Az osteonektin egy olyan fehérje, amely jelentős szerepet játszik a csont mineralizációjában, és ily módon részt vesz a csontok és a fogak. Számos tudományos tanulmány található a szinonimája SPARC néven, amelyek emellett összefüggést jeleznek a SPARC felszabadulása és a különböző rákos megbetegedések prognózisa között.
Mi az osteonectin?
Az osteonectin egy molekulával rendelkező fehérje tömeg 35–45 kilós daltonok (kD). Átlagos molekuláris tömeg 40 kD és lokalizációja az alapmembránban egy másik névhez vezetett: BM 40 (Basement Membrane Protein 40). Végül egy másik fehérje, szekretált fehérje, savas, ciszteinkimutatták, hogy a -rich vagy a SPARC azonos fehérje. Ez a név különböző tulajdonságokat jelez: A savas fehérje kiválasztódik és gazdag benne a kénaminosavat tartalmazó cisztein. Ma elsősorban a SPARC és az osteonectin neveket használják. Az osteonektin egy glikoprotein, vagyis szénhidrátcsoportokat tartalmaz (cukor építőelemek) a fehérjekomponens mellett, és képes megkötni kalcium.
Funkció, cselekvés és feladatok
Az osteonectin elsősorban az emberi szervezetben sejtszinten működik. Így, mint a kalcium-kötve a glikoproteint a csontanyagcserében, mineralizációban lát el feladatokat. Nagy affinitása van a hidroxi-apatithoz (egy hidroxilezett kalcium foszfát só) és képes megkötni kollagén, egy tipikus szerkezeti fehérje. Az ásványosítás fontos folyamat, amelyben a kalcium-foszfátok beépülnek a testszövetek szerves mátrixába. Ennek eredményeként ezek megszerzik a sajátos erő. Ezek a szövetek magukban foglalják csontok, porcogó és a fogak. Fog zománcpéldául csaknem 100 százalékban hidroxiapatitból áll, és ez a legnehezebb anyag az emberi testben. A természetes szövetekben a sejtek az extracelluláris mátrix nevű struktúrában találhatók. Ezen a sejtszerkezeten belül különféle kölcsönhatások fordulnak elő, amelyeknél az osteonectin is szerepet játszik. Más funkciók magukban foglalják a sejtek növekedését és szaporodását (sejtszaporodás, latinul: proles, hajtás; ferre, to bear), amely jelenlétében modulálható, vagyis különböző körülmények között megváltoztatható. Ezenkívül a fehérje támogatja a sejtek kötődését, amely folyamat nagyon fontos sebgyógyulás, valamint bizonyos sejttípusok szaporodása. Az osteonectin részt vesz a csontanyagcserében, sebgyógyulásés a regenerációs folyamat során.
Kialakulás, előfordulás, tulajdonságok és optimális értékek
Különösen nagy mennyiségű oszteonektin található az éretlen csontszövetekben. A csontmátrix szintetizálásáért felelős szakosodott csontsejteket oszteoblasztoknak nevezzük. Az aktív oszteoblasztok ugyanúgy nagy mennyiségben tartalmaznak osteonektint porcogó sejtek és sejtek, amelyek szerepet játszanak a fog fejlődésében (odontoblasztok). Továbbá fibroblasztok szintetizálják. Ezek a sejtek a kötőszöveti és nagy jelentőségük van az extracelluláris mátrix és annak szempontjából erő. Ezenkívül a makrofágok (görög, makrók, nagy; fágin, enni) képesek a fehérje termelésére a sebgyógyulás. A makrofágok fehérek vér sejtek, amelyek fontos funkcióval rendelkeznek az immunvédelemben. Az endoteliális sejtek, amelyek belsejében sorakoznak vér hajók, szintetizálja is. Az osteonectin számos metabolikusan aktív sejtben kimutatható. Ezt a tényt választott kérdésekre használják az aktuális anyagcsere-helyzet becsléséhez. E fehérje mennyiségének meghatározása nem rutinszerűen történik laboratóriumi tesztként. A sebgyógyulás, a csontanyagcsere vagy a vérlemezke-aktiváció bizonyos biokémiai folyamatainak jellemzéséhez a fehérje mennyiségi meghatározása fontos információt nyújthat.
Betegségek és rendellenességek
A fehérje hiányában előforduló betegségmintákat a mai napig nem írták le. A fehérje változásával összefüggőnek tűnő betegségek közé tartozik az laterális cystocele és a chorioangioma. Oldalsó cystocele (a vizelet oldalirányú kiemelkedése hólyag a hüvelyfal felé) egy a kötőszöveti gyengeség, ami lehet vezet nak nek vizelettartási nehézség vagy retenció. A chorioangioma ritka, jóindulatú daganat a placentaSokkal jelentősebb a hatása a belső folyamatokra rák fejlődés. Különböző tulajdonságai miatt a különböző típusú rák nem tűnik azonosnak. Így a fehérje szintje a különböző típusokban eltér rák. Petefészek, prosztata és a hasnyálmirigyrák alacsony szintet mutat, míg emlőrák, gliomák a melanomákat pedig magasabb szintek kísérik. Figyelemre méltó, hogy javulás látszik bekövetkezni, amikor a testmozgás és a sport növelheti a szintet. A testmozgás pozitív hatásokat mutatott a rákos betegeknél. Ez a tény a rákellátás újragondolásához és a „felülmúlta a rákot” szlogenhez vezetett. Úgy tűnik, hogy a fizikai aktivitás befolyásolja gén funkciókat. A meglévő gének be- vagy kikapcsolhatók vagy aktiválhatók. Az egyik lehetséges mechanizmus valószínűleg magában foglalja: „A szekretált fehérje savas és gazdag cisztein (SPARC) ”. Ez a fehérje felszabadul a fizikai edzés során. A rák növekedésére és terjedésére gyakorolt hatásának jellege jelenleg vitatott vita tárgyát képezi. Egyetértés van abban, hogy az osteonectin részt vesz a rákos sejtek aktivitásának változásaiban és a tumor környezetében. Egyes daganattípusokban a daganatsejtek alacsony fehérje-szintet mutatnak, míg a szomszédos sejtekben nagyon magas. Egyes tanulmányok az oszteonektint részesítik előnyben, mint daganatszuppresszort különböző rákos megbetegedésekben. Másoknál a hatás ellentétesnek tűnik. Ennek egyik oka lehet a másokra gyakorolt egyidejű hatás molekulák és folyamatok, amelyek végül különböző módon befolyásolják a biológiai viselkedést.
