A személyiségzavar egy pszichiátriai feltétel amelyben az érintett egyének viselkedése jelentősen eltér a normától és merev, visszatérő viselkedési mintákban fejeződik ki. Ennek a pszichiátriai rendellenességnek egyik formája aszténikus személyiségzavar.
Mi az aszténikus személyiségzavar?
Az irodalomban a függő kifejezések személyiségzavar szinonimailag használják aszténikus személyiségzavar esetén is. Az ebben a rendellenességben szenvedő betegek ritkán vállalnak személyes felelősséget, és többnyire alárendelik magukat másoknak. Megfigyelhető passzív viselkedés és alárendeltség embertársaival szemben. Az ebben a rendellenességben szenvedők alacsony önértékeléssel rendelkeznek, és szeretik másokra hárítani a felelősséget. Ez magában foglalja az önreflexió és az önkritika alacsony fokát, így a hibákat nem a saját viselkedésében keresik, hanem mindig másokban. Ezeknek az embereknek az alaphangulata szorongásos-depressziósnak nevezhető, jobban szenvednek a különvételi szorongástól, tehetetlennek és megsemmisültnek érzik magukat, ha egy kapcsolat nem sikerül.
Okok
Mint minden pszichiátriai feltétel, úgy gondolják, hogy az aszténikus személyiségzavar több tényező kölcsönhatásából fakad. Genetikai, pszichológiai és környezeti tényezők mind szerepet játszanak. A pszichoanalízis során a kutatás feltételezi, hogy ennek a rendellenességnek az oka korán jelentkezik gyermekkor. Gyerekek, akik nő egy különösen védett és egyben tekintélyelvű szülői házban tartózkodik gyakrabban ez a rendellenesség. A szülők alig bíznak gyermekeikben, keveset járulnak hozzá a gyermek elszakadásához a szülőktől, és szigorú szabályok és tekintélyelvű irányelvek alapján magukhoz kötik gyermekeiket. Ennek eredményeként a gyermekek nem tudják kialakítani saját önképüket, és nem érzik magukat függőnek szüleiktől. Ezt akkor maximalizálják, amikor a szülők pozitívan megerősítik azt, amit függő magatartásnak tartanak, és megbüntetik a gyermekek önálló viselkedését. Ha a szülők vagy az egyik szülő már ugyanúgy viselkedik, akkor ezt a viselkedést mintájukkal továbbadják gyermekeiknek. A gyermekek tehát nem képesek kialakítani az önbizalmukat, és hatástalannak, mások védelmétől és támogatásától függőnek érzik magukat.
Tünetek, panaszok és jelek
Az aszténikus személyiségzavarral érintett egyének nehezen tudják kifejezni saját véleményüket másoknak. A körülöttük élők tanácsa és megnyugtatása nélkül nehezen tudják meghozni a saját döntéseiket. Az ilyen klinikai képpel rendelkező emberek nem bíznak önmagukban, így a döntéseket nem lehet saját kezdeményezésükre hozni. Egy másik jellemző az a félelem, hogy egyedül vagy elhagyják. Még kellemetlen feladatokat is csak azért végeznek el, hogy másoknak örömet szerezzenek. Ha ez a kapcsolati struktúrákon belüli szétválasztásra kerül, a szenvedők tehetetlennek, alsóbbrendűnek, befelé üresnek és nem megfelelőnek érzik magukat. Szeretnének mások kedvében járni, és emiatt félretennék saját vágyaikat és szükségleteiket, újra és újra alárendelnék magukat.
Diagnózis és lefolyás
Mint minden más pszichiátriai rendellenesség esetében, a diagnózist is egy részletes összefüggésben állapítják meg kórtörténet. Erre a célra maga a kezelőorvos fogja beszél a betegnek, és tegyen fel kérdéseket életkörülményeivel és személyes életrajzával kapcsolatban. Ebben az összefüggésben a rokonokat is megkérdőjelezhetjük. Ez azért előnyös, mert megtapasztalják a beteget a mindennapjaiban, és a külső anamnézis összefüggésében információkat nyújthatnak, ha a beteg úgy kívánja. Mindenesetre különös figyelmet fordítanak a betegre gyermekkor és az akkor uralkodó függőségi struktúrák. A betegség lefolyását pozitívan befolyásolja, ha az érintett ezeket felismeri és pszichiátriai kezelésbe lép terápia.
Szövődmények
Az aszténikus személyiségzavarral küzdők általában nehezen tudják kifejezni saját igényeiket. Ennek eredményeként ezek az igények gyakran kielégítetlenek. A saját vágyakról és érdekekről szóló hallgatás mögött gyakran az a félelem áll, hogy mások elutasítják. Bizonyos esetekben további szorongási zavar ennek eredményeként alakulhat ki például a társadalmi fóbia értékelési szorongással. A felelősség elutasítására való hajlam igen vezet a társadalmi bonyodalmakhoz. Különösen a munkahelyen és a párkapcsolatban ezt a hozzáállást néha félreértik, mint kedvetlenséget vagy érdektelenséget. A partnereknek és kollégáknak az is benyomást kelthet, hogy az érintett személy el akarja kerülni a feladatokat. Különösen egy romantikus kapcsolatban fennáll annak a veszélye, hogy egyenlőtlenség alakul ki a partnerek között. Gyakran a rokonok közvetve szenvednek az érintett személy aszténikus személyiségzavarától. A társadalmi konfliktusok is ennek következtében valószínűek. Egy másik komplikáció, amely gyakran előfordul, az depresszió. Depresszió gyakran a tényleges szükségletek kielégítésének elmulasztásából ered. A kezdeményezőkészség hiánya miatt a szenvedők gyakran jelentéktelennek és feleslegesnek tartják magukat. Ezenkívül a bűntudat érzése a másik emberrel való függőség viszonyából fakadhat, ami szintén hozzájárul depresszió. Az aszténikus személyiségzavarhoz gyakran társul egy másik személyiségzavar is. Ez gyakran határ-típusú érzelmileg instabil személyiségzavar vagy szorongást elkerülõ személyiségzavar.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Amint a másoktól való függőség eléri a rendellenesség szintjét, a kezelés megfelelő. Korai beavatkozás gyakran csökkenti a szövődményeket. A sikeres kezelés valószínűsége akkor is kedvezőbb, ha a tapasztalatok és a viselkedés mintái még nem erősödtek meg túlságosan. Az aszténikus személyiségek gyakran nem kérnek szakmai segítséget, amíg párkapcsolati problémák nem merülnek fel, vagy a szenvedés nyomása nagyon nagy. Kétség esetén diagnosztikai megbeszélés a pszichiáter vagy pszichoterapeuta hozhat tisztázást. Ha a partnertől való függőség problematikus, de (még) nem lépte át az aszténikus személyiségzavar küszöbét, a tanácsadásnak már pozitív hatása lehet. Ebben az esetben mind az egyéni, mind a páros tanácsadás fontolóra vehető. Az aszténikus személyiségek pszichoterapeutához fordulhatnak, hogy esetleg a terápia hely. Az engedéllyel rendelkező pszichoterapeuták általában képesek kezelni a személyiségzavarokat. Néhány terapeuta azonban személyiségzavarokra vagy partnerségi problémákra szakosodott, és kapcsolatba is léphetnek velük. Alternatív kezelési formákat kínálnak korlátozott engedéllyel rendelkező alternatív orvosok („Heilpraktiker für Psychotherapie”). Ez utóbbiakért azonban a törvény nem fizet Egészség biztosítási alapok. A pszichoterápiás kezelés mellett orvosi kezelési módszerek is figyelembe vehetők. A pszichiátriai kezelés például csökkentheti azokat a további tüneteket, amelyek tipikusan aszténikus személyiségzavar esetén is jelentkeznek antidepresszánsok vagy szorongásoldó pszichotróp gyógyszerek.
Kezelés és terápia
Első és legfontosabb az aszténikus személyiségzavar kezelésében az pszichoterápia. Az érintett személyek gyakran keresnek terapeutát, amikor tehetetlennek és megsemmisültnek érzik magukat, gyakran egy közeli ember elvesztése vagy szakítás után. A terapeuta elsődleges célja ezután a szenvedő önbizalmának erősítése és a pozitív önkép felépítésének lehetővé tétele. A páciens személyes felelőssége és a mindennapi készségek erősödnek ebben terápia, így az érintett személy bizalmat szerez önmagában és megszerzi saját cselekvési társadalmi kompetenciáját. A pszichoanalízis területén a beteget darabonként tudatosítják a tudattalan belső konfliktusokban gyermekkor célja, hogy megoldják őket. Ily módon a beteg megtanulja érzékelni saját kívánságait, érdekeit és szükségleteit, és képviseli azokat. A csoportos terápia aszténikusan zavart személyiségekkel is tartós sikert érhet el. Az érintett rájön, hogy nincs egyedül a problémáival, és más embereknek is ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdeniük. A csoportban a betegek megtanulják kommunikálni helyzetüket és lelkiállapotukat másokkal. Megtanulják, hogyan kezelik mások problémáikat, és így magabiztosabbnak tűnhetnek. Bizonyos körülmények között az orvos is előírhat pszichotróp gyógyszerek az ilyen típusú személyiségzavarra. Ez az eset áll fenn, amikor a depresszió kíséri az aszténikus személyiségzavart. neuroleptikumok használják, ha egy szorongási zavar a rendellenességgel jár.
Kitekintés és előrejelzés
Az aszténikus személyiségzavar általában sok évig tart. A szakemberek csak akkor diagnosztizálják a diagnózist, ha a tünetek legalább két éve fennállnak. Az aszténikus személyiségzavarban szenvedők gyakran nem önállóan keresnek orvost vagy terapeutát. Ez jelentősen késleltetheti a kezelés kezdetét. Során pszichoterápia, az érintett egyének megtanulják jobban kezelni a veszteségtől való félelmüket és alázatos viselkedésüket. Ennek ellenére az általános prognózis a tünetek átlagos csökkenését feltételezi. A legtöbb érintett egyén nagyon szenved személyiségzavarától, különösen fiatal felnőttkorban. Közép- és idősebb korban azonban a mentális betegségek sok esetben csökken. Kedvezőtlen körülmények között, például nagyon instabil környezetben és magas feszültség, az aszténikus személyiségzavar az életkor növekedése ellenére változatlan maradhat. Összességében annak valószínűsége, hogy szenvednek egy másiktól mentális betegségek a személyiségzavar mellett nagyon magas. Az egyéni prognózis mindig eltérhet az egyes esetekben az általános elvárásoktól és tendenciáktól. Pozitív tanfolyamok is lehetségesek. Sokáig a személyiségzavarokat nem tartották kezelhetőnek: a terápia a tünetek kezelésére, a szociális készségekre és a beteg általános stabilizálására összpontosult. A legújabb tanulmányok azonban azt mutatják pszichoterápia is vezet átfogó sikerhez.
Megelőzés
Mivel ennek a személyiségzavarnak az oka általában a gyermekkorban gyökerezik, megelőző intézkedések nehéz venni. A megbízható személyekkel való időben történő megbeszélés feltűnő viselkedés esetén megelőzheti a későbbi komoly problémákat. Fontos, hogy a veszélyeztetett személy pozitív és stabil önértékelésre építsen.
Utógondozás
Az aszténikus személyiségzavar gyakran még a pszichoterápiával sem tűnik el teljesen, de a terápia jelentősen javíthatja a tüneteket. Az aszténikus (függő) személyiségzavar és a ragaszkodó személyiségstílus közötti átmenet folyékony. A nyomon követés szempontjából ezért fontos, hogy a betegek többször önkritikusan kérdőjelezzék meg saját viselkedésüket, hogy ne lépjék át a határt a személyiségzavarba. Hasznos lehet visszacsatolni a partnertől vagy más gondozóktól a helyzet reális felmérése érdekében. A pszichoterápia befejezése után az aszténikus személyiségeknek továbbra is a gyakorlatban kell alkalmazniuk a tanultakat. Különösen a kapcsolati válságok jelentenek kihívást az érintettek számára. Az aszténikus személyiségek arra is törekedhetnek, hogy tovább javítsák szociális készségeiket, és összességében magabiztosabbá váljanak az utógondozás során. Más mentális betegségek gyakran társulnak aszténikus személyiségzavarral, és ezeket az utógondozás során figyelembe kell venni. Különösen visszaesés depresszióba vagy szorongási zavar növelheti az aszténikus személyiségzavar súlyosbodásának kockázatát. Ha egy aszténikus személyiség gyógyszert szed, a terápia befejezése után nem szabad önállóan abbahagynia. Ehelyett meg kell vitatnia ezt a lépést kezelőorvosával. Bizonyos esetekben a gyógyszereket a relapszus megelőzésének részeként használják egyidejűleg fennálló rendellenességek, például depresszió és szorongási rendellenességek.
Itt tudod megtenni magad
Az aszténikus személyiségzavar mögött meghúzódó mély mintázatot elsősorban pszichoterápián keresztül kezelik. Támogatóan az érintett egyének képesek teljesíteni viselkedésterápia gyakorlatok otthon. A terápiában tudatosított gondolkodási és viselkedési minták elmélkedése segít felismerni és legyőzni a régi mintákat, valamint újakat tanulni. Az érintett egyéneknek a figyelmüket az igényeikre kell összpontosítaniuk, és gyakorolniuk kell véleményük másokkal való kifejezését ahelyett, hogy a bizonytalanság miatt túlzottan alkalmazkodnának. A határok tudatos meghúzása erősíti az önbizalmat és megakadályozza a megújult függőségbe kerülést. Az aszténikus személyiségzavarral járó szorongás leküzdése érdekében az expozíciós gyakorlatokat a terápiás környezeten kívül is ismételten kell elvégezni. Ez vonatkozik a tipikus elkerülő magatartásokra is, például a konfliktusok elkerülésére. Célszerű eszmecserét folytatni más érintettekkel is. Az internetes fórumokon vagy önsegítő csoportokban az aszténikus személyiségek támogatást és motivációt találnak problémáik kezelésére. Fontos a kitartás erősítése, mert a régi mintákba való visszaesés veszélye nagy, különösen a kudarcok után. A csoportban az aszténikus személyiségeket elkapják és megerősítik, hogy rendületlenül folytassák útjukat.
