Az amelogenezis a fog kialakulása zománc, amelyet két fázisban végeznek az ameloblasztok. A szekréciós fázist egy mineralizáló fázis követi, amely megkeményíti a zománc. Zománc a képződési rendellenességek fogakat fogékonyabbá tesznek a szuvasodásra és gyulladás és gyakran koronázással kezelik.
Mi az amelogenezis?
Az amelogenezis a fogzománc képződése, amelyet az ameloblasztok két szakaszban hajtanak végre. A fogzománc az emberi test legnehezebb szövete. Körbeveszi a dentint és védő funkciót lát el. Különösen a fogkoronák területén található nagy mennyiségű zománc. A test saját anyagának körülbelül 97 százaléka szervetlen anyagokból áll, mint pl kalcium or foszfát. A fogzománcnak csak körülbelül három százaléka szerves. A fogzománcot ezért gyakran elhalt szövetnek nevezik, anélkül, hogy regenerálódna. Ez összefügg a fogzománc kialakulásának módjával, amelyet amelogenezisnek is neveznek. Az amelogenezist az ontogenetikai fejlődés koronafázisában hajtják végre az ameloblasztok. Ezek a felszíni ektoderma speciális sejtjei, amelyek a zománcot alkotják, és a munka befejezése után kívülről tapadnak a kialakult réteghez. A fogak kitörése után már lerágják őket. Emiatt a zománc többszörös regenerálódási képesség nélküli szövet, mint pl sebgyógyulás. Remineralizáció azonban lehetséges.
Funkció és feladat
A enameloblasztok vagy az ameloblastok henger alakú szerkezetű, hatszög keresztmetszetű sejteknek felelnek meg. Átmérőjük négy µm körül van. Legfeljebb 40 µm hosszúságot érnek el. Két főt választanak ki fehérjék. A zománc mellett amelogenint termelnek. Az ontogenetikai fejlődés során ezek az anyagok lerakódnak sók és mineralizálva hidroxi-apatit képződik. Ily módon fogzománczá válnak. Minden ameloblaszt szekréciós végén ékszerű folyamat ül. A sejtek ezen elemét Tomes-folyamatnak hívják, és felelős az egyes prizmák összehangolásáért a zománcban. Amint a zománcképződés leáll, az összes ameloblaszt laphámsejtekké válik, és a szélét képezi hámszövet. Ettől kezdve már nem képesek megosztani, hanem statikusan fekszenek a zománc külső rétegén. A fogkitörés után elveszítik tekintélyüket, ezért elvesznek. A fogkitörés során darabonként vándorolnak a sulcus irányába, és végül eljutnak az íny és a fog közötti barázdába, ahol elutasítják őket. Az amelogenezis az ontogenetikai fejlődés úgynevezett korona szakaszában zajlik. Megalakulása dentin és a zománc kialakulása kölcsönös indukciónak van kitéve. A dentin mindig a zománc előtt kell kialakulni. Az amelogenezis imént leírt lépései néha két szakaszra oszthatók. A szekréciós szakaszban a fehérjék beleértve a szerves mátrixot is, nem teljesen mineralizált zománc keletkezik. A mineralizáció csak a következő érlelési szakasz után tekinthető befejezettnek. Az első fázisban az alapvető mineralizáció a következők segítségével történik enzimek mint például az alkalikus foszfatáz. Általában az első mineralizáció a negyedik hónapra következik be terhesség. Az ebben a fázisban képződött zománc apránként terjed kifelé. A szekréciós szakasz ezzel befejeződött. Az érett fázisban az ameloblasztok átveszik a szállítási feladatokat. A gyártás szempontjából releváns zománcanyagokat kifelé szállítják. A szállított anyagok főleg fehérjék, amelyeket az érlelési szakasz végén a zománc teljes mineralizálására használnak. Ezen fehérjék közül a legfontosabbakat az amelogenin, a enamelin, a tuftelin és az ameloblastin anyagoknak tekintik.
Szövődmények
Amelogenesis imperfecta veleszületett hiba, amely tönkreteszi a fogzománcot. Ritkán előforduló betegség, és különböző megnyilvánulásokkal rendelkezik. A részletes anamnézis segít elkerülni a súlyos szövődményeket. Már a tejfogak hatalmas kopás és fogvesztés van. Az étel bevitele egyre nehezebbé válik, fájdalmas gyulladások és láz okozhat a gyermek szenvedését, és a beszéd elsajátítása csak gyengén fejleszthető. A fogak aprózódni kezdenek, túlérzékenyen reagálnak a hőmérséklet-különbségekre, és a tünetet gyakran a gumik és a fogínygyulladás. A differenciáldiagnosztika révén biztosítják a diagnózist és megkezdik a korai terápiás beavatkozásokat. Ez a módszer különösen fontos a kisgyermekek számára, így a fogazat funkcionálisan fejlődhet. Ugyanez vonatkozik a fogvesztés által érintett felnőttekre is. Itt a harapás elvesztése mellett erő és harapásmagasság, az esztétikai aspektus jön szóba. A zománc sűrűség alapján mérik Röntgen vizsgálat. Az előrehaladott stádiumtól függően a fogak, és a gyermekeknél még a tejfogak, műanyagból, kerámiából vagy cirkónium-dioxidból készült szalag- vagy acélkoronákkal vagy töltetekkel vannak felszerelve. Ily módon megőrzik őket, amíg csak lehetséges. Amelogenesis imperfecta nagyon sok pszichológiai és testi adottsággal tudja ellátni a beteget feszültség, de a szövődmények elkerülhetők, ha időben felismerik őket.
Betegségek és egészségi állapotok
A fogzománc kialakulása során különféle panaszok fordulhatnak elő. Leggyakrabban ezeket a panaszokat zománcképződési rendellenességnek vagy amelogenesis imperfecta. Az ilyen rendellenességek oka egyelőre jórészt ismeretlen. A rendellenességek általában korán jelentkeznek gyermekkor legkésőbb egy vagy több olyan foggal nyilvánul meg, amelyek szélsőséges esetekben alig tartalmaznak zománcot, vagy egyáltalán nem. Ennek oka spekuláció tárgya. Egyes tudósok feltételezik, hogy a zománcképződés rendellenességei túlnyomórészt a külső tényezőkhöz kapcsolódnak. Például súlyos csecsemőkori fertőzésekről feltételezik, hogy hozzájárulnak a zománcképződési rendellenességekhez. Ugyanez vonatkozhat bizonyos gyógyszerekre is. Másrészt a belső tényezőket még nem zárják ki. Ide tartoznak például a genetikai hajlamok. Az ameloblasztok vagy az amelogenetikailag releváns anyagok kódoló génjeinek mutációi szintén nem kizártak. Az orvostudomány eddig csak az ameloblasztok okozati rendellenességeiben állapodott meg. A zománc hipoplazia fogékonyabbá teszi a beteg fogait csontszú és viselni. Továbbá csontszú, gyulladások, például gyökér gyulladás, elképzelhető következmények. A sérült fogakat általában terápiásan koronázzák meg, hogy egészségesebb megjelenést, rágóképességet és mesterséges védelmet nyújtsanak. Különösen súlyos esetekben a zománc hypoplasia után a teljes rehabilitáció a fogazat szükséges, ami teljes koronát eredményezhet. Az érintett fogakat kezdetben másodlagos betegség esetén is kezelhetjük, majd lezárhatjuk. Bizonyos körülmények között a súlyosan érintett, túl kevés zománcú fogak is kihúzhatók. Ha gyökér gyulladás kialakulási rendellenesség következtében alakult ki, gyökérkezelés először hajtják végre. Ehhez meg kell nyitni a fogat, hogy az érintett szövet eltávolítható legyen. A gyökércsatornák részletes tisztítása során a baktériumok a gyulladást okozó eltávolítják. Általában egy antibiotikum gyógyszert vezetnek be az érintett fogba. Csak akkor kell megfontolni az érintett fog eltávolítását, ha megismétlődik. Ha a zománcképződési rendellenességet elég korán észlelik és megkoronázzák, gyakran nem következik be későbbi fogbetegség.
