Mi az a pszeudoradicularis fájdalom?
Pseudoradicularis fájdalom olyan fájdalom, amilyennek érezzük idegi fájdalom. Valójában azonban nem okoznak idegkárosodás. Ehelyett az izmok és a ízületek a gerinc súlyos feszültséghez vezet. Ez okozhat fájdalom hogy nagyon hasonlít a idegkárosodás. Akárcsak idegi fájdalom, pszeudoradikuláris fájdalom izomcsoport mentén karokba vagy lábakba nyúlik.
Miért fordul elő leggyakrabban az ágyéki gerinc régióban?
A nyaki gerincünk mellett az ágyéki gerinc a hát leggyengébb pontja. Itt az egész felsőtest súlya a gerincen nyugszik. Egyrészt az ágyéki gerincnek meg kell támasztania a felsőtestet, másrészt a felsőtest kapcsolódik a medencéhez és a lábakhoz, így különösen járáskor az ágyéki gerincnek és az ott elhelyezkedő izmoknak szükségük van a kifejezett stabilizáció.
A jelenlegi életmódunk azt jelenti, hogy általában több órát töltünk egyszerre ülve. Gyakran görbe a hát, ami feszültséghez vezethet az egész hátizomban. Ez azonban különösen befolyásolja az ágyéki gerincet. Itt van a stabilizáló érintkezés a rögzített ülés és a mozgatható felső test között, így különösen fontos ezen a ponton stabilizálni.
Ez az inaktív életmód azt is jelenti, hogy a hátizmok már nincsenek megfelelően képezve ahhoz, hogy minden helyzetben megfelelően stabilizálják és támogassák a gerincet. Ezért, főleg nem megszokott mozgások vagy új fizikai megterhelések esetén, gyakran előfordul az egyensúlyi egyensúly az izomban. Ennek eredményeként az izmok diszregulációja és ízületek váltja a pszeudoradicularis szindróma. És mivel általában az ágyéki régió viseli a legnagyobb terhelést, ott ezek a rendellenességek különösen gyakran fordulnak elő.
A diagnózis
Minden típusú hát diagnózisa fájdalom mindenekelőtt a kórtörténet, amelyben az orvos megkérdezi az érintett személy pontos tüneteit. A legfontosabb itt az, hogy történt-e baleset vagy fertőzés, mivel ezek a gerincoszlop sérülését jelezhetik. Ezt követi egy vizsgálat, amelyben a mozgástartomány és idegkárosodás ellenőrizhető.
Ha nincs utalás gerincoszlopra vagy idegkárosodásra, ez a diagnózis elegendő. Komoly kár gyanúja esetén a képalkotás (Röntgen, MRT, CT) elvégezhetők. A pszeudoradicularis szindróma bőrérzetek kísérhetik.
E tünetek pontosabb diagnosztizálásához néha szükség van a neurológusok részletes értékelésére. Az MRI, más néven mágneses rezonancia képalkotás, a legalkalmasabb képalkotó eljárás a lágy szövetek, szervek és izmok értékelésére. Az MRI-t ezért akkor alkalmazzák, ha felmerül a gyanú a gerincvelő vagy ideggyökerek.
A herniált lemezeket MRI is jól értékelheti. Pszeudoradicularis szindrómában az MRI-t használják a kirekesztés diagnosztikájára. Ki kell zárni azokat a szerkezeti károsodásokat, amelyek megmagyarázhatják a betegség tüneteit.
A röntgensugár egy egyszerű és gyors eljárás, amely lehetővé teszi a különösen csontos szerkezetek megfelelő felmérését. Pseudoradicularis szindróma gyanúja esetén a gerincoszlop csontos hibáit általában ki kell zárni a tünetek okaként. A legtöbb esetben az ember körülbelül két-négy hetet vár arra, hogy kiderüljön: fájdalom ismét eltűnik a mozgással és fájdalomterápia.
Ha nem ez a helyzet, akkor a pszeudoradicularis szindrómán kívül más okokat is meg kell vizsgálni. An Röntgen jó orientációként szolgál a csontos szerkezet számára. A CT-t pszeudoradikuláris szindrómában, valamint röntgensugarakban alkalmazzák, ha a csontos hibákat ki akarják zárni.
A röntgensugárzással ellentétben a CT-képek segítségével három dimenzióban meghatározható, hogy az egyes szerkezetek hol helyezkednek el a testben. Emiatt a CT a következő választás a nem egyértelműek számára Röntgen megállapítások. Ezenkívül olyan lágyabb szerkezetek, mint a gerincvelő és a idegek szintén értékelhető (bár nem annyira, mint az MRI-ben). Pseudoradicularis szindróma esetén a CT a súlyos strukturális betegségek kizárására is szolgál.
A sorozat összes cikke:
