Orvosi ragasztót használnak implantátumok, a műtéten és a seb bezárására nyitva sebek. A fibrin mellett, amely endogén és hemosztatikus ragasztó, cianoakrilát észter a készítményeket manapság elsősorban orvosi ragasztóként használják. Ezeknek a ragasztóknak a feltalálása már több millió életet mentett meg.
Mi az orvosi ragasztó?
A szakítószilárdság mellett az orvosi ragasztóknak kompatibiliseknek kell lenniük a szövetekkel. A szövethibák lezárásához egyesítse a különböző szöveteket és rögzítse azokat implantátumok mint például a protézisek, az emberi orvoslás bizonyos esetekben a 20. század óta használ ragasztót. A szakítószilárdság mellett az orvosi ragasztóknak mindenekelőtt szövetkompatibilitással kell rendelkezniük. Ez a szöveti kompatibilitás szigorú vizsgálatok során biztosított az egyes készítmények esetében. Az 1950-es években a sebészeti ipar először kísérletezett cián-acilát készítményekkel, mint orvosi ragasztókkal. Ezeknek a ragasztóknak az volt az elvük, hogy polimerizálva érintkezzenek testnedvek mint például vér. Ez a polimerizáció a víz-ellenálló híd, amely lezárja sebek stabil kötéssel. Különösen a metil-cianoakrilátot, amelyet akkoriban használtak, a benne lévő monomerek toxicitása miatt hamar elvetették. A. Rövidsége miatt szén A híd, a gyulladásos és az idegen testreakciók mellékhatások voltak. Az első, ma is használt polimerizáló ragasztók variációi hosszabbak hidak szöveti toxicitás nélkül.
Formák, típusok és stílusok
Ma az alkalmazott orvosi ragasztók fő típusai a hosszú láncú cianoakrilátok észter készítmények és fibrin ragasztók. A fibrin ragasztókat kifejezetten belső használatra használják. Ez azt jelenti, hogy fontos szerepet játszanak a belső szervek és mindenféle műtétnél. Különbséget kell tenni ezek és a felszínes között bőr ragasztók, amelyeknek kevésbé szigorú követelményeknek kell megfelelniük, és különösen hatóanyagként N-butil-ciano-akrilátot tartalmaznak. Ezt az orvosi ragasztót körülbelül az 1970-es évek óta alkalmazzák Európában, amikor még a középfül és csontgraftokhoz. Ma a ragasztót szinte kizárólag tömítésre használják bőr sebek és kijavítani csontok. A mai alkalmazásban az anyag várhatóan nem okoz semmilyen mellékhatást vagy rákkeltő hatást. Ennek a ragasztóvegyületnek a használata mélyebb szövetekben vagy hatalmasan vaszkularizált szövetekben azonban bizonyos körülmények között szöveti toxicitással járhat együtt, így a fibrint biológiai eredete miatt ebben az összefüggésben gyakrabban alkalmazzák. A használatban lévő csontragasztók közé tartoznak a metil-polimetakrilátok, mivel ezek ellenállnak a nagyobb igénybevételeknek.
Felépítés és működési mód
Oktil-cianoakrilát észter a készítmények monomereket tartalmaznak. Ezek a monomerek, ha különböző vegyületekkel érintkeznek testnedvekpolimerizációnak nevezett kémiai reakciót okozhat. A polimer kémiai anyag, amely makromolekulákból áll. Ez az anyag az oktil-ciano-akrilát-észter-készítmények reakciója során képződik testnedvek, hidat képez, amelyhez a monomerek folyamatosan kapcsolódnak. Ez a reakció egy anion által kiváltott és exoterm polimerizáció, amelyben víz és a alkoholok fontos szerepet játszani. Manapság a sebzáráshoz használt orvosi folyékony ragasztók különféle észtertípusokat tartalmaznak, például butil-, oktil- vagy izobutil-észtereket. Mindegyiküknek bakteriosztatikus hatása van, de különböznek egymástól erő. A fibrin abban különbözik a cianoakrilát-észter-készítményektől, hogy biológiai anyag. Ez a fiziológiai kétkomponensű ragasztó szerepet játszik a test sebzárási folyamataiban. Emberi vér tartalmazza a fibrin fehérjét. Ennek a fibrinnek az előfutára a fibrogén, amely reagál vérlemezkék hogy bezárja a sebeket és kérget képez. Az 1970-es években az orvostudomány először izolálta ezeket az összetevőket vér ragasztóként használni a műtét során. Az emberi testhez való közelsége miatt ezt a ragasztót a szervezet jelentős idő után teljesen lebontja. A metil-polimetakrilátokat, amelyek olyan anyagokat, mint a műanyag és a fém tapadhatnak, hőmérséklet-ellenállóak és rugalmasak, gyakran implantátumok. Csak a rugalmasság révén tudják az erőket a csontba átvinni és ellenállni a magasnak feszültség testtömeg okozta.
Orvosi és egészségügyi előnyök
Az orvosi ragasztó és a Egészség A találmány előnyei nagyjából az 1960-as évek vietnami háborújával kezdődnek. Abban az időben a viszonylag jó orvosi ellátás ellenére a háborús övezetben katonák tömegei engedtek az övéknek mellkas hasi sebek, mert túl sokáig kellett várniuk a műtéti kezelésre. Az 1960-as évek közepére már a vietnami háborúban orvosi ragasztót használtak. Ezeknek a készítményeknek a használata csökkentette a haláleseteket. A sebek azonnali hatállyal percek alatt lezárhatók, legalábbis felületesen. A fertőzéseket így csökkentették. Így sok embert meg lehetne menteni a vérzéstől a halálig vagy a vérmérgezés. Az orvosi ragasztó ma is életeket ment. A műtétek során például a vérzést megállító fibrin kevés időveszteséggel megelőzheti a súlyos szövődményeket. Orvosi bőr a ragasztóknak időmegtakarító hatása is van. Használhatók a nyitott sebek nagyon rövid idő alatt történő lezárására, és a szükséges időt tekintve egyértelműen felülmúlják a varratokat. Mivel az idő különbséget tud tenni élet és halál között, különösen az orvostudományban, a ragasztók orvosi előnyei magasak. Varratok és orvosi ragasztók kombinációját is gyakran használják a sebek bezárására. Például a ragasztó felhasználható nehéz vagy összetett varratok megtámasztására. A gyógyítás így gyakran kevésbé bonyolult, és az orvosok megakadályozhatják a varratok önkéntelen fellazulását a műtét után. Az orvosi ragasztó az időmegtakarítás mellett egyéb előnyöket kínál a varratokkal szemben. Például a varratokhoz képest a ragasztó kevesebb bőrirritációt és viszketést vált ki.
