Az összes fontos ízület áttekintése
A vállízület (lat. Articulatio humeri) a legfelső része alkotja felkarcsont, más néven humeral fej (lat. Caput humeri), és a lapockacsont (évek.
Scapula), más néven cavitas glenoidalis. Ez az emberi test legmozgékonyabb, de ugyanakkor leginkább fogékony ízülete. De honnan származik a vállízületünk nagy mozgékonysága?
Az ízület felülete fej of felkarcsont körülbelül három-négyszer nagyobb, mint a lapockacsont. Ez a kifejezett aránytalanság lehetővé teszi a mozgás nagy szabadságát. Ugyanakkor a stabilitás csökken, mert nincs határozott, csontos útmutatás.
Ezért nem meglepő, hogy az összes diszlokáció (ízületi diszlokáció) körülbelül 45% -a a vállra esik. Szisztematikus szempontból az vállízület egy gömbcsukló. Nevét a szinte gömb alakú alakjáról kapta fej of felkarcsont.
Ennek az ízületi típusnak a tipikus képviselőjeként a váll három fokú szabadsággal rendelkezik, azaz hat lehetséges mozgásirány. Amellett, hogy a csontok érintett, szalagok, bursa, ízületi kapszula és az izmok is részt vesznek az ízület kialakulásában.Ezek a struktúrák felelősek elsősorban a váll mozgásáért. Fontos feladatuk az ízület stabilizálása is!
Például a Ligamentum coracoacromiale szalag csontos részekkel együtt (lat. Akromion és a Processus coracoideus) alkotja az „acromiont”, és így korlátozza a felfelé irányuló (koponya) mozgásokat. Ezenkívül az erős vállizmok rögzítik az ízületet!
A legfontosabb izomcsoport az ún.rotátorköpeny“. Magában foglalja az infraspinatus, supraspinatus, teres minor és suprascapularis izmokat. Több oldalról veszik körül a vállat, és elsősorban a stabilizációért felelősek.
A váll gyakori sérülése a impingement szindróma, más néven fájdalmas ív: Ha a karot 60 és 120 fok közötti oldalszögben elrabolják, a szenvedők nagyszerűen érzik magukat fájdalom. A supraspinatus izom elmeszesedett és megvastagodott ínja felelős. A kar felemelésekor egy csontos nyúlvány és egy bursa (lat.
Bursa subacromialis). Végül az ín növekvő mozgással ütközik a karba, és fájdalmasan összenyomódik. A könyökízület (évek.
Articulatio cubiti) a felkar és a kettő alkotja alsókar csontok ulna és sugár. Az ízületen belül három részleges ízületek meg lehet különböztetni: A felkar beszélt ízület (lat. Art.
humeroradialis), a felkar ízület (lat. Art. humeroulnaris) és a proximális ulna beszélt közös (Art.
radioulnaris proximalis) (lásd alább). Ez a három egyén ízületek funkcionális egységet alkotnak, és egy közös finom körbezárják őket ízületi kapszula. A legyező alakú kollaterális szalagok, más néven kollaterális szalagok stabilizálják az ízületet és megerősítik a kapszulát.
Továbbá a gyűrűs szalag (lat. Lig. Annulare radius) támogatja a csontos vezetést a proximális ulnaris sugár ízületben.
Teljes egészében a könyökízület lehetővé teszi a hajlítást és nyújtás - mozgások (hajlítás és nyújtás), valamint forgómozgások (pro és supinatiós) alsókar. A kéz számos finom motoros tevékenységében, például csavarhúzó elfordításában, az ajtózár kinyitásában vagy az étel száj, a forgatás képessége alsókar nagy jelentőségű! 1) Felső kar ízület A felkar beszélt az ízületet a felkar ízületi görgője, a trochlea humeri alkotja, és a depresszió az ulna, az incisura ulnaris.
Funkcionális szempontból a csukló csoporthoz tartozik ízületek és lehetővé teszi az alkar meghajlítását és meghosszabbítását. 2) Felső kar küllõízület depresszió a küllő, más néven fovea articularis radius. Tisztán az alakját tekintve a gömbcsatlakozókhoz tartozik.
A kapcsolat azonban kötőszöveti a két alkar között csontok (Membrana interossea antebrachii) nagymértékben korlátozza a mozgást! Így a szokásos hat mozgásirány helyett csak négy van. 3) Proximális ulna-küllõs ízület A proximális ulna-küllõs ízület egy forgóízület, pontosabban egy tenonízület.
Belül az erős gyűrűszalagot borítják porcogó és így érintkezik az ulna és a sugár ízületi felületeivel!csukló”Köznyelven foglalja össze a proximális radiocarpalis ízületet és a kéztagcsont két sora, a mediocarpalis ízület kapcsolatát. Gyakran egyszerű különbséget tenni a „proximális” (a test közelében) és a „distalis” (a testtől távol) között csukló. A kezünk feladatai és funkciói is összetettek, hasonlóan a két alösszetétel felépítéséhez!
1.) Radiocarpalis ízületEgyszerűsítve, a radiocarpalis ízület összeköti az alkar csontjait a csukló. A sugárcsont disztális vége, az ízületi korong (porcogó felületén), és a proximális carpal három csontja (sajka alakú, holdcsont, háromszög alakú csont) alkotják a kapcsolatot.
Ha figyelembe vesszük az ízületi felületek alakját, akkor a radiocarpalis ízület a petefészekízületek csoportjába tartozik. Így két mozgástengelye és négy lehetséges mozgásiránya van: Hajlítás és meghosszabbítás (tenyérhajlítás és háti kiterjesztés), valamint oldalirányú befelé vagy kifelé terjedő (radiális / ulnáris) emberrablás). 2.)
Közép-carpalis ízület. A proximális (sajka alakú, hold alakú, háromszög alakú csont) és a carpalis ízületek disztális sora (nagy és kicsi sokszögű csont, capita csont, kampós láb). Két ellentétes csont alkot egy-egy ízületet. Teljes egészében medio-carpalis ízületnek hívják.
Funkcionálisan a csuklóízületekhez tartozik. Számos szalag miatt azonban mozgása erősen korlátozott. Ez kölcsönhatásba lép a radiocarpalis és intercarpalis ízületekkel is. Ezért nevezi az orvos ezt az ízületet „fogazott” csuklóízületnek.
Különösen fontosak a fentebb említett carpal csontok szalagjai. A carpalis sérüléseknél például a sajka alakú törés, gyakran őket is érinti. Idős emberek is gyakran szenvednek fájdalom kopás okozta, például a porcogó (discus articularis) a rádió-carpal ízület.
A hüvelykujj kivételével ujjaink három-három kis csontból állnak: Alapfalanx (lat. Phalanx proximalis), középső falanx (lat. Phalanx media) és disztális falanx (lat.
Phalanx distalis). Összekötött kapcsolaton keresztül érintkeznek egymással. Mindenben ujj a hüvelykujj kivételével három egyedi ízületet találunk.
Ez lehetővé teszi a finom motoros és összetett mozgásokat! Mivel a hüvelykujjának nincs középső falanxja, csak két ízülete van. Először is, a metacarpophalangealis ízület összeköti a metacarpophalangealis csontot a phalanxszal.
A közép ujj ízület (Art. interphalangealis proximalis) összeköti az alapot és a középsőt ujj phalanx és a vége ujjízület (Art. Interphalangealis distalis) összeköti a középső és a végső ujj falangját.
Tisztán a formáját tekintve a metacarpophalangealis ízület egy gömbcsukló. A mozgás harmadik tengelyét, nevezetesen a forgást azonban erősen korlátozzák a kollaterális szalagok. Végül a metacarpophalangealis ízületben lévő ujjak hajlíthatók és nyújthatók, és mindkét oldalra szétterjedhetnek.
A megmaradt két ízület bonyolult latin nevének egyszerűsítése érdekében az orvosok egyszerűen rövidítik a hosszú neveket: a középső ujjízület PIP, a végső ujjízület DIP lesz. Mindkettő tiszta csuklóízület, egy mozgástengellyel és így két lehetséges mozgással (hajlítás és meghosszabbítás). A csukló alsó oldalán a inak a hosszú ujjhajlítók mindegyike közösen fut ínhüvely.
Ezt viszont gyűrűs és keresztszalagok kötik a csontos ujjcsontokhoz. Ezenkívül az egyes ujjízületeket kollaterális szalagok (lat. Ligg.
collateralia). Különlegességük, hogy az ujjak nyújtásakor ellazulnak, míg hajlítva feszülnek. A kéz gipszkötései esetén ezért feltétlenül szükséges az ujjakat enyhe hajlítással rögzíteni!
Ellenkező esetben a mellékoldali szalagok gyorsan visszahúzódnak és rövidülnek. A legrosszabb esetben a hajlítás utána már nem lehetséges. A mi térdízület (Művészet.
genu) két részleges ízületből áll. Egyrészt a comb csont (lat. combcsont) és a sípcsont (lat.
sípcsont) alkotják a femorotibialis ízületet. Ezen kívül a patella és comb a femoropatellaris ízületben artikulálódnak. Mindkét részízületet közös kapszula veszi körül, és funkcionális egységet alkot.
Teljes egészében egy csuklóízület, amely lehetséges hajlítással, meghosszabbítással és belső és külső forgás. Amikor az térdízület kifeszített, a nevét adó különlegesség is megfigyelhető: A mozgás maximális gyakorlásakor az alsó láb kissé kifelé fordul („végső forgás”). Számos szerkezet biztosítja térdünk stabilitását és teherbíró képességét: keresztszalagok a ízületi kapszula, az elülső (Lig.
cruciatum anterius) és a hátsó (Lig. cruciatum posterius) keresztszalagok feszülnek. Mindkét szalag biztosítja a kontaktust a sípcsont és a comb és stabilitást biztosítanak, különösen forgó mozgások közben.
Ha a keresztszalagok megsérültek, a betegek gyakran jelentős bizonytalanságot vagy instabilitást tapasztalnak a térdízület. Menisci A név félhold alakú (latinul) homorú-domború lencse = félhold) a két porcszerkezetből. Növelik az ízület felületét, és így biztosítják az egyenletes terhelést.
Megkülönböztetünk külső és belső meniszkuszahol a belső meniszkusz szorosan összeolvad az ízületi kapszulával és a belső térdszalaggal. Ennek megfelelően a belső meniszkusz a sérüléseknél sokkal gyakrabban érintett! Collaterális szalagok A térdízület belső oldalán fut a köznyelven ismert „belső szalag” (lat.
Lig. collaterale tibiale), ennek megfelelően megtalálja az úgynevezett „külső szalagot” (lat. Lig.
collaterale fibulare) külső oldalán. Megakadályozzák, hogy térdünk oldalra hajoljon. Ezért csak logikus, hogy a mellékoldali szalagok megsérülnek, különösen az oldalirányú hajlító mozgások során.
Ha mind a belső szalag, belső meniszkusz és elülső keresztszalag könny, „boldogtalan triádról” beszélünk. A mi csípőizület (lat. Art.
coxae) a felsőtest és a lábak közötti tagolt kapcsolatot jelenti. Egyrészt lehetővé teszi a járást és a függőleges állást, másrészt stabilitást biztosít a test közepén! Combfej, más néven combfej (lat. Caput femoris) és a porccal borított acetabulum (lat.
Acetabulum) alkotják a csontos részeket. Ez utóbbi az ilium (lat. Os ilium) fúziójával jön létre, ülőcsont (évek.
Os ischii) és szeméremcsont (Os pubis). Az csípőizület egy speciális típusú gömbcsukló, nevezetesen egy anya, három mozgástengellyel. Ezért hajlítás és nyújtás, belső és külső forgás, valamint oldalirányú emberrablás itt lehetségesek.
Jellemzők az erős és masszív szalagok, amelyek a gömbölyű combfejet a feszes ízületi kapszulával szorosan az aljzatba nyomják. Ebben az összefüggésben az orvos gyakran „szalagcsavarról” beszél. (csípő-láb ínszalag, ülőcsontlábszalag és szeméremláb szalag).
Például a csípő-csípő szalag szakítószilárdsága meghaladja a 350 kg-ot, ezért az emberi test legerősebb szalagja! Függőlegesen állva ez is megakadályozza a medence hátrafelé billenését izomerő felhasználása nélkül. A. Másik különlegessége csípőizület a femorális fejpánt.
Tartalmaz vér hajók amelyek rendkívül fontosak a combfej ellátása szempontjából. Nagy szerepet játszik a combcsont gyógyulásában nyak törések. Az életkor előrehaladtával gyakran jelentkeznek a csípőízület kopásának jelei, az úgynevezett coxarthrosis.
Időközben a szakértők feltételezik, hogy Németországban a 2–65 éves korosztály körülbelül 74% -a érintett. Túlsúly a kellő testmozgás nélküli betegek különösen veszélyeztetettek. A betegség folyamán fájdalom és a csípőízület mozdulatlansága nő.
A legrosszabb esetben az endoprotézis („műcsípő”) az egyetlen terápiás megoldás. A köznyelvi kifejezés mögött „boka ízület ”a felső (Art. talocruralis) és az alsó boka közös (Art.
subtalaris és Art. talocalcaneonavicularis). Sok kicsi tarsal a csontok és az ínszalagok nagyon összetetten hatnak egymásra, és így többek között egyenes járást tesznek lehetővé.
Felső boka ízületAz mindkét vége alsó láb a testtől távol eső csontok, a sípcsont és a fibula alkotják az úgynevezett malleolaris villát, más néven bokavillát. Mindkét oldalon átfogja a boka csontjának közös tekercsét (lat. Trochlea tali), és így képződik a boka felső ízülete.
A tiszta csuklóízület így összeköti a alsó láb és a tarsus, és lehetővé teszi a hajlítást, valamint a meghosszabbítást. A mozgás stabilizálása és irányítása érdekében az ízületnek oldalsó szalagjai (belső és külső szalagjai) vannak a alsó láb csont és a tarsus. Másrészt a sípcsontot és a fibulát a syndesomseous szalagok kötik össze.
Sérülései a boka felső ízülete rendkívül gyakoriak. Jellemzően az érintett személyek kifelé hajlanak, egyenetlen talajon (suppina trauma). Ez elsősorban a külső szalag túlfeszítését vagy akár elszakadását eredményezi.
A „ficam” kifejezés sok esetben általánosan elterjedt. Alsó bokaízület Az alsó részen bokaízület, különbséget tesznek az első és a hátsó részleges ízület között. Az elülső alsó részen bokaízületKülönböző tarsal csontok (sarokcsont, scaphoid csont) és a porcokkal borított hüvelyszalag foglalatot képez a bokacsont számára (lat.
hajlás). Ezenkívül a glenoid szalag megerősíti a láb hosszanti ívét. A hátsó alsó bokaízület a bokacsontból és a sarokcsont (évek.
Calcaneus). A két kamra között az alsó bokaízület fut a boka-heelbone szalag (lat. Lig.
talocalcaneum interosseum) és így alkotja a térbeli elválasztó vonalat. Hasonló a boka felső ízülete, az ízület mozgástartománya egyetlen mozgástengelyre korlátozódik: Elölről rögzített bokával a sarok befelé (inverzió) és kifelé (eversion) egyaránt elfordítható. Végül azonban nehéz csökkenteni a láb mozgásait az egyes ízületekig.
Ennek oka, hogy a lábfej szinte minden alkotóeleme összekapcsolódik egymással, így a mozgásokat általában kombinálva hajtják végre. Köznyelven a lábujjcsontok összes ízülete ebbe a kifejezésbe esik. Szerkezetük nagyon hasonlít az ujjak ízületeihez.
Ennek megfelelően az egyes lábujjak a nagylábujj kivételével három kis csontból állnak: a proximális falanxból, a középső phalanxból (lat. Phalanx media) és a disztális falanxból (lat. Phalanx distalis).
Az egyes fejek között lábközépcsont csontok és az összes lábujj metatarsophalangealis ízületei megtaláljuk a metatarsophalangealis ízületeket (lat. Art. metatarsophalangea).
A metatarsophalangealis ízület (Art. Interphalangealis proximalis, PIP) a lábközépcsont és metatarsophalangealis ízületek. A hüvelykujjhoz hasonlóan a nagylábujj is csak az alapból és a disztális falanxból áll.
Mivel nincs középső falanxja, hiányzik a megfelelő középső lábujjízület is! Minden lábujjnál azonban a végízület (lat. Art.
interphalangealis distalis, DIP) összeköti a középső / alap és a végső falanxot. Néhány embernél a kis lábujj utolsó két csonttagja összeolvad. Összefoglalva: öt metatarsophalangealis ízület, négy metatarsophalangealis és öt metatarsophalangealis ízület van. Funkcionális szempontból a lábujjcsontok közötti ízületek a csuklóízületekhez tartoznak.
Rajta keresztül hajlíthatjuk és nyújthatjuk a lábujjainkat. Ez a képesség fontos előfeltétele a gyaloglásnak és futás. Számos szalag, inak és az izmok támogatják a bonyolult anatómiát.
Tipikus panaszok fordulhatnak elő a lábujjak ízületein, például a lábak rossz helyzete kapcsán. Különösen a tövisláb klinikai képében a II-IV lábujjak alapvető ízületei panaszokat okoznak. A láb keresztirányú ívének tipikus elvesztése fokozott nyomásterhelést okoz a lábfején. Ezenkívül a kis lábujjak ízületeit gyakran érinti arthrosis az életkor növekedésével.
