A neuroendokrin daganatok (NET) diagnosztizálhatók szomatosztatin vevő szcintigráfia. A szomatosztatin az analógot nyomjelzővel radioaktívan jelölik és a magas szövetekben felhalmozódik sűrűség szomatosztatin receptorok közül. Ennek a vizsgálatnak a sugárterhelése hasonló a számítógépes tomográfia a has vizsgálata.
Mi a szomatosztatin receptor szcintigráfia?
A szomatosztatin vevő szcintigráfia egy nukleáris gyógyászati képalkotó technika, amelyet elsősorban a neuroendokrin daganatok (NET) diagnosztizálására használnak. Pl. A hasnyálmirigyben. Szomatosztatin receptor szcintigráfia egy nukleáris gyógyászati képalkotó technika, amelyet elsősorban a neuroendokrin daganatok (NET) diagnosztizálására használnak. Ezek magas szomatosztatin receptorokat expresszálnak sűrűség, amelyhez octreotid, egy szintetikus szomatosztatin-analóg kötődik. Ezt radioaktívan jelölik, és a kibocsátott gamma sugárzást egy gamma kamera érzékeli. Ez lehetővé teszi ezeknek a daganatoknak a lokalizálását, amelyek más képalkotó módszerekhez gyakran nem hozzáférhetők. A módszer nagy érzékenységgel rendelkezik a neuroendokrin daganatok diagnosztizálásában, kivéve inzulinómát.
Funkció, hatás és célok
A szomatosztatin receptor szcintigráfia fő alkalmazási területe a neuroendokrin daganatok (NET) diagnózisa. Ezek a hám neoplazmái, amelyek elsősorban a hasban és a hasnyálmirigyben fordulnak elő. Lehetnek jóindulatúak vagy rosszindulatúak, és előfordulásuk évente 1-2 / 100,000 XNUMX. Ezek a daganatok magas szomatosztatin receptorokat expresszálnak sűrűség, amelyet a nukleáris gyógyszerek kimutatására használnak fel. insulinomaA hasnyálmirigy endokrin béta-sejtjeiből (Langerhans-szigetek) származó tumor az egyetlen neuroendokrin daganat, amelyet nem lehet diagnosztizálni szomatosztatin-receptor szcintigráfiával, mivel hiányoznak ilyen receptorok. Az alkalmazott radiofarmakon egy szomatosztatin-analógból, egy erős komplexképző szerből és egy nyomjelzőnek nevezett gamma-emitterből áll. Egy általánosan használt szomatosztatin-analóg octreotid, ezért ezt az eljárást oktreotid-vizsgálatnak is nevezik. Octreotid a komplexképzőhöz kötődik, például DTPA-hoz (dietilén-triamin-pentaecetsav) vagy DOTA-hoz (1,4,7,10-tetraazaciklododekán-1,4,7,10-tetraecetsav), és röviddel a felhasználás előtt radioaktívan jelölik. Ezt például a gamma-sugarakat kibocsátó 111-es indiummal végzik, amelynek felezési ideje 2.8 nap. A DTPA-val rendelkező vegyületet 111Indium-pentetreotidnak hívják. Ezen rövid felezési idő miatt a rádiójelzést közvetlenül a vizsgálat előtt el kell végezni. A radioaktív gyógyszert intravénásán alkalmazzák, és a véráram eloszlatja az egész szervezetben. A molekula oktreotid része a test szomatosztatin-receptoraihoz kötődik, és a nagy receptor-sűrűségű szövetekben felhalmozódik. Ezek természetesen megtalálhatók bizonyosakban agy olyan területek, mint a hypothalamus, kéreg és agytörzs. Ezen kívül különféle daganatok és azok metasztázisok expresszálják ezt a receptort. A szomatosztatin receptor szcintigráfia különösen értékes a gasztroenteropankreás neuroendokrin daganatok (GEP-NET) kimutatására, amelyeket más képalkotó módszerekkel nehéz vizualizálni. Az oktreotid-vizsgálat ebben az esetben nagyon nagy érzékenységet mutat. Elsődleges diagnózisra, valamint stádiumra (a tumor stádiumának meghatározása) és a posztoperatív kontrollra használják. Ezenkívül a szomatosztatin receptor szcintigráfiát alkalmazzák a medulláris pajzsmirigyrák és a Merkel sejtdaganatok diagnosztizálására, valamint megkülönböztető diagnózis of meningiómák szemben a neurinómákkal. Néhány mell és vastagbél a karcinómák a szomatosztatin receptorokat is expresszálják. Az oktreotid-vizsgálat érzékenysége azonban ezekben az esetekben sokkal alacsonyabb, ezért nem használják e betegségek diagnosztizálására. Négy órával azután igazgatás a radiofarmakon közül az első gamma kamera kép készül. A radioaktív izotóp az oktreotid-részen keresztül a szervezet szomatosztatin-receptoraihoz kötődik, és bomlásakor gamma-sugárzást bocsát ki. A nagy szomatosztatin receptor sűrűségű területeken fokozott gamma-sugárzás keletkezik, amelyet a gamma kamera észlel és képként jelenít meg. Ily módon egy tumor lokalizálható. A vizsgálat körülbelül egy órát vesz igénybe. Másnap megismétlik. A radioaktív gyógyszer a vesén és a beleken keresztül választódik ki. A 111-indium-pentetreotid alternatívája például a 99-technécium-tektrotid, amellyel még nagyobb érzékenység érhető el. Egyéb használható izotópok: jód és gallium. Ez utóbbit használják pozitron emissziós tomográfia (PET) vizsgál.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A gammasugarak, mint például a röntgensugarak, egyfajta ionizáló sugárzás. Ezek képesek eltávolítani az elektronokat az atomokról, vagyis ionizálni őket. Mikor molekulák genetikai anyag, azaz a DNS érintett, mutációk léphetnek fel, amelyek ezt okozhatják rák. Ilyen mutációk és molekuláris változások a sejtekben különféle okok miatt ismételten előfordulnak. A legtöbb esetben azonban a sejtjavító rendszerek kiküszöbölhetik azokat. Az embrionális fázisban azonban a szervezet különösen érzékeny a káros hatásokra. A méhen belüli sugárterhelés következménye növeli a kialakulás kockázatát rák in gyermekkor. Emiatt a nukleáris orvosi vizsgálatok ellenjavallt terhes nőknél. Minden betegnek kerülnie kell a terhes nőkkel és a kisgyermekekkel való intenzív érintkezést a vizsgálat napján. Gyermekek számára szigorú jelzést tesznek, és a adag A radiofarmakon mennyisége a gyermek életkorától és súlyától függően csökken. Mivel a radiofarmakonok felhalmozódhatnak anyatej, a szoptató nőknek azt javasolják, hogy a vizsgálat előtt esetleg szivattyúzzák a tejet, és a szcintigráfia után néhány napra szakítsák meg a szoptatást. A nukleáris orvosi vizsgálatok során használt izotópok rövid felezési ideje biztosítja, hogy a sugárzás ne maradjon sokáig a szervezetben. Egy oktreotid-felvétel sugárterhelése felnőttnél 13-26 mSv (millisievert). Ez nagyjából megegyezik az a sugárterhelésével számítógépes tomográfia a has vizsgálata. Összehasonlításképpen egy egyszerű tüdő röntgen 0.02-0.04 mSv. A környezet természetes sugárterhelése évente 2-3 mSv. Közvetlen mellékhatások nem várhatók, és az alkalmazott radiofarmakon intolerancia reakciói rendkívül ritkák. Az oktreotidot terápiás szerként szedő betegeknek néhány nappal a vizsgálat előtt abba kell hagyniuk.
