Bevezetés
A tip-toe járást az óvodáskorú gyermekek körülbelül 5% -a figyeli meg. Szigorúan véve a lábujjhegyi járás kifejezés nem egészen helyes, mivel a gyerekek járnak rajtuk elöl, lábujjaik laposan feküdtek a földön, és a gördülő mozgás nagyrészt hiányzott. A „lábujj járás” kifejezés ezért megfelelőbb lenne. Az ilyen járási mintájú gyermekeket gyakrabban mutatják be ortopédnek. Ha a lábujj járása több mint három hónapig van jelen, akkor ezt "tartósnak" (tartósnak) nevezik.
Okok
Sok gyermeknél még az intenzív diagnosztika és a kihallgatás sem tárja fel a lábujjhegyi járás okát. A betegség hátterében tehát nincs fizikai vagy pszichológiai betegség, a lábujjhegy ismeretlen okokból következik be. Itt idiopátiás (ismeretlen ok) vagy szokásos (szokásos) lábujjhegyen beszélünk.
A szokásos lábujjhegyen 3 formára osztható. Az I. típus az összes eset körülbelül 1/3-át teszi ki, ahol az ok az izmok megrövidülése. Ezért a gyerekek nem állhatnak a teljes lábfelületen és azokon egyensúly érintett.
A II. Típusban a lábujjhegyi járás gyakoribb a családban, ezért genetikai összetevőn alapszik. Ez a 2. típus az idiopátiás lábujjak valamivel több mint felénél fordul elő. Ezután a gyerekek a láb teljes felületén állhatnak, és a szokásos sarokjárásban is járhatnak, ha erre felkérik őket, de ennek érdekében a csípőt kifelé kell forgatni.
A III. Típust „szituációs lábujjhegynek” nevezik. A gyerekek problémamentesen járhatnak a sarok járásban, csak stressz hatására (bizonyos helyzetekben) akaratlanul visszatérnek a lábujjhegyre. A III. Típusú betegek néha szembetűnőek a koncentrációs problémák és a szokatlan viselkedés miatt is.
Az ő alatt gyermekkor, sok ilyen gyermeknél teljesen normális járás alakul ki orvosi kezelés nélkül. Különösen azoknál a gyermekeknél, akik folyamatban vannak tanulás járáshoz gyakran fordul elő lábujjhegyi járás, amely általában 3-6 hónap után normál járásmintává változik. Fontos megjegyezni, hogy az idiopátiás lábujjhegyi járás mindig a kirekesztés diagnózisa, ami azt jelenti, hogy ennek a diagnózisnak a felállításához először más betegségeket kell kizárni.
Idiopátiás vagy szokásos lábujjhegyi járásban az Achilles-ín gyakran lerövidül. A borjúizmok is összehúzódnak (megfeszülnek). Az orvosok között nézeteltérés van arról, hogy ez a két tünet a lábujj járásának következménye vagy oka-e.
Számos neuromuszkuláris betegség fordul elő tünetként a lábujjhegyen. Az ok-okozati rendellenesség minden szinten megtalálható a agy a teljesítő izomhoz. A nagyagy, amely megadja az izom összehúzódásának parancsát, vagy a gerincvelő, amely a parancsokat közvetíti, különösen figyelemre méltóak.
A kapcsolódó klinikai képek például spasztikus agyi bénulás vagy a tractus corticospinalis (a szál egy része) késleltetett érése gerincvelő). Gyakran nehéz megkülönböztetni őket az idiopátiás lábujjbetegségtől. Idiopátiás lábujjhegyen a láb úgy hajlik, mintha a gyermek a lábujjain állna, még a térdét is.
In spasztikus agyi bénulásmásrészt, ha a térd hajlik, a láb gyakran visszatér hosszabbító helyzetbe (a lábujjhegyek a orr). A tractus corticospinalis késleltetett érése gyakrabban fordul elő egyes családokban, ahol a hegy-lábujj járás általában teljesen normális járási mintára változik 6–8 éves korban. Haladó izomsorvadás, egy örökletes izombetegség, lábujjhegyhez is vezethet az izomrostok fokozott érzékenysége miatt.
Jellemző, hogy a gyermekeknél először normális járási szokások alakulnak ki, és csak később lépnek lábujjhegyre. Ezenkívül a különböző idegi rendellenességek lábujjhegyhez vezethetnek. A dongaláb a lábfej veleszületett rosszulléte, amely gyakran mindkét oldalon előfordul.
Ennek a helytelen elhelyezkedésnek a következtében lábujjhegyek léphetnek fel. Az érintett gyermekek gyakran későn tanulnak meg járni, és szembetűnőek a nem biztonságos járásuk miatt. Tanulmányok kimutatták, hogy a lábujjhegyezés sokkal gyakrabban fordul elő szellemileg retardált gyermekeknél, mint más gyermekeknél.
Az egyik feltételezés szerint ezeknek a gyerekeknek zavart az érzete egyensúly és a hegy-lábujj járás segít abban, hogy pontosabb információkat szerezzenek az egyensúlyi helyzetről a boka ízület. Egy másik elmélet szerint a gyerekek fejlődésében visszamaradtak, és így kezdetben a tanulás járni ott, ahol a sarok járása még nincs elsajátítva. Autizmus súlyos fejlődési rendellenesség, amely befolyásolja az információk továbbítását és feldolgozását. Még korán gyermekkor, az érintettek szembetűnőek a kommunikációs és társas interakciós készségek hiánya miatt.
A sztereotip viselkedési minták és a figyelem, az intelligencia és a feltűnően jó képességek mellett emlékezet, nehézségek összehangolás jellegzetesek. Például a lábujjhegyezést az autista gyermekek legfeljebb felénél figyelhetjük meg, míg a felnőtt autista gyermekek általában nem járnak lábujjhegyen. Az érintett gyermekek néha ugráló, örvénylő vagy akadályozott járásban mozognak.
A kutatók arra gyanakszanak, hogy a gyerekek így kompenzálják a vestibularist (ami befolyásolja a egyensúly) rendellenesség. Ezzel szemben az autista gyermekeknél a lábujjhegyek megnövekedett előfordulása nem jelenti azt, hogy az időnként lábujjhegyen járó gyermekek többsége autista. A lábujjhegyezés szokásos formája sokkal gyakoribb, és hacsak a gyermeknek nincsenek viselkedési problémái, nincs ok arra gyanakodni, hogy a gyermek autista.
A formának van egy formája autizmus - az Asperger-szindróma. Asperger-szindróma nehéz társadalmi interakció jellemzi, mint például az empátia hiánya vagy csökkenése és az érzelmi üzenetek, például a barátok, a szomorúság, a harag vagy a harag megértésének hiánya. Gyakran a lábujj ártalmatlan, és csak átmenetileg fordul elő.
A súlyosabb neurológiai vagy mentális okok kizárása érdekében az orvos eseti alapon dönt egy többé-kevésbé összetett diagnózisról. Ez attól függ, hogy milyen korban fordul elő a lábujjhegy, mennyi ideig tartott már, vagy milyen egyéb tüneteket észleltek. Az orvos minden esetben alaposan megvizsgálja a gyermek járási szokásait.
Megvizsgálja a a láb anatómiája, boka és borjú. A csípő mobilitása és térdízület tesztelni is kell. Fontos ellenőrizni a gyermek egyensúlyérzékét is.
A járásanalízis elektronikusan is elvégezhető, ha sok kis kamera reflektorokat rögzít a bőrön. Ezenkívül egy EMG (elektromiogram) méri az izomaktivitást annak érdekében, hogy kizárja a idegek vagy izmok. Itt különösen a lábemelő izom (Musculus tibialis anterior) működését ellenőrizzük.
Ha agyi parézis, mentális retardáció ill autizmus gyanúja merül fel, megfelelő neurológiai funkcióteszteket végeznek, és ellenőrzik a mentális fejlődést. A kezelés függ a lábujjhegyen is. Ha a lábujjhegyen más betegség következik be, például neuromuszkuláris rendellenesség, dongaláb vagy autizmus, a kiváltó okot a lehető legjobb módon kell kezelni.
Ha oksági terápia lehetséges, akkor a lábujjhegy is normális járási mintára változik. Az itt említett terápiás formák tehát elsősorban az idiopátiás lábujjhegyre és azokra a formákra utalnak, amelyekben az alapbetegség mint ok nem kezelhető. Szinte kizárólag az óvodás gyermekeket érinti a lábujjhegyi járás.
Az esetek körülbelül 50% -ában a lábujjhegy problémája magától megoldódik az iskola kezdetéig. A fizioterápiás megközelítés mindenekelőtt magában foglalja a probléma súlyosságának megbecsülését. Ez a lábak és a lábak vizsgálatával történik.
Különös figyelmet fordítanak a felső és az alsó mozgékonyságára boka ízület, valamint a másik nagy ízületek az alsó végtag, például a térd és a csípő. Fontos továbbá a járásmintázat szoros megfigyelése és ennek megfelelő értékelése. Az érintettek körülbelül egyharmada szenved a borjúizmok vagy a Achilles-ín.
Ez megfelelő fizioterápiás módszerrel kiküszöbölhető nyújtás feladatok. Ezenkívül a láb fiziológiai íve a betegség során gyakran ellapul, és fizioterápiával újjáépíthető. A gyermekek gyakran hajlamosak egy üreges hátba (ágyéki lordosis).
A fizioterápiás intézkedések ezután a testtartási iskola erő, pl. a hátizmok felépítése és a mobilitás elősegítése. Egyensúly és összehangolás gyakorlatok is hasznosak. A rendszeres gyógytorna már 6 hónap elteltével jelentős sikert mutat, és egy-két év után befejezhető. Ha konzervatív intézkedések, például gyógytorna, ortózis, vakolat éjszakai gipszek vagy szálak állnak rendelkezésre a kijavítás alternatívájaként láb rossz helyzetben.
Ha a lábujjhegyen nem nőtt össze gyermekkor és felnőttkorban is fennáll, a hát, a csípő és a térd problémáit általában a helytelen súlyviselés okozza. Itt ismét felmerülnek a gyógytorna különböző kiindulópontjai. Különösen a megfelelő izomzat erősítése a helytelen testtartás kompenzálására válik itt relevánssá.
A fizioterápiában figyelmet fordítanak a megtanult rossz testtartás elhalasztására és az élettani járás újratanulására is. Ez a folyamat nagyon hosszadalmas lehet, de hosszú távon ez az egyetlen esély a tünetek mentességére. A fizioterápia mellett az oszteopátiás stratégiák is hasznosak lehetnek.
A hegy-lábujj járást gyakran más mozgáskorlátozottak kísérik ízületek, Különösen a boka felső ízülete. A legjobb esetben az oszteopata észleli ezt, és megteszi a megfelelő lépéseket annak ellensúlyozására. Például a hát rossz helyzetét is kezelhetjük csontkovácsolás.
Azok a gyermekek, akik inkább lábujjhegyen járnak, nehezen találják meg egyensúlyukat normál helyzetben. Ebben a tekintetben az egyensúly érzékelésének zavara van. Ezt azonban különféle gyakorlatokkal lehet edzeni és optimalizálni.
Néhány gyermek lábujjhegyet mutat ki olyan helyzetekben, amikor nagy stressz, izgalom vagy fáradtság éri őket. Ezért ezeknél a gyermekeknél a lábujjhegyi járás helyzetes. Ebben az összefüggésben megkísérelhető az ilyen kiváltó helyzetekkel kapcsolatos felfogás megváltoztatása és megfelelő stratégiák kidolgozása, például a stressz ellen.
Néhány lábujjhegyen járó gyermek összefüggést mutat más rendellenességekkel. Bizonyos esetekben a gyermekek gyengeséget mutatnak a koncentrációban vagy más szembetűnő viselkedésben. Speciálisan kifejlesztett talpbetétek vannak a lábujjhegyek kezelésére, a piramis talpbetétek a Pomarino® szerint.
A talpbetéteket egyedileg alkalmazzák minden gyermek számára. A lábat különösen ezek a talpbetétek támogatják, és új fogást kap. Az anyag nagyon ellenálló, ami különösen fontos a nagy terhelésnél elöl lábujjhegyen járás közben.
A talpbetétek nemcsak közvetlen pozitív hatást gyakorolnak a lábra, hanem közvetett hatással vannak a lábra is inak és az izmok. Sok esetben az idiopátiás dongaláb „Kinő” gyermekkorában, orvosi beavatkozás nélkül is. Mindenesetre a szakorvos (általában ortopéd) dönt arról, hogy mikor van szükség terápiára, és mikor elegendő a rendszeres ellenőrzés.
A korai terápiához gyakran speciális piramis talpbetéteket használnak. Ezek egyedileg vannak a lábhoz igazítva, és normál helyzetbe kényszerítik őket. Fizioterápia és bizonyos nyújtás gyakorlatok is alkalmazhatók rövidített kezelésére Achilles-ín.
Az idiopátiás lábujjhegyen ez a kezelés körülbelül 6–24 hónap elteltével fejeződik be, és nagyon jó prognózissal rendelkezik. Ha ez nem eredményez elegendő javulást, akkor megpróbálnak ortézisek, vakolatok vagy sínek segítségével normális helyzetet elérni. A gyakran összehúzódó borjúizom lazíthat egy botulinum toxin (Botox) injekcióval. A megrövidült Achilles-ín műtéti megnyújtása viszont meglehetősen ritka.
