióját a nyálmirigyben. Az orvostudományban a szerv glandula salivatoria néven is ismert, és így a nyálmirigyek. Három nagy és öt kiskorú nyálmirigyek váladékot termel a szájüreg. A nyaki ideg a nyaki ganglionon is áthalad. A rami mediales nemcsak a szimpatikus ellátást foglalja magában gége és a garat, de hozzájárulnak a szívműködéshez is. A felső szívideg, más néven felső szívideg felelős ezért a feladatért. Ezen kívül két másik szívideg létezik: a cardiacus cervicalis medius és az alsó idegek. A szimpatikus aktiváció felgyorsítja a szívverést és az érnyomás növekedését okozza. Ez válasz lehet a fizikai megterhelésre, feszültség vagy például szorongás. Ily módon a szív képes többet pumpálni vér és ezáltal biztosítja a test vérellátását stresszes körülmények között.
Betegségek
A nyaki felső ganglion és áramköre az autonóm idegrendszerhez tartozik. Olyan funkciók, mint a szívverés és vérnyomás régóta úgy gondolták, hogy ellenőrzése alatt áll; a legújabb tanulmányok azonban most azt mutatják, hogy az emelkedett vérnyomású betegek elegendő testmozgással önként csökkenthetik azt. A képzés biofeeedback-ből áll, amely vizuálisan szemlélteti vérnyomás és ezáltal képessé teszi a szenvedőket arra, hogy befolyásolják. Azok a betegek, akiknek ez sikeres, nem tudják közvetlenül megcélozni a meghatározott izmokat, mirigyeket vagy idegeket, de a komplex mechanizmusok lehetővé teszik számukra, hogy közvetett módon befolyásolják. Ez a kísérleti biofeedback megközelítés azonban még mindig a kutatás korai szakaszában van, és nem minden betegnél sikerül elérni a hatást. Ősi elmélkedés és az ázsiai transz technikák hasonló biológiai mechanizmusokból eredhetnek. Az általános betegségek és idegkárosodás, két specifikus klinikai kép nyilvánulhat meg a ganglion cervicale superius kapcsán. Horner-szindróma megszorítva nyilvánul meg tanítvány (miózis), lelógó szemhéj (ptosis), és a szemgolyó látszólagos megereszkedése (enophthalmos). Nemcsak a szupercervikális ganglion elváltozásai okozhatják Horner-szindrómát; idegkárosodás a szimpatikus rendszer más területein is oka lehet. A családi dysautonomia (Riley-Day szindróma) viszont genetikai betegség, amely idegsejtek elvesztését eredményezi. Ha a nyaki felső ganglion érintett, a könnyezés hiányozhat, vérnyomás nagymértékben ingadozhat, és az emésztés károsodhat. Egyéb lehetséges tünetek közé tartoznak a hőmérsékletérzet korlátai, járási és beszédproblémák, és alacsony termetű és a gerinc görbülete.
